Meleg helyzet.

Halii, újra! Kezdem elveszíteni a nézettséget, tudom tudom egyre szarabbak és unalmasabbak a részek, de sajnos így sikerültek. Úgy mond "köztes állapotban" van most minden. Ígérem, hogy a következő részek esemény dúsabbak lesznek, mint szerintem ez is! ;) Olvassátok és kommizzatok, pls! <3 (3 komment után új rész! ) Jó szórakozást :*  Nikixx. 

- Hazaviszlek, Cara. Nem hiszem, hogy neked ott kéne lenned. Szerintem jobb is lesz így. - egy hatalmasat fékezett és megfordult. 

- Mi van, Harry? Állj már le! - csapkodtam a vállát. 

- Ezzel a hiszti rohamoddal nem érsz el semmit, drága. Talán csak annyit, hogy még jobban fel idegesítesz! 

- Te nem vagy normális baszd meg! Neked is csak az jár mindig a fejedbe, hogy mikor tudsz jól megbaszni és szét várd a másikat aki a közelembe kerül. Ezt nem csinálhatod! Állj meg és kiszállok. - nyúltam volna, hogy kinyissam az ajtót, de hallottam a kis kattanást miszerint lezárta a kocsit. - Harry, állj meg ezzel a kibaszott kocsival! - lelassított és lehúzódott az út szélére. Kipattantam és a járdán folytattam az utamat. Lassan gurult mellettem a kocsival. - El mehetsz, nem kértem, hogy kísérj hazáig. - az anyós ülés felől le volt húzva az ablak, szóval hallotta, hogy mit mondok neki, de ő rá se hederített. - Húzz már el innen, Styles! 

- Ha nem makacskodnál ennyit talán nem féltenélek. Szállj vissza az autóba. - kinyitotta az ajtót, de közbe még gurult tovább. - Szállj már be, ha azt mondom! - szó szerint ordítva mondta. Meg forgattam a szemeim és be szálltam, direkt be csaptam az ajtót. - És ha tetszik, ha nem hazaviszlek. 

Nem válaszoltam neki. Úgysem tudok mit tenni ellene. Az van amit ő akar. Ebből kezd elegem lenni. Nem irányíthat. Meg állt a ház előtt. 

- Jövök nemsoká. Vigyázz magadra, gyönyörűm. - meg akart csókolni, de én fogtam magam és kiszálltam. 

Be rohantam a lakásba és becsaptam  magam mögött az ajtót. Neki dőltem majd lecsúsztam a hideg járólapra. Térdeimet fel húztam, fejemet pedig rá hajtottam. 

- Nem fogok ölbetett kézzel várni, hogy mi történik. - igen, magamba beszéltem. 

Arra jutottam, hogy el megyek és meglesem őket. Tudom merre indultunk el, meg tudom kérdezni, az arra járókat, hogy merre laknak Malikék. 

El indultam, fel szálltam egy buszra. Esett az eső, busszal pedig gyorsabban is oda érek, mint gyalog. Leszálltam a következő busz megállóba. El indultam egy utcán, sötét volt. A lámpa amelyik alatt el mentem villogott. Ijesztő volt, nagyon. Szinte mindegyik háznál a kutyák meg ugattak. Vicsorgó fogaikkal ugattak rám. Egy lányt láttam felém futni, ahogy észre vettem, eléggé össze volt zavarodva. 

- Hé te ott! - szóltam oda neki. 

- Mi? Kérlek ne bánts! - teljesen össze volt rezzenve. 

- Nyugi. Nem bántalak csak egy kérdés. Nem tudod esetleg, hogy merre lakik Zayn Malik? - ahogy kimondtam a nevét, a lány távolodott tőlem. 

- Abba a pokol fészekbe akarsz te menni? Az életeddel akarsz játszani? - a lány elég komolyan beszélt. 

- Ezek szerint tudod hol lakik? Kérlek, segíts! Nagyon sokat jelentene nekem. 

- Igen, tudom. Ezen az utcán végig mész és lefordulsz jobbra, ott bal oldalon a 3. ház. Biztos meg fogod ismerni. Hatalmas kapu, amitől nem látod a házat. Fákkal van körbe véve. Egy kocsi áll a járda szélén, szürke. Ennyit tudtam neked segíteni. 

- Egy isten vagy! - el kezdtem rohanni, amerre mondta a lány, hozzá teszem lehet, hogy bolond volt kicsit. És mi van ha hülyeséget beszélt összevissza? 

Az utca végén körbe néztem és már ki is szúrtam a szürke kocsit. Figyeltem minden kis mozzanatra. Ahogy oda értem a kocsi mellé az udvarból férfi hangok szűrődtek ki. Kiabálás féle lehetett. Közelebb mentem a kapuhoz, hogy be tudjak nézni. Igen, ahogy azt a bolond lány mondta, nem lehet egy könnyen bejutni Malikékhoz, vagy is csak Zayn-hez. De akkor Harry még is, hogy jutott be? Ez rejtély marad számomra. Sajnos elég messze voltak tőlem az alakok így csak nehezen vettem ki belőle, hogy az esetleg Harry vagy Zayn. Az egyik alakon kapucni volt, mint akkor Zayn-en, és Harry-nek pedig meg ismerem a göndör fürtjeit és bosszús nevetését. 
Tekintetem rájuk szegeződött amint a kapu felé tartottak. Meg álltak. Egymással szemben, majd Harry egy iszonyatos nagy jobbossal ajándékozta meg Zayn-t. Oda kapta a kezét. 
Nem várta meg míg vissza üt, Zayn. Egyből a hasába adta a második kíméletlen ütést, a földre került. 
- HAGYD BÉKÉN CARAT!!! - üvöltötte, majd a törzsére ült és a fejét vette célpontba. - Ha még egyszer hozzá mersz érni! Kitekerem a nyakad és nem csak egy alapos verést fogsz kapni. - minden mondat után bevert neki. - Meg értetted? 

Ahogy láttam, ömlött a vér az orrából a szája teljesen fel volt repedve. Szinte fel ismerhetetlenségig ütötte Harry Zayn-t. Nem, egyszerűen nem volt erőm tovább nézni ahogy félholtra veri Zayn-t. Inkább fogtam magam és el kezdtem rohanni ahonnan jöttem is. Nem szálltam fel a buszra, nem szerettem volna, hogy az emberek ilyen állapotban lássanak. Meg ázva és sírva. Legalább az eső cseppek "össze olvadtak" a könnyekkel. Így olyan mind egy volt, hogy látszik, hogy sírok-e vagy sem. És egy ilyen ázott lány senkinek sem kellene. 
Haza értem és fel rohantam a szobába. "Haza" ezt úgy mondom mintha már itt laknék Harry-nél. Pedig nem! Anyámék üzenetére péntek óta nem válaszoltam. Lehet már vagy 5000 üzenetem és ugyan ennyi hangpostám van. Vasárnap este van. Nem akarok Harry-vel találkozni ezek után. Megkértem valamire, szépen és ahogy ő mondaná "hiszti rohammal" is. Haza megyek. Holnap úgy is elkezdődik egy borzasztó hét. 

El kezdtem össze pakolni a táskámat amiben 2 napi ruhát hoztam magammal, majd a vállamra tettem és el indultam le a lépcsőn amikor láttam, hogy nyílik a bejárati ajtó. 
OH ISTENEM! - motyogtam magamba halkan. Miért nem tudott jönni egy kicsit később? Miért kell nekem össze futni vele? A lépcső felénél megtorpanva néztem rá. Ő is és én is meg álltunk, csak bámultunk egymásra. Lassan, megfontolva haladtam le. 
Láttam, hogy a kézfeje fel volt repedve, az arcán a szeme alatt egy nagy piros folt, bal szája szélén egy vékony vér csík csordult le. Azért, Zayn sem hagyta magát. Annyira amennyire tudta, ő is adott Harry-nek. 
Le értem, de nem mentem oda hozzá. Be mentem a konyhába, kinyitottam a felső polc ajtaját és kivettem egy poharat. Hangosan vettem a levegőt, a kezem remegni kezdett. Éreztem ahogy Harry a derekamra teszi hatalmas kezét. Eltűrte a hajamat a jobb vállamra és ajkait a nyakamtól pár milliméterre tartotta. 
- Tudom, hogy láttad, gyönyörűm. - kezeivel erősebben markolta a derekamat. Amikor kimondta, hogy "láttad" a pohár kiesett a kezemből, megint. 
Nem érdekelt a pohár. Most csak az érdekelt, hogy hadd szabadulhassak Harry karjaiból. 
- Engedj el! - fordultam szembe vele. Közelről a látvány, hogy küzdött, lesokkoló volt. 
Ahogy befejeztem a mondatomat és a tekintetem meg változott, erős test alkatát, ami most csupa egy merő víz volt, nekem nehezedett így kénytelen voltam fel ülni a pultra. Lábaimat erősen szét feszítette és közéjük állt. Ahogy közelített a fejével csókért "kérlelve" meg éreztem valamit rajta. Alkohol szag volt. 

Nem tudtam mit teszek, kétségbe voltam esve, így egy pofonnal "üdvözöltem". Ezt a tettemet meg bántam. Míg ő elfordította az arcát, leugrottam a pultról és fel kaptam a táskám. Kirohantam az utcára és át szaladtam az úton ami egy hatalmas fékezést váltott ki egy autósból. Intettem neki, hogy ne haragudjon és rohantam hazáig. Meg sem álltam. Csak menekülni akartam Harry-től. Talán ha ott maradok még engem is meg ütött volna. Ahogy azt az anyukájával is tette. Harry-nek a múltjában vannak nagy gondjai amit egyedül nem tud leküzdeni, de ezzel a modorral csak taszítja magától az embereket. Így még én sem tudok neki segíteni. 

Tetszett? Akkor kérlek ne hagyd szó nélkül! Sokat jelentene nekem, ha meg dobnátok pár kommentel! Ha a 3 meglenne annak nagyon örülnék. <3 Nikixx.