2013. december 18., szerda

Sikeres megmenekülés, egy darabig?

Sziasztok Életeim!! <3 Igen, igen. Megint lassan 1 hónapja nem hoztam részt, de most hamar megpróbáltam meg írni az újabb részt! :) Köszönöm, hogy még mindig olvassátok, vagy is remélem, és hogy kitartotok mellettem! Örök hálám érte. Azért, remélem annyira nem lett össze csapott, hogy hamar írtam meg! Jó olvasást, kedveseim! :* Nikixx.






Végre! Össze találkoztam Zayn-nel, London külső felében. Azt kell, hogy mondjam itt is meg változtak a dolgok. Zayn furább lett, ingerültebb lett a modora amikor meglátott. Kiszálltunk mind a ketten, majd egyből el kezdte mondani a magáét. 

- Cara! Nem hiszem el, hogy nem tudtál volna felhívni, vagy valamit csinálni! Nem hiszel el, azt se, hogy csak így eltudtak rabolni! - ettől, hogy kiabált velem, szemeimbe könnyek gyűltek. 
- Zayn ne kiabálj már! - fogtam meg a kezét és szorítottam a törzse mellé - Nem tudod, hogy én mit éltem meg ez alatt a pár nap alatt. Szörnyű volt! El nem tudod képzelni, hogy én min mentem keresztül. Meg erőszakoltak, le kellett.... - a gombóc a torkomban, a sírás vissza tartása miatt meg akadályozta, hogy folytassam - Sz-szóval nagyon rossz volt! De, Te is annyira...annyira fura vagy - néztem fel méz barna szemeibe. 
- Annyi a lényeg, hogy már itt vagy! - rideg hang súlyba, semmi érzelem nem volt a tekintetében - De gyere, ülj vissza a kocsiba, sietnünk kell! - frusztráltan nézett körbe, szemöldöke össze vont ráncolva. Ahogy meg öleltem, éreztem, hogy teste görcsbe van rándulva. Talán ideges lehetett. 

Ő beült a saját kocsijába, én pedig abba amivel elmenekültem. Rá nyomott a gáz pedálra előttem, gyors sebességben. Engem meg ijesztett ez a gyors tempó. Majd mikor meg érkeztünk, az ő házához mentünk. Le parkoltunk, majd kiszálltunk és oda mentem hozzá. 

- Ácsi, ácsi kisasszony! Azt gondoltad, hogy ezt a kocsit - tekintetét az én kocsimra szegezte - itt fogjuk hagyni?! Szépen beleülünk, és el megyünk vele egy elhagyatott helyre és felrobbantjuk! Azt hiszed, nem tettek bele valami nyomkövetőt? Mert akkor rosszul hitted. Várj meg itt! - beszaladt az udvarba, majd pár perc múlva egy színültig töltött benzines kannával érkezett vissza - Ülj be! - most ő vezetett. 
Fogalmam sincs, hogy hova mentünk, de abba biztos vagyok, hogy mire oda értünk, besötétedett. Talán még London-t is elhagytuk. Láttam a kocsi fényszórójának halvány fényében, amennyi meg volt világítva, egy el hagyatott, kicsit össze roskadt házat. 
- Menj távolabb, Cara! - tolt a háta mögé, majd el kezdte a benzint a kocsira locsolni, alaposan minden hova jutott belőle. A sötét kopott dzsekijéből elő vette a cigarettás dobozát, majd rá gyújtott egy szálra. A füstjét amit belélegeztem, marta a torkom és el kezdtem tőle köhögni. A csikket, az ujjai közé fogta precízen és a benzines kocsira pöckölte. Nem sok kellett neki, el kezdett lángolni. 
Sokkal hátrább mentünk, mint a lángoló jármű. A sötétben nézni, ahogy a kocsi lángol, olyan rossz volt látni. Mi van, ha tényleg igaza volt Zayn-nek és volt egy poloska a kocsin? És lekövettek Harry-ék? De ennek most vége, többet nem tudják hol vagyok. 
Zayn elővette a telefonját, kikeresett egy számot a névjegyzékből, majd az eszközt a füléhez emelte. Eközben még egy cigarettát vett a szájába. 
- Igen, gyere London elhagyatott részéhez. 5 perced van! - ezzel a kicsit fenyegető hangsúlyba lévő mondattal fejezte be a beszélgetést, majd kinyomta. Vissza tette eredeti állapotába a telefont. 

Zayn nem is szólt hozzám míg meg nem jött a kocsi. Ő beszállt az anyós ülésre, én pedig hátra. Össze kuporodtam, a térdeimet fel húztam a mellkasomig, és előre bámultam kifelé. Hallgatóztam egy kicsit, hogy Zayn és egy fickó, szőke haja volt, és a vissza pillantó tükörből láttam, hogy ég kék színű szeme. 
Haza vitt minket, majd egy szó nélkül el is viharzott. 

- Menj el fürdeni - parancsolt rám Zayn - És keress valami ruhát a szekrényembe. 
Fel mentem az emeletre és beálltam a forró zuhany alá. Jó érzés volt, hogy kék-lila kezemre, egész sebes testemet a víz éri. Amikor végeztem, magamra tekertem egy törölközőt, majd kerestem valami ruhákat. Fel vettem egy fekete bokszert, hozzá egy szürke pólót, ami a combom közepéig leért. Le mentem a nappaliba, ahol Zayn a konyha szekrénynek volt támaszkodva, kezébe megint egy szál füstölgő cigaretta lógott. 

- Túl sokat dohányzol - jelentettem ki, mi közbe leültem az étkező asztalhoz. 
- Túl sokat magyarázol - előre bámult majd egy hatalmasat szívott bele. Oda húzott magához, majd egyenesen rám fújta a füstöt - Tudod, azt szokták mondani, hogy szépre száll a füst - kacsintást ejtett felém - Hozzá teszem, nagyon jól áll a bokszerem, de a pólóm se rossz! - tekintetét a mellkasomra szegezte. Nem volt rajtam melltartó, kezét a derekamról a fenekemre vezette és simogatta azt. 

Annyira más, de tényleg. Sosem csinált még ilyet ezelőtt velem, azon belül, hogy meg erőszakolt. Meg fordultunk, így neki tolt a konyha pultnak. A csikket elnyomta a hamutálba, majd a derekamnál fogva fel emelt, lábaimmal át karoltam a derekát. El indult a nappali felé, majd letett a hatalmas fehér bőrkanapára. 
- Azt akarom, hogy nyúlj magadhoz! - suttogta milliméterekről a fülembe. Olyan mély volt a hangja, hogy még a hideg is kirázott. 
- Micsoda?! - el kerekedtek a szemeim. 
- Jól hallottad - leült az előttem lévő fotelba. Könyökével a térdeire támaszkodott, szemeit rám szegezte. Éreztem, ahogy égeti a bőröm a tekintete - nyúlj magadhoz! - rá harapott alsó ajkára. 

Hezitáltam, hogy meg tegyem-e, de mikor láttam, hogy már kezd kijönni a sodrából, kezemet a hasamra tettem és kezdtem lefele vinni. A szemeiben égett a vágy, tisztán láttam. Benyúltam volna a bokszerbe, mikor fel szólalt... 
- Vedd le a bokszert! 
- Nem! - csattantam fel, arcomat elöntötte a pír. 
- Vedd le azt a kibaszott bokszert és nyúlj magadhoz! Láttalak már, de szerintem nem akarod azt még egyszer, hogy olyan stílusban nyúljak hozzád! 
Megforgattam a szemeim, a textil széléhez nyúltam és el kezdtem lefele tolni, le vettem majd magam mellé tettem. Zayn megnyalta az ajkát, én pedig magamhoz értem. 
El kezdtem dörzsölni, egyre gyorsabb tempóban. Láttam amint hátra dől a fotelban, majd azt is láttam, hogy férfiassága dudorodik neki. 
Én pedig egyre jobban élveztem és élveztem. Lihegve szedtem a levegőt. Majd mikor már majdnem elértem a csúcsot fel pattant a fotelból. 
- Fejezd be! - akkor azt hittem, hogy ott halok meg... pont a csúcs előtt. 
- Zayn ne kínozz! - sóhajtottam egy hatalmasat. 
- Öltözz fel, mindjárt jövök - ahogy előttem állt, tisztán láttam, hogy túl szűk volt neki a nadrágja. Gondolom, elment és elvégezte magának. 
Fel vettem a bokszert, majd felhúztam a térdeimet a mellkasomhoz. Vártam míg vissza jön. 
Nem voltam még Zayn lakásában, de az biztos, hogy hatalmas egy ház volt. Sok folyosóval és szobával. A folyosókon teljes sötétség. És csend. Túl nagy csend. 
Vissza jött. 

- El kell mennem, de nemsokára jövök vissza! Maradj itt, és ne próbálj elmenni! - egy erőteljes csókot nyomott az ajkaimra, majd fel kapva dzsekijét kiviharzott, egyedül hagyva a hatalmas üres lakásban. 

Szó szerint sznob volt az egész. Fehér-fekete falak, ugyan ilyen színű bútorokkal. Fel mentem és fel kaptam egy melegítő nadrágot is, hiszen kicsit fáztam. Majd egy zoknit is, és úgy döntöttem körbe járok mindent. Kimentem a szobából majd el indultam a sötétségbe. Kezemet a falon húztam végig és úgy haladtam előre. Majd mikor beljebb csúszott és rá találtam egy kilincsre, benyitottam. Ott is sötétség. Szerencsére az ajtó kerettől nem messze volt a villany, így felnyomtam. Egy hatalmas dolgozó szoba feeling-be találtam magam. A szoba közepén egy nagy fél kör alakú barna író asztal. Rajta papírok, egy kis lámpa, egy doboz cigaretta, hamutál és egy kis notesz féleség. Ahogy fel emeltem a kis könyvet, a helye megmaradt, olyan por ült az asztalon. Egyik kezembe tartva a könyvecskét, másikkal pedig végig simítottam az ujjam, egy jó vastag por réteget söpörtem le vele. 
Kinyitottam a könyvet, majd láttam, hogy kis gyerek írással, vagy is..., nem felnőttes írással volt bele írva egy név, Zayn Malik. 
Szóval ez Zayn notesza lehetett. Hezitáltam, hogy bele olvassak-e vagy ne.... 


Köszönöm, hogy el olvastátok ezt a részt is! A következő részben kiderül, hogy mi van bele írva a noteszba, Zayn gyermek korából. Ha kíváncsiak vagytok rá, kommenteljetek, ne féljetek nem harapok! :))) Köszönöm, hogy tovább olvassátok ennyi késéssel is! <3 Puszi, Nikixx.