Jáányok! Itt vagyok a következő résszel. Az előző részt frissítettem, remélem így is izgi volt és mindenki el olvasta a frissítést! :) Köszönöm a megtekintéseket! A szavazást pedig ne felejtsétek, nyomjatok arra amelyik nektek a legjobban tetszik! :) Jó olvasást:* Nikixx.
SEGÍTSÉÉÉÉG!!! Engedjenek ki innen!! - dörömböltem az ajtón.
Ez a folyamat folytatódott, vagy egy órán keresztül még. Egyszerűen nem tudok bele nyugodni, hogy ide vissza hozott az a nő, Harry kezei közé. De ami a legjobban mardossa a lelkem mélyét azaz, hogy Zayn egyáltalán nem keres. Igaz, hogy várjam el tőle?! Ennyire hülye én sem lehetek. Semmi élet jelet nem tudok el juttatni London-ba Zayn-hez, a telefonom tönkre tette ez a faszfej, haza jutni pedig nem olyan könnyű.
Beletörődtem, hogy itt fogok életem végéig meg rohadni, szóval már nem tudok mit tenni. Ez olyan rossz. Elkeserítő, de erősnek kell maradnom - már amennyire ebben az állapotban erősnek lehet maradni.
Vissza ültem a "puha" kis ágyamra. Vissza gondolva amikor Harry a sokkolóval hadonászott felém, ijesztő és gyomor forgató.
***
Halk nesz szűrődött be a vas ajtón. Közelebb mentem, fülemet az ajtóhoz szegeztem és hallgatózni kezdtem.
- Akkora egy balfasz vagy, Styles! Miért nem döngeted már meg ezt a picsát úgy, hogy többét ne keljen?! Nem azért hoztad ide, haver? - egy ismeretlen hang, ismeretlen alak szólt a fogva tartómhoz.
- Nyugodj már le, baszd meg! - csapott a tenyerével az asztalra. A karkötői is oda csapódtak amik még nagyobb zajt csaptak. - Itt Te még azt csinálsz amit én mondok! Te csak egy szar vagy itt! Majd akkor baszom meg a lányt, ha nekem kedvem tartja. - lökte vissza ugyan ilyen stílusban az undorító szöveget.
- Harry, még is mit akarsz akkor csinálni vele?! - valamiféle italt töltöttek ki a pohárba, annak csordogálása szűrődött át.
- Nem tudom, még meg látom. De most be kéne menni hozzá, nem gondolod? - halk kuncogás hagyta el a torkát.
Hamar vissza rohantam a matracra, össze kuporodtam és úgy tettem mintha nem hallottam volna semmit.
- Hello szépségem, de rég találkoztam veled. Hmmm, annyira örülök, hogy vissza hozott téged Barbara. Hahahaha. - hangosan nevetett, engem röhögött ki - és ezt meg köszönöm majd neki. - szánalmas mosollyal leguggolt mellém.
- Mi a francot akarsz?!! - ültem fel.
- Téged - súgta undorítóan ironikus hangsúlyban a fülembe. Keze meg indult a mellkasom felé amit nem borított más csak egy póló, így könnyen letudta rólam szedni.
- Kérlek Harry - kezdtem el szipogni, persze csak mű sírás volt - n-ne bánts! - "dadogtam"
- Honnét veszed, Kedvesem, hogy bántani foglak? - nézett mélyen a szememben. Tessék?! Mivan?!
"Igen, ez kellett, ennyi kellett, hogy megbízz ebben az emberben! Ne higgy neki, Cara! Ő rossz, ott van Zayn! Felejtsd el Harry-t, csak menekülj tőle!" - szólalt meg bennem az a bizonyos belső kis hang.
"Héhéhéhéé!! Figyelj, hogy nem kéne senkiben se bíznod! Hiszen Zayn erőszakolt meg, Harry pedig folytatja."
Na igen, ez a mondat kellett. Senkiben sem bízhatok jelenleg, csak magamra számíthatok.
Mi a francot csináljak?! - ráztam meg a fejem, majd vissza hoztam magam a jelenbe, bele néztem Harry szemeibe majd kénytelen voltam kinyögni valamit.
- Nem fogsz bántani?! Ezt még is, hogy kéne értenem? - igen, ennyit tudtam csak mondani. Brávó...
- Nem, nem foglak bántani. Én nem - hangos nevetésbe tört ki - Nézd ki van itt - mutatott arra a bizonyos, ismeretlen alakra. - Ő fog most veled foglalkozni, édes. Ő lehet keményebb lesz mint én - simított végig a hüvelyk ujjával az arc csontomon. Még a hideg is kirázott ettől a sötét érintéstől.
A göndörke kiviharzott a szobából - áh kicsit sem paráztam most be. Nem, kizárt dolog. Most azt hiszem végem. Azt se tudom valójában ki ez az ismeretlen alak. Azt se, hogy mit akar velem csinálni, semmit sem tudok! És ez meg őrjít.
- Cukor falatkám - már ahogy megszólít, undorító - Styles barátod rám bízott délutánra, remélem élvezni fogod a társaságom! - kacsintott.
- Hagyjon békén és nehogy hozzám merjen érni!! - távolodtam tőle.
- Ohohohooo cica, nem hiszem, hogy ez így lesz. - hangja megváltozott, keményebb és durvább lett. Talán, sőt biztos fel idegesítettem. Nem akartam, eszem ágába se volt.
- Ne bántson! - nyöszörögtem.
****
Fel ijedtem! Mi történik???!!!! Ez mind csak egy álom volt, vagy még mindig itt vagyok? - néztem körbe.
Egy sokkal szebb helyen voltam. Ez meglep. Nem egy koszos, szakadt matracon feküdtem. Nem volt hideg, se patkányok. Normális ruha volt rajtam, tiszta voltam. - annyit tudok, hogy össze vagyok zavarodva.
Fel ültem a puha ágyban, majd félénken fel keltem, majd kimentem a folyosóra. Körbe néztem az ajtóban, jobbra majd balra.
Sehol senki, egy zajt se hallottam. Jobbra egy lépcső vezetett lefelé. Balra pedig folytatódott a folyosó hossza.
Vissza mentem a szobába, majd kinyitottam egy szekrényt ami tele volt a ruháimmal. - na jó, most már az egész testemen a félelem ült ki.
Mind egy, nem foglalkoztam ezzel. Kivettem egy hosszú nadrágot egy pólót és pulcsit. Felhúztam egy bakancsot, - a kedvencemet - majd a kapucnit a fejemre tettem, és el indultam le azon a lépcsőn.
Le értem egy garázs féleségbe. Egy autó állt ott, fura, mivel volt jogsim. Ez annyira, átlátszó. Miért hagynának itt egy autót, és egy kocsi kulcsot amikor gondolom látták az irataimat, és abban a jogsimat. Hát mind egy, beültem és el hajtottam. Ez mind szép és jó eddig, de hahó, Cara, térj már észhez! Azt se tudod hol vagy, hiszen BULGÁRIÁBAN VAGY!
Nem beszélik a nyelvem, elraboltak. Át kell jutnom a határon.
Haladtam a határ felé, majd ahogy gondoltam meg is állítottak a rendőrök. Ki kellett szállnom a járműből.
- Kérem Hölgyem, arccal forduljon a kocsi felé. - megfognak motozni?
Igen, ahogy gondoltam ez is következett be. Kezeimet a motorháztetőre kellett tennem, majd hátamtól kezdve levezette a kezét a csípőmig, de olyan szenvedéllyel és élvezetességgel. Szó szerint még hallottam is, ahogy nyög egyet. Kicsit megszorította a derekamat. Majd keze nem haladt volna lejjebb a lábamra, hanem meg állt a fenekemen, finoman és gyengéden markolászni kezdte.
- Hééé, biztos úr! - morrantam fel.
- Héé, Kislány! - simult oda hozzám, fejét közel a fülemhez tartotta - Tudom, hogy nem ide valósí vagy és át akarsz jutni a határon, de ennek csak egy esélye van, ha érted mire célzok! - ajkai milliméterekre voltak a bőrömtől, kirázott a hideg amikor éreztem forró leheletét a hideg bőrömön.
- Nem, nem tudom biztos úr mire gondol, de kérem engedjen el, és mindenkinek jobb lesz! - próbáltam magam össze húzni, hogy kevesebb helyen érjen a keze.
- Szopj le, kislány! - szó szerint parancsolt - Haza akarsz jutni, igaz? - undorítóan mocskos gúnyos nevetés hagyta el a száját.
- Igen, haza akarok jutni! - kezdtem el könnyezni.
***
El sem tudom hinni, hogy végre London felé tartok! Igen, megtettem. Miután megtettem és el engedett, elhajtottam majd megálltam az út szélén és hánytam. Egyszerűen muszáj voltam. Fhuj, undorító ez a társadalom.
Meg kellene állnom egy benzin kúton, hogy felhívjam Zayn-t, na meg persze telefonálnom is kéne, de meg állni sem merek. Mind egy, kénytelen leszek.
Be álltam, majd tele töltöttem a tankot, majd dobáltam be pénzt a fülkébe, hogy feltudjam hívni.
Kicsöngött, szinte egy kő esett le a szívemről. De még nagyobb amikor bele is szólt.
- Halo??!! - meg ismertem a hangját, egy életmentő ez a hang.
- ZAYN! - szóltam bele hangosan - Elraboltak, meg erőszakoltak, meg vertek, el nem tudod képzelni, milyen szörnyű dolgok történtek velem! - hadartam el ezt az egészet egy levegő vételre.
- Hééé, nyugi nyugi nyugi Cara!!! - csítítgatott, vagy is csak próbált - Hol vagy most?! Miről telefonálsz?
- Bulgáriában, vagy is, már elhagytam, de oda vitt el Harry és az ismeretlen barátja! Egy benzinkútról telefonálok! Zayn, indulj el kérlek elém, és találkozzunk valahol - daráltam a szöveget.
- Jó rendben, próbálj meg megnyugodni, indulj el, és majd hívj egy benzin kútnál, hogy hol vagy! Megértettél?
- Meg! Siess, szeretlek! - leraktam a telefont.
Fizettem majd bepattantam a kocsiba. El indultam London felé.
