Szörnyű napok.

Sziiiasztoook! :3 Köszi a megtekintéseket és a dicséreteket. Örülök, hogy tetszett az utolsó rész. Bevallom eddig egy rész sem tetszett, de ez kicsit el nyerte a tetszésem. :) Remélem a következő részek is így fognak érdekelni Titeket. Jó olvasást :* Nikixx.

Szörnyű napok fognak következni, érzem. Előre félek. Végre úgymond egyedül voltam, és a patkányok társaságában. Annyira fáztam, hogy remegtem. Fel ültem, majd a pillantásaim a csuklómra vezettem. Szinte lesokkolt a látvány. Mit műveltem saját magammal és mit művelt Harry velem. Iszonyúan fájt. 

A csuklómon lévő bilincs teljesen kidörzsölte már, túl szorosan volt. Vérzett. Testem pedig tele volt kék-zöld foltokkal. Az arcomról pedig ne is beszéljünk. 

Fejem ráhajtottam a térdemre. Nem akartam látni Harry-t amint bejön. De sajnos ezt nem állhattam meg, hogy ne történjen meg. Mert meg fog. 

*** 

Nem sokkal később, már be is rontott. Ahogy láttam feldúlt volt. 

- Hello édeske. - guggolt le mellém - Mizujs édesem? Olyan sápadtnak tűnsz. Talán rosszul aludtál az éjjel? Fáj esetleg valamid? - kezdte el szorítani a csuklóm. A legfájdalmasabb pont jelenleg a testemen. 

- Menj a picsábaaa!!! - ordítottam, majd ellöktem. Nem kellett volna. 

Harry ahogy seggre ült, azzal a lendülettel a térdére ült. Meg fogta a lábaimat és oda húzott magához. 

- Ezt meg bánod Te mocskos kurva. - egy öklössel "szépítette" az arcom. 

- HAGYJÁL BÉKÉÉÉÉN!! - kapálóztam. 

- Ne kapálózz mert megbánod kislány! - fogta le a kezeim a fejem mellé. - Ennyire hiányod van Baby? Ki akarsz kapni?! Hmm.. majd később, most nincs kedvem a szexhez. Meg hozzád sem. Olyan rossz állapotban vagy. Hozd magad rendbe mire vissza érek. Vagy ha nem, még jobban kikapsz. - kacsintott majd el engedett. 

- Nem fogsz hozzám nyúlni!!! 

Iszonyatosan szomjas és éhes is voltam. Enni nem is tudtam volna. Inni is csak azt a vizet tudtam amit tegnap Harry fürdéshez hozott be. Inkább abból iszom és lefürdök. Nem akarom, hogy iszonyatosan fájó dolgot csináljon velem. Pedig megmondta. Ruha is volt a vödör mellett. Egy kivágott, csipkés szoknya. Amúgy is fázok, ebbe meg még jobban. Fel álltam, éppen, hogy el értem a lánc miatt a textil darabot és a vizet. 

Bele mártogattam a szivacsot, majd lemostam magam. Meg pillantottam egy ablakot. Ott kitudnék mászni. Mind egy, még is hogy? A lánctól nem tudnék. 

Fel vettem a ruhát. 

- BASZD MEG, STYLES! BASZD MEG MAGAD! - úgy néztem ki benne mint egy rossz kurva. Fél seggem kint volt, én ezt nem akarom! 

Pár óra múlva vissza érkezett Harry. 

- Oh, édes. De szex...iiii valaki. - kacsintott majd fel húzott a matracról. 

- Ha egyszer innen kijutok, Styles. Tudod, hogy nagyon meg fogod bánni?!! Igaz? Ebbe ugye tisztában vagy? Remélem tudod. - néztem mocskos tekintetébe. 

Hangosan kinevetett, hogy ezeket vágtam a fejéhez. - Annyira vicces vagy, Cara. Csak tudod, ha én innen nem viszlek ki, nem jutsz ki élve. - közel húzott magához, meg markolta a seggem. Válla mellett, meg láttam az üres vödröt. Fel tudnám használni szökésre. El kezdtem hátrálni, majd ahogy gondoltam egyből ledöntött. Kezeimet fel emeltem. Hagytam, hogy kezdjen el velem játszani. 

Abban a pillanatban mikor a bugyimhoz ért, fel emeltem mind a két kezemet, meg fogtam a vödröt és erősen, minden energiám bele adva, fejbe vágtam. Nem is kellett több. A bilincs kulcsot kivettem a gatyájából. Majd fel másztam az ablakba és kimentem. VÉGRE! Megszabadultam. 

Ahogy kiléptem az utcára, egyszerűen majdnem mezit láb, majdnem oda fagytam. Esett az eső, villámlott, dörgött. 

- Kérem, segítsen!! - mentem oda egy emberhez. Értetlenkedve nézett rám. Bassza meg, nem beszéli a nyelvem. Még is, hol vagyooook??? 

- Kérem, segítsen!! Nem tudom, hol vagyok. Még is hol vagyok??? - sorra mentem oda az emberekhez és kérdezgettem őket, de nem értették. Oda futottam egy rendőrhöz, de Ő sem értette a nyelvem. Majd az út közepén meg állt egy ember, kipattant a kocsiból és oda jött. 

- Hé! Nyugalom. Jól vagy?! Mi a baj? Mi történt? - tette fel a kérdéseket. 

Beültünk a kocsijába majd oda adta  a kabátját. 

- E-elraboltak. Kérem segítseeen! - sírtam. Az utolsó reményem ez a férfi. 

- Ön angolul beszél? 

- Igen, de itt nem. Hol vagyok??

- Bulgáriában. 

- HOL?! - hangon elcsuklott így ilyen magas sípoló hang jött ki. 

- Jól hallotta. De nem tudja, hogy került ide? 

- Nem, nem tudom. Elraboltak, majdnem meg erőszakoltak és meg vertek. Nem tudom, hogy kerültem ide! 

- Nyugodjon meg! Segítek magának. Meséljen el mindent. - előre ült majd el indultunk, valahova. 

- Tegnap, elraboltak London-ból. Igen, elraboltak. Majd az utolsó emlék mielőtt fel ébredtem itt Bulgáriában az volt, hogy egy pisztollyal fejbe vertek. Több emlék nincs meg. Most pedig úgy szöktem meg, hogy fejbe vágtam a fogva tartóm és kimásztam az ablakon. 

- Nyugodjon meg. Minden rendben lesz! Vissza fog jutni a határon. Nem fog itt maradni! Elintézem, de ehhez kell pár papírt intéznie. Haza megyünk és el intézzük. 

- Köszönöm.. - megbíztam ebben az emberben. 

Szerintem a lakására vitt. Majd adott női ruhákat. Még is honnan volt neki egy egész gardrób női ruhája?! 

- A ruhák a feleségemé voltak. Szerette a divatot, de sajnos meghalt. Nézzen csak körül. Biztos lesz magára való ruha. - itt hagyott. 

Válogattam majd fel vettem egy farmer gatyát, meg egy barna pulcsit és egy sport cipőt. Meg felelt. 

Kimentem a nappaliba. 

- Nos, el kéne mennünk el intézni a papírokat. Röpke pillanatok lesznek. Meg ígérem, hogy vissza fog jutni London-ba. 

- Köszönöm! 

*** 

Ültem az irodában, mellettem a férfi előttünk pedig egy elegánsan fel öltözött nő, haja kontyba kötve, szőke volt. 

- Maga lenne Cara Bell,igaz? - kérdezett a nő.

- Igen, én vagyok az. 

- Edward, hozzon kávét! Mind a kettőnknek! - csettintett egyett. 

- Hozom. - kiment a férfi, akinek már a nevét is tudom, Edward. 

- Figyelj ide Cara! Én tudok egyedül segíteni neked. Bennem bízhazhatsz csak. Tudom mire van most egy fiatal lánynak szüksége. Pénzre és ruhára. Én ezt meg tudom adni neked! - nyomott a kezembe egy vastag köteg pénzt. - A ruhát pedig a lakásomon tudom szolgáltatni neked. - állt fel. - Gyere velem. 

Kimentünk a parkolóba és beültünk egy szürke kocsiba. Rám adott egy pokrócot is. 

- Mesélj, hogy kerültél ide?

- Nem tudom. - böktem ki. 

- Hogy érted azt, hogy nem tudod?! Adtak valamiféle tudat modosítót, esetleg? Vaaagy,erre sem emlékszel? - hadarta el a kérdéseket. 

- Nem, nem emlékszem, hogy kerültem mégis ide. Az utolsó amire emlékszem azaz, hogy az elrablóm és fogva tartóm fejbe vágott egy pisztollyal,majd itt ébredtem fel - adtam a választ amire emlékeztem.

Pár másodpercen belűl meg is érkeztünk a lakására. 

Lezárta a gyújtást, majd felmentünk.

- Erre gyere! - kedves mosollyal invitát felém,majd egy hosszú lépcső soron mentünk le. - Tudod, nem mindenkinek adatik meg az a lehetőség,hogy gyereke lehessen. Ezt azért mondom mert nekem se lehet.

- Oh, nagyon sajnálom. 

- És, Te nagyon gyönyörű vagy, így nem tűrhetem el, hogy élj! - ahogy kimondta az utolsó szót belökött a "gardróbba".

Valahogy sejtenem kellett volna, hogy benne sem kell bíznom. Vissza hozott Harry-hez. Ugyan ott voltam ahonnan elszöktem. Fantörpikus. Azt hiszem, egész életemben ebben a szutykos, patkányokkal teli pincében fogom leélni az életem többi részét. Ez teljesen, elszomorít, nem így akartam leélni a fél életem. 
- SEGÍTSÉÉÉÉG!!! Engedjenek ki innen!! - dörömböltem az ajtón. 

Bocsi lányok aki már olvasta a részt, de frissítettem, mert nem fejeztem még be. Ne haragudjatok, de remélem így is jó lesz a sztori. Köszönöm a megtekintéseket! :* Nikixx. 

Mi fog otthon várni?! /2.rész/

Sziiiaaaaztook! :) meghoztam a folytatást. Titeket is nem várt fordulat fog várni. Még saját magamat is megleptem. Hehe :) na, remélem tetszeni fog. 3 komi örülnék ha meglenne. Puszi :* jó olvasást. Nikixx.

Amikor befordultam az utcánkba Harry kocsiját messziről kiszúrtam. Komolyan eljött a lakásunkhoz?! És be is ment? Nem hiszem el ez a gyerek mikre nem képes. 

Előbb el engedtek a suliból mint 1 óra. Így a találkánk előtt haza tudtam jönni. És ez várt. Egy szóval; fantörpikus!
Az ajtó előtt meg állva egy mély levegőt vettem, majd lenyomtam a kilincset.
Letettem a kabátom és a táskám a szokásos helyre a cipős szekrény mellé. Csend volt. Azt hittem mire bejövök nagy kacajok fogják fogadni a fülem ehelyett nyugalom és csöndesség. Hol van mindenki?! Beléptem az előszobába majd meg láttam anyát hátulról. Rutinosan oda köszöntem neki, de amikor meg láttam elölről felsikítottam.
- Jesszusom anya!!! - kaptam a számhoz.
A rémültség oka; ragasztó szalaggal be volt ragasztva a szája, kezei-lábai össze voltak kötve. Mozdulni sem tudott volna.
Gyorsan leguggoltam és kikötöttem a lábánál majd a kezénél fogva is.
- Anya, számolok és letépem a szádról a ragasztót. - bólintott. - 1, 2, 3!! - fogtam a szélét majd 3-nál minél gyorsabban le téptem. Meg öleltem szorosan, majd ölelés közbe leültem mellé. - Mesélj el MINDENT, anya! Ki tette ezt veled?! Hmm?! Kikötözött meg?
Amikor kimondtam az utolsó mondatot...láttam anya tekintetét amint meg dermedt. Hangosan fel nevetett egy férfi. Valahonnan ismerős volt. Megfordultam hirtelen, majd a titokzatos férfira szegeztem a szemeim. A konyha pultnak dőlt neki, kezei mellkasa előtt össze voltak fonva, széles mosoly ült az arcán.
- Gratulálok, Cara. Megmentetted anyucit. Miss Bell nagyon jól viselte. - el indult felénk.
- Styles! Mi a faszt csináltál az anyámmal??! - álltam fel, majd meg löktem 2 kézzel a vállát.
- Oh, angyalom. - számára gyengéden vissza lökött a kanapéra. Oda kaptam a kulcscsontomhoz, ahova oda tette mocskos kezeit, fájt.
- Engem te ne angyalozzál le. Mocskos bunkó! - üvöltöttem.
Lehajolt, majd oda kapott az állkapcsomhoz. El kezdte szorítani.
- Velem te nem beszélsz így! Ribanc. - felkacagott bosszúsan ahogy látta, hogy a 'ribanc' szó használatára milyen dühbe jöttem.
- Mit akarsz te fasz?! Még is mit? Talán féltékeny vagy Zayn-re? Hhmm? Eltaláltam? - ahogy kimondtam az ellenségének a nevét, szemei sötétek lettek. Vérben forogtak.
Anyát a pólójánál fogva felhúzta. Kezét a nyaka elé tette. Szorította.
- Ne!! Hagyd anyát! Inkább engem bánts!!!! - kaptam oda a a kezéhez, de ő távolodott.
- Kislány! Jobban tennéd ha ott maradnál. Nem akarom, hogy meg bánjam ezt az egészet. - húzta el az ingét, így fel fedezte a "raktárát". Egy kés és pisztoly volt nála. - Nem akarom egyiket sem használni, de nyugodj meg!
Teljesen lesokkoltam. Nem rohanhattam el, hiszen az anyámat tartotta fogságba.
Kimentem a konyhába, kirántottam a fiókot majd kivettem a legnagyobb kést, ökölbe szorítottam majd vissza mentem.
- Harry. Engedd el! Használni fogom!!! - szemmel láthatóan remegett az egész testem. Kezemből majdnem kiesett a kés annyira féltem. Könnyek szöktek a szemembe, a hangom elcsuklott.
- Héjj! - elő rántotta a fegyvert majd anyám fejéhez szegezte azt. - Tedd azt szépen le! - felhúzta a pisztolyt.
- Kérlek Harry! - sírva könyörögtem neki - M-mit akarsz? Engem bánts, ezt már mondtam. Engedd őt el kérlek. - alig bírtam levegőt venni.
- Tedd le a kést! - követtem utasításait. A kanapéra tettem, nem messze tőlem - Okos kislány! Most el engedem anyud. - lelökte az ülő garnitúrára, de szemét 1 perce sem vette le rólam. Amint el engedte anyát fel kaptam újra a kést. Pontosan a fejemre szegezte a lövő eszközt. - Előbb meghúzom a ravaszt minthogy Te el indulnál felém és megpróbálnál leszúrni. Mit választasz? - közelített felém.
- Harry, velem tegyél bármit is...a családom hagyd ki ebből!! - könnyes szemmel álltam előtte. Lábaim mintha leszögezték volna. Csak néztem ahogy közelít felém. Az utolsó pillanat amire emlékszem az az volt, hogy a pisztollyal fejbe vágott és egy sikoltás volt. Utána minden elsötétült.

***

Az ébredés, egy hideg, sötét helyen történt. Arra keltem ahogy a vér a szemöldököm széléből csordogált le a szám sarkába a vér aminek kellemetlen íze volt. Fel akartam ülni, de azzal kellett szembesülnöm, hogy egy vas lánccal volt kikötve mind a két kezem egy oszlophoz. Fel álltam, majd el kezdtem ráncigálni, húzogatni fel-le a láncot hátha el szakad, de semmi. Közbe sírva segítségért kiabáltam.
Minden reményt fel adva, kifáradva vissza ültem a szakadt, vizes matracra. Majd nyílt az ajtó.
- Jajj gyönyörűm. - szokásosan üdvözölt - Hiába kiabálsz segítségért, itt senki sem hall téged. Talán a patkányokkal tudsz majd társalogni.
- HARRRRYYYYY!!!! - sikonyáltam majd újra el kezdtem rángatni a láncot.
Megpofozott majd kiterültem.
- Nyugodj meg vagy fel dugom a formás kis seggedbe a pisztoly végét. - húzta végig a fenekemen a pisztolyt majd másik kezével rá csapott.
- N-ne! - teljesen el gyengültem ettől az ütéstől. Homályos volt minden.

Újra fel keltem, de most nem magamtól. Egy vödör jéghideg vízzel nyakon burított Harry.

- Jó reggelt kislány. Ne aludj ennyit. Szebb úgysem leszel ennél az össze szakadt lánynál.  - felnevetett. Kezdem meg utálni a nevetését, régebben imádtam, de most már rühellem. - Fel ajánlok neked valamit. 

Elém hajította a megmaradt vizet ami a vödörbe maradt meg egy szivacsot. - Fürödj meg mert büdös vagy. Undorító vagy, Cara. Így még sosem láttalak. Hánynom kell tőled. 

El kezdtem megint könnyezni. - Nem fogok meg fürdenj azért sem! - feleseltem neki vissza.

- Azt akarod, hogy én fürdesselek meg?! Ennyire baszni akarsz Cara?! Csináld amit mondok! - elővett egy sokkolót. 

- A-azzal m-meg mit akarsz csinálni?! - tátottam el a szám majd újra sikoltoztam, rángattam a láncot. A kezem teljesen kikészült már, vérzett a csuklóm.

 - Fogd már be a pofád, Te hülye picsa! - lökött el majd a sokkolót végig simította a combomon. Megnyomta és megrázott. - Ha nem viselkedsz ott is megsokkollak ahol nem szeretnéd. - közelített a tiltott területemre. 

Simogatta én pedig nyöszörögtem. - Hallom tetszik édes. - kacsintott....