Meleg helyzet.

Halii, újra! Kezdem elveszíteni a nézettséget, tudom tudom egyre szarabbak és unalmasabbak a részek, de sajnos így sikerültek. Úgy mond "köztes állapotban" van most minden. Ígérem, hogy a következő részek esemény dúsabbak lesznek, mint szerintem ez is! ;) Olvassátok és kommizzatok, pls! <3 (3 komment után új rész! ) Jó szórakozást :*  Nikixx. 

- Hazaviszlek, Cara. Nem hiszem, hogy neked ott kéne lenned. Szerintem jobb is lesz így. - egy hatalmasat fékezett és megfordult. 

- Mi van, Harry? Állj már le! - csapkodtam a vállát. 

- Ezzel a hiszti rohamoddal nem érsz el semmit, drága. Talán csak annyit, hogy még jobban fel idegesítesz! 

- Te nem vagy normális baszd meg! Neked is csak az jár mindig a fejedbe, hogy mikor tudsz jól megbaszni és szét várd a másikat aki a közelembe kerül. Ezt nem csinálhatod! Állj meg és kiszállok. - nyúltam volna, hogy kinyissam az ajtót, de hallottam a kis kattanást miszerint lezárta a kocsit. - Harry, állj meg ezzel a kibaszott kocsival! - lelassított és lehúzódott az út szélére. Kipattantam és a járdán folytattam az utamat. Lassan gurult mellettem a kocsival. - El mehetsz, nem kértem, hogy kísérj hazáig. - az anyós ülés felől le volt húzva az ablak, szóval hallotta, hogy mit mondok neki, de ő rá se hederített. - Húzz már el innen, Styles! 

- Ha nem makacskodnál ennyit talán nem féltenélek. Szállj vissza az autóba. - kinyitotta az ajtót, de közbe még gurult tovább. - Szállj már be, ha azt mondom! - szó szerint ordítva mondta. Meg forgattam a szemeim és be szálltam, direkt be csaptam az ajtót. - És ha tetszik, ha nem hazaviszlek. 

Nem válaszoltam neki. Úgysem tudok mit tenni ellene. Az van amit ő akar. Ebből kezd elegem lenni. Nem irányíthat. Meg állt a ház előtt. 

- Jövök nemsoká. Vigyázz magadra, gyönyörűm. - meg akart csókolni, de én fogtam magam és kiszálltam. 

Be rohantam a lakásba és becsaptam  magam mögött az ajtót. Neki dőltem majd lecsúsztam a hideg járólapra. Térdeimet fel húztam, fejemet pedig rá hajtottam. 

- Nem fogok ölbetett kézzel várni, hogy mi történik. - igen, magamba beszéltem. 

Arra jutottam, hogy el megyek és meglesem őket. Tudom merre indultunk el, meg tudom kérdezni, az arra járókat, hogy merre laknak Malikék. 

El indultam, fel szálltam egy buszra. Esett az eső, busszal pedig gyorsabban is oda érek, mint gyalog. Leszálltam a következő busz megállóba. El indultam egy utcán, sötét volt. A lámpa amelyik alatt el mentem villogott. Ijesztő volt, nagyon. Szinte mindegyik háznál a kutyák meg ugattak. Vicsorgó fogaikkal ugattak rám. Egy lányt láttam felém futni, ahogy észre vettem, eléggé össze volt zavarodva. 

- Hé te ott! - szóltam oda neki. 

- Mi? Kérlek ne bánts! - teljesen össze volt rezzenve. 

- Nyugi. Nem bántalak csak egy kérdés. Nem tudod esetleg, hogy merre lakik Zayn Malik? - ahogy kimondtam a nevét, a lány távolodott tőlem. 

- Abba a pokol fészekbe akarsz te menni? Az életeddel akarsz játszani? - a lány elég komolyan beszélt. 

- Ezek szerint tudod hol lakik? Kérlek, segíts! Nagyon sokat jelentene nekem. 

- Igen, tudom. Ezen az utcán végig mész és lefordulsz jobbra, ott bal oldalon a 3. ház. Biztos meg fogod ismerni. Hatalmas kapu, amitől nem látod a házat. Fákkal van körbe véve. Egy kocsi áll a járda szélén, szürke. Ennyit tudtam neked segíteni. 

- Egy isten vagy! - el kezdtem rohanni, amerre mondta a lány, hozzá teszem lehet, hogy bolond volt kicsit. És mi van ha hülyeséget beszélt összevissza? 

Az utca végén körbe néztem és már ki is szúrtam a szürke kocsit. Figyeltem minden kis mozzanatra. Ahogy oda értem a kocsi mellé az udvarból férfi hangok szűrődtek ki. Kiabálás féle lehetett. Közelebb mentem a kapuhoz, hogy be tudjak nézni. Igen, ahogy azt a bolond lány mondta, nem lehet egy könnyen bejutni Malikékhoz, vagy is csak Zayn-hez. De akkor Harry még is, hogy jutott be? Ez rejtély marad számomra. Sajnos elég messze voltak tőlem az alakok így csak nehezen vettem ki belőle, hogy az esetleg Harry vagy Zayn. Az egyik alakon kapucni volt, mint akkor Zayn-en, és Harry-nek pedig meg ismerem a göndör fürtjeit és bosszús nevetését. 
Tekintetem rájuk szegeződött amint a kapu felé tartottak. Meg álltak. Egymással szemben, majd Harry egy iszonyatos nagy jobbossal ajándékozta meg Zayn-t. Oda kapta a kezét. 
Nem várta meg míg vissza üt, Zayn. Egyből a hasába adta a második kíméletlen ütést, a földre került. 
- HAGYD BÉKÉN CARAT!!! - üvöltötte, majd a törzsére ült és a fejét vette célpontba. - Ha még egyszer hozzá mersz érni! Kitekerem a nyakad és nem csak egy alapos verést fogsz kapni. - minden mondat után bevert neki. - Meg értetted? 

Ahogy láttam, ömlött a vér az orrából a szája teljesen fel volt repedve. Szinte fel ismerhetetlenségig ütötte Harry Zayn-t. Nem, egyszerűen nem volt erőm tovább nézni ahogy félholtra veri Zayn-t. Inkább fogtam magam és el kezdtem rohanni ahonnan jöttem is. Nem szálltam fel a buszra, nem szerettem volna, hogy az emberek ilyen állapotban lássanak. Meg ázva és sírva. Legalább az eső cseppek "össze olvadtak" a könnyekkel. Így olyan mind egy volt, hogy látszik, hogy sírok-e vagy sem. És egy ilyen ázott lány senkinek sem kellene. 
Haza értem és fel rohantam a szobába. "Haza" ezt úgy mondom mintha már itt laknék Harry-nél. Pedig nem! Anyámék üzenetére péntek óta nem válaszoltam. Lehet már vagy 5000 üzenetem és ugyan ennyi hangpostám van. Vasárnap este van. Nem akarok Harry-vel találkozni ezek után. Megkértem valamire, szépen és ahogy ő mondaná "hiszti rohammal" is. Haza megyek. Holnap úgy is elkezdődik egy borzasztó hét. 

El kezdtem össze pakolni a táskámat amiben 2 napi ruhát hoztam magammal, majd a vállamra tettem és el indultam le a lépcsőn amikor láttam, hogy nyílik a bejárati ajtó. 
OH ISTENEM! - motyogtam magamba halkan. Miért nem tudott jönni egy kicsit később? Miért kell nekem össze futni vele? A lépcső felénél megtorpanva néztem rá. Ő is és én is meg álltunk, csak bámultunk egymásra. Lassan, megfontolva haladtam le. 
Láttam, hogy a kézfeje fel volt repedve, az arcán a szeme alatt egy nagy piros folt, bal szája szélén egy vékony vér csík csordult le. Azért, Zayn sem hagyta magát. Annyira amennyire tudta, ő is adott Harry-nek. 
Le értem, de nem mentem oda hozzá. Be mentem a konyhába, kinyitottam a felső polc ajtaját és kivettem egy poharat. Hangosan vettem a levegőt, a kezem remegni kezdett. Éreztem ahogy Harry a derekamra teszi hatalmas kezét. Eltűrte a hajamat a jobb vállamra és ajkait a nyakamtól pár milliméterre tartotta. 
- Tudom, hogy láttad, gyönyörűm. - kezeivel erősebben markolta a derekamat. Amikor kimondta, hogy "láttad" a pohár kiesett a kezemből, megint. 
Nem érdekelt a pohár. Most csak az érdekelt, hogy hadd szabadulhassak Harry karjaiból. 
- Engedj el! - fordultam szembe vele. Közelről a látvány, hogy küzdött, lesokkoló volt. 
Ahogy befejeztem a mondatomat és a tekintetem meg változott, erős test alkatát, ami most csupa egy merő víz volt, nekem nehezedett így kénytelen voltam fel ülni a pultra. Lábaimat erősen szét feszítette és közéjük állt. Ahogy közelített a fejével csókért "kérlelve" meg éreztem valamit rajta. Alkohol szag volt. 

Nem tudtam mit teszek, kétségbe voltam esve, így egy pofonnal "üdvözöltem". Ezt a tettemet meg bántam. Míg ő elfordította az arcát, leugrottam a pultról és fel kaptam a táskám. Kirohantam az utcára és át szaladtam az úton ami egy hatalmas fékezést váltott ki egy autósból. Intettem neki, hogy ne haragudjon és rohantam hazáig. Meg sem álltam. Csak menekülni akartam Harry-től. Talán ha ott maradok még engem is meg ütött volna. Ahogy azt az anyukájával is tette. Harry-nek a múltjában vannak nagy gondjai amit egyedül nem tud leküzdeni, de ezzel a modorral csak taszítja magától az embereket. Így még én sem tudok neki segíteni. 

Tetszett? Akkor kérlek ne hagyd szó nélkül! Sokat jelentene nekem, ha meg dobnátok pár kommentel! Ha a 3 meglenne annak nagyon örülnék. <3 Nikixx. 

Én ezt nem akarom!

Helloka! :) Meghoztam az új részt! Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket. Én úgy vagyok vele, hogy minden rész egyre szarabb és szarabb lesz. Kezdem úgy érezni, hogy nincs tehetségem az íráshoz. Így voltam az előző blogommal is, de ott addig küzdettek, hogy ne hagyjam abba, hogy eljutottam 44 részig. Szeretem ezt a blogot írni...és titeket is szeretlek! <3 Csak miattatok nem fogom abbahagyni! :') 3 komment után jön a következő rész. Bocsi a sok dumáért, de ezt le kellett írnom. Jó olvasást :* Nikixx.

Egy iszonyatos nagyot nyeltem. Harry tud mindenről? Akkor nekem is és Zayn-nek is vége. 

- Hogy mondtam volna el, Harry? Hogy mondhattam volna el, hogy Zayn megerőszakolt?? Hogy? Ha tőlem tudod meg akkor vége lenne. - ahogy kiejtettem azt a szót, hogy "megerőszakolt" teljes erőből rá nyomott a fékre. Szerencse, hogy be voltam kötve különben le fejeltem volna a műszer falat. Az út közepén álltunk. Hamar egy hosszú kocsi sor lett utánunk. Mindenki dudált és villogtatott. 

- Hogy mi van, Cara?? Ugye ezt nem mondtad komolyan? - fordult felém. Bal keze a kormányon maradt, szorította teljes erejéből. Láttam ahogy a kézfején kidudorodnak az erei. Jobb kezét pedig az ülésem fej támlájára tette, azt szorította. Szinte az egész teste meg volt feszülve az idegességtől. Smaragd zöld szemei most nem éppen a megszokott színűek voltak. A dühtől égő, vér ágas tekintettel találtam magam szembe, ami csak rám szegeződött. 

Szó szerint reszkettem, annyira meg ijesztett. 

- H..hazudtál? - remegett meg a hangom, az ajkamba haraptam, hogy ne sírjam el magam. Így csak a könnyek gyűltek fel a szemembe. 

- Ooh..nem is tudom, hogy ki nem mondta nekem el az igazságot. Ha ez kell, hogy kihúzzam belőled, akkor igen. Hazudtam. - kezét a váltóra tette és irgalmatlan tempóban el indult. 

- Most még is hova mész? Hm?? - előtört belőlem a sírás. 

- A Starbucks-ba, ahova el indultunk utána pedig meg látogatjuk kedves Malik barátunkat. 

- Ne, csak kérlek ne bántsd Zayn-t! Akármit is tett csak kérlek ne bántsd! - fogtam meg a kezét. 

- Még, hogy ne bántsam? Cara...tisztában vagy te a dolgoknak, hogy mit is tett? Tudod te mit tett? Csak...csak...- elhúzta a száját. 

- Csak???? - figyelmemet ezzel a kis szóval is felkeltette. "Csak." 

- Csak meg akarlak óvni. Kicsit hülyén hangzik, de te jelented számomra a mindent. Te vagy az életem, élek-halok érted! Megváltoztattad az életemet. Mindenhogyan! Minden értelemben, Cara. Feltudod te ezt fogni? Igaz, nem tudsz még mindent rólam, de akkor is. Egy pozitív jelenség vagy számomra, ha elveszítenélek, egy világ törne össze bennem. 

- Akkor miért nem mondod el azt a "mindent"? Miért tartogatod magadban az "életed" előtt? 

- Mert nem mondhatom. Majd egyszer mindenre sor kerül, de ezt nem fogja ilyen könnyen meg úszni Zayn! Biztos, hogy nem. Ezzel a tettével túlságosan is messzire ment. Átlépte a határokat. - halál komolyan beszélt Harry. 

Tenyerembe temettem az arcom.

***

Pár perc múlva éreztem ahogy a kocsi lelassít, kicsit előre dőltem. Igen, megérkeztünk a szokásos helyünkre. Ha az időnk engedi Harry-vel mindig ide jövünk. Ez a környéken a legnyugisabb hely ahol kettesbe tudunk lenni, de még is emberek közt. 

Le állította a kocsit, majd bent ültünk még percekig. 

- Gondolkozz el, utána beszélhetünk! - kiszállt, megvárta míg én is majd lezárta a kocsit. Meg sem várt, el indult. Lassan mentem utána, a 2 lépés távolságot meg tartottam azért.  Hallottam ahogy kikér 2 kávét, majd fizetni indult. Le ültem a szokásos helyünkre, a legtávolabbi asztalhoz. 

Harry vissza ért, le tette elém a kávét majd le ült velem szembe. El kezdte szürcsölni a forró "életforrást". Meg akartam szólalni, de csak addig jutottam el, hogy egy nagy levegőt vegyek és kinyissam a szám. Egyszerűen nem mertem hozzá szólni. "Gondolkozz el, utána beszélhetünk!" 

Ez a mondat kattogott az agyamban. Valakinek meg szólalt a telefonja én pedig el kezdtem az ujjaimmal dobolni. 

Harry levágta a poharat az asztalra. 

- Befejeznéd? - morrant rám. 

Egyből befejeztem. Nem akartam még  jobban, ennél is jobban fel idegesíteni. 

- Harry?! - igen, legalább ennyit sikerült kinyögnöm. Hűűűhaaa, Harry. Ezzel aztán sokat el értem. 

- Hmmm??! - tekintetét felém invitálta. 

- Szóóóval csak annyi, hogy köszönöm! - babráltam az ujjaimmal. 

- Mit köszönsz? Azt, hogy megtette? Azt, hogy nem tudtalak meg védeni? Ezt köszönöd? Ezért meg ölném magam, hogy ilyet tett veled, de nem hagyom, hogy szenvedés nélkül megússza ez a patkány gyerek!! - hajolt közelebb hozzám, könyökét az asztalra tette. 

- Nem, azt köszönöm, hogy meg próbálsz óvni és a....

- A??? 

- A kávét is! - direkt elfordítottam a fejem, nem akartam, hogy Harry lássa elpirultam. 

- Nagyon szívesen. - mély, rekedtes hangon. Harapdáltam a szám, megfogta a kezem így nem tudtam tovább babrálni vele. Hajam félig belelógott a szemembe így fel tudtam nézni Harry, hogy ne lássa a tekintetem. 

Kezét nyújtotta felém, beletúrt a hajamba, eltűrte a fülem mögé. 

- Gyönyörű vagy amikor el pirulsz. De miért takarod? Talán szégyenled magad előttem? 

- N-nem, dehogy is! Eszembe se jutott i...- megcsókolt. Hát igen, a legjobb mód, hogy elhallgattass egy lányt. Be is vállt nála. 

- Akkor jó! - kacsintott. - Mehetünk? 

- Ne, kérlek. Harry. Még mindig itt tartasz? Hagyd Zayn-t! Megtörtént, ennyi. Nincs semmi bajom. 

- Azért nem akarod ennyire, hogy ne bántsam Zayn-t mert érzel iránta valamit! Haha...valahol sejtettem. Ezért még nagyobbat fog kapni, garantálhatom! 

- Harry, mindent összevissza beszélsz! Utálom Zayn-t, sőőőt..ki nem állhatom. Azt hiszed ezek után akarok tőle valamit? Még, hogy élveztem? Oh, kérlek! Hagyjuk ezt az egészet. - kulcsoltam össze a kezünket, mélyen a szemeibe néztem. Próbáltam nyugtatni. 

- Majd még meg beszéljük! 

El indultunk, de most akkor mi van? Nem tudok kiigazodni Hazzon. Egyszer ezt mondja, utána pedig azt mondja. Én nem tudom hol is lakik Zayn így ismeretlen utak felé tartottunk. 

-

Kiderül minden, vagy nem?

Hello, sziasztok! :) Meghoztam az újabb részt. Köszönöm az eddigi megtekintéseket, nagyon jól esnek és a visszajelzések is. A következő rész 3 komment után jön. :) Jó olvasást :* Nikixx. 

Szinte úgy rontottam be az ajtón. Nem is érdekelt, hogy nem csuktam be rendesen csak rohantam és kerestem. 

- Harryyy!! - ezt hajtogattam az egész házban, miközben kutattam Harry-t. Be a fürdőbe, át a nappalin majd fel a hálószobájába. Lelkem meg nyugodott amikor meg láttam, hogy hason kiterülve, fél oldalasan horkolt az ágyban. Fél cipő a lábán, gatyája a segge alá tolva. Inge pedig a hasa közepéig kigombolva. Le ültem az ágy szélére, magamba mosolyogtam és el kezdtem simogatni a göndör fürtjeit. Le vettem a csurom vizes bőrkabátom, a cipőm és a gatyám is. Szerencsémre, Zayn csak a lábam szorította miközben meg tette velem. De azt nagyon is. Le vettem róla a ruhákat és a cipőjét is. Be takartam majd én is bebújta mellé. Vissza gondoltam az estre. Szemeimbe könnyek gyülekeztek. Ahogy néztem a békésen és ittas állapotban lévő Harry-t, abba belegondolva, hogy ő ezt sosem fogja meg tudni. Mert tőlem biztos nem! Kicsit elszomorító. Ő berúgott, jól érezte magát én pedig egy kínszenvedésen mentem keresztül amit még nem is élveztem. Meg töröltem a szemem majd egy gyenge puszit leheltem a homlokára majd el fordultam és el aludtam. 

*Harry szemszöge*

Reggel iszonyatos fejfájásra kelni, fantörpikus érzés. De amikor megtörlöd a szemed, és meg pillantasz magad mellett egy angyalt, akit meg világít a nap gyenge sugara. Csodás érzés. Fel ültem és azon tanakodtam, hogy még is hova tűnt el tegnap oly hirtelen. Az estéről vannak egy kis emlékezet kiesés, például az, hogy Cara miért kiabálta a nevem amikor eldőltem a padon. És, hogy jutottam haza. Ez számomra egy rejtély marad, ha valaki nem meséli el. Nem volt kedvem fel ébreszteni. Olyan gyönyörű amikor alszik. A sugarak megvilágították napbarnított arcát. Amikor jobban szemléltem, láttam ahol lefolyt a könnye a plédre. Cara sír álmába. Fel kell keltenem! 

- Gyönyörűm! - fölé hajoltam és puszilgattam az arcát, amin enyhe pír volt. El kezdett mozgolódni, csak jobban magára húzta a takarót. - Kelj fel, kérlek! 
- Mmmhh.. - hallottam egy halk megszólalást a 'burok' alól. - Hagyjál Zayn! - lökött le magáról. 
MI VAN? Zayn? Ez kezd kétség kívül fura lenni. Úgy döntöttem, hogy le megyek és hagyom, hadd keljen fel és le jön majd. 

***

Körülbelül, 1 óra múlva hallottam a lépteket lefelé haladni a lépcsőn. Apró, puha léptek. 
- Jó reggelt, gyönyörű! - szokásosan üdvözöltem. - Kérdezhetek valamit, amit nagyon furcsálok? 
- Neked is, jobb reggelt. - na, itt már most valami nem stimmel. - Persze, csak kérlek..ne fárassz! 
Ez nagyon elgondolkodtató. Hm...mi lehet Cara-val? Mi történt tegnap este? Valami amiről én nem tudok és nem védtem meg. Nagy baj történt és én nem voltam ott. A picsába is. Ideges lettem, nagyon. 
- Jobb reggelt? Ilyen iszonyatos fejfájással? Ez szerintem, vagy is részemről nem fárasztás csak kíváncsiság, hogy még is miért Zayneztél le? És miért löktél el magadtól reggel amikor fel akartalak kelteni mert sírtál? Ezt még is mivel magyarázod? És azt, hogy ott hagytál és eltűntél?? - emeltem meg a hangom. 
- Ooooh, már megbocsáss, de senki sem mondta, hogy le kell innod magad a sárga földig, sőt..én még mondtam is, hogy elég lesz, de neeeem..te csak ittál tovább. Le Zayneztelek?? Ööhm..hát izé...biztos csak rosszat álmodtam, vagy inkább biztosan! Nem tűntem el, csak nem tudtam mit csinálni veled.... teljesen be voltál rúgva. Ez minden. - az elején a dühtől ordítva magyarázott nekem, a végén pedig hazugságot éreztem a szavaiban. 
- Cara..., - ültem le mellé, megfogtam a kezét. - tudom, hogy nem álmodtál rosszat. Mond el, kérlek szépen, hogy mi történt. - néztem a szemeibe. 
- Harry..az isten szerelmére. Semmi  sem történt! Semmi az égadta világon! Értsd már meg! - fel állt, rántotta magával az összes poharat. Ahogy el kezdett volna rohanni, belelépett az össze tört darabokba. Össze esett. Felkaptam és el vittem a kanapéig. Majd ott letettem. 
- Hozok gyorsan kötszert!!!! - felrohantam a fürdőbe, kinyitottam a kis szekrényt amiben gyógyszerek és kötszer volt tárolva. Kiborítottam mindent mire meg találtam a fertőtlenítő szert és a kötszert. Ott hagytam mindent és lerohantam. A látvány amit ott láttam, egy hatalmas vér folt a fehér szőnyegen, Cara a bokájánál fogva szorította a lábát, hogy álljon a vérzés, kicsit sokkoló volt. Le guggoltam, hogy jobban oda férjek. 
- Ez most csípni fog. - borítottam rá a szeszt a vattára, majd a sebre helyeztem. Ahogy gondoltam is felszisszent majd meg szorította a vállam, hogy éreztesse mennyire fáj. - El hiszem Cara, hogy fáj! - próbáltam kevesebb időt rajta hagyni. Kb. 2-3-szor át törölgettem a sebet, majd bekötöttem az egész lábfejét. - Ügyesen kibírtad, drága! - meg csókoltam. 
- Ne haragudj! - súgta a fülembe. 
- Miért haragudnék? - zavarodottan rá néztem. 
- El törtem egy csészét és.... nem mondtam el az igazságot! - dőlt neki a kanapé háttámlájának. 
- Hagyd a fenébe azt a csészét! Nehogy nagyobb baj történjen! Még is csak hazudtál, valahogy gondoltam...- lehajtva ráztam a fejem. 
- N...
- Ne, ne is mondj semmit. Nem vagyok kíváncsi az igazságra! Egyszer úgy is kiderül, de akkor nagy balhét csapok ha nagy baj történt! Ebbe belegondolhattál volna! Hidd el, így lesz. - teljesen komolyan gondoltam, hogy nagy baj lesz, ha kiderül minden szóról-szóra. 
Töltöttem egy másik csészébe teát és óvatosan oda adtam a kezébe. 

*Cara szemszöge*
"Nagy balhét fogok csapni.." 
Ez a mondat kattogott az agyamban miközben aprókat kortyolgattam a langyos teából. Ha kiderül, hogy Zayn meg erőszakolt és Harry nem tudott ez ellen semmit sem tenni, vége mindennek. Előre félek a holnaptól. Esetleg a ma estétől. Kinézem Zayn-ből, hogy esetleg meg írja üzenetben, vagy felhívja....a legvégső esetben eljön személyesen. Ebbe belegondolni is szörnyű. Ezt a kis gondolat menetemet Harry borította fel. 
- Hé Cara, meghívhatlak egy kávéra a Starbucks-ba? - fél mosollyal tette fel a kérdést. 
- Öhhm..hát természetesen! - gondolkodtam. Féltem, hogyha kimegyek az utcára bárhol össze futhatok Zayn-el. BÁRHOL. 
- Rendben! Akkor körülbelül 1 óra múlva indulnánk is, ha úgy neked jó! - tette el az utolsó csészét is a szekrénybe. 
- Hát, persze. - óvatosan fel álltam, de a jobb talpamra nem nagyon tudtam rá állni. Oda rohant Harry, hogy át tudjam tenni a kezem a vállán. Segített fel menni az emeltre. 
- Segítsek, vagy innentől megy? - aggodalommal teli tekintettel meredt rám. 
- Menni fog! - mosolyogtam rá, majd meg fogtam a kilincset Hazz válla helyett. 

Be mentem, és be csuktam magam után. Körbe néztem amiben meg tudtam volna kapaszkodni. Nem találtam így inkább el ugráltam a szekrényig. Nagy nehezen fel küszködtem magamra pár göncöt. Már úgy vagyok vele, hogy kinek öltözzek ki? Harry-nek ha így tetszem, ha egyáltalán tetszem, akkor így, ha nem, akkor sehogy sem. Ennyi. Átlagosan öltöztem fel. 

Direkt vettem fel bakancsot, hiszen egy torna cipőbe nem hiszem, hogy belefért volna a bekötözött lábfejem. Ebbe is, hogy éppen. 
Nagy nehezen lebattyogtam a nappaliba ahol Harry már várt. 
- Nem fogsz fázni? - nézett végig rajtam. 
- Azért fel veszem ezt is. - kaptam ki a kezéből a bőrdzsekim. 
- Hahaha, de kis vicces vagy Cara. - nyomott egy puszit a számra. - Indulhatunk, hölgyem? - karon fogott. 
Nevetettem. Miért van az, hogy ha Harry-vel vagyok elfelejtem minden bajomat? Ő mellette sosem lehet unatkozni, gondolni a rossz dolgokra. Vele minden tökéletes. 
- Amúgy nagyon csinos vagy. - nyitotta ki az ajtót, de nem nézett rám. 
Be ültem, rá néztem. Szúrós pillantásait végig siklatta az egész utcán, majd a házra és végül vissza rám. Szemöldöke össze volt ráncolva. Most megint ideges lett? Nem értem. 
- Harry, baj van? - szegeztem tekintetem rá mikor be ült mellém. - Harry, kérdeztem valamit!!!! - nem válaszolt, figyelembe sem vett. Olyan mintha megszűntem volna mellette lenni. El indította a kocsit és el indult. - Mi van veled? VÁLASZOLJ MÁR AZ ISTEN SZERELMÉRE! Harry a kurva életbe is! - csaptam a combomra idegességemben. 
- Mindent tudok. Mindent. És te nem voltál képes elmondani..................

Aggódom Harry miatt.

Sziasztok! :-) Ne haragudjatok, hogy majdnem 1 hétig nem hoztam részt, de nem vagyok otthon. "Nyaralok" a nő véremnél. De most itt van a rész! Remélem ez is tetszeni fog. 3 komment után jön a következő rész! :-) Amúgy köszi az eddigi meg tekintéseket! :* Jó olvasást. Nikixx.

Pár óra múlva már otthon voltunk. Aggódom Harry miatt. Csináltam neki egy kis teát, hiszen kicsit hűvös van. London már csak ilyen. Fel vittem neki az ágyba. Feje alatt össze volt gyűrve a párna, lába alatt pedig a takaró. Csak egy bokszer volt rajta, felső teste már messziről kék-zöld volt. Kézfeje tele volt zúzódásokkal és sebekkel.
- Hoztam neked teát. - ültem le az ágy szélére. - Mik ezek a sebek?! - aggódóan végig futottam testét.
- Semmiség csak edzettem egy kicsit. - simította meg a kéz fejét.
- Harry, kérlek. Ne hazudj a szemembe. - adtam oda neki a bögrét. - Ahogy szereted.
- Nem hazudok, Cara. - bal kezével el simította a fülem mögé a hajam. - Köszönöm! - meg puszilta az arcom.
- Ah ez a tegnapi nap. Szörnyű...még jó, hogy ma nem kell mennem mert szombat van. - le tette a bögrét az éjjeli szekrényére, majd szorosan a karjaiba ölelt.
- Nem lesz semmi baj, vigyázni fogok rád. - puszilgatta a fülem. - Ha hozzád mernek nyúlni is egy újjal szét verem őket. - kemény, mély hangon, nagyon komolynak hangzott. Nem viccből mondja. Az utolsó mondat vége meg ijesztett.."szét verem őket"....félek, hog Harry olyas valamit tenne ami miatt bajba esne. Nem akarom. Inkább bántsanak és titokban tartom Harry előtt mint, hogy Ő bajlódjon miatta.
- Nem, Hazz. Nem kell őket meg verni, vigyázok magamra, rendben?! - fordultam vele szembe. Kíváncsi voltam a tekintetére.
- Nem hiszem, hogy meg tudod magad védeni. Tegnap sem tudtad. Ha nem érek oda, vagy meg vernek vagy elvisznek. Még is, ezt akarod? - aggodalommal teli tekintettel futtatta végig a szemét az arcomtól a mellkasomon át az én pillantásomig.
- Nem nem akarom ezt, de akkor is. Azért téged is féltelek.
- Arra gondoltam, hogy ma el mehetnénk iszogatni, vagy esetleg sétálni. Melyiket szeretnéd jobban? - gondoltam, hogy terelni fogja a témát.
- Esetleg mind kettő? - mosolyogva fel húztam a vállam.
- Ahogy szeretnéd. Én is benne vagyok mind a kettőben. - gödröcskésen mosolygott.
- Szuper! Végre egy jó szombat este. - kacsintottam és fel kelltem. - Még jó, hogy pár cuccom itt van már nálad. - néztem a táskányi ruhára és cipőre.
Harry fel nevetett. Most hallom először úgy igazán nevetni. Csodás a nevetése és hozzá még a mosolya. El ragadó. Kipakoltam a táskából a ruhákat az ágyra.  Harry csak tágra nyílt szemekkel nézett, hogy egy lánynál, hogy lehet ennyi ruha.
Válogattam válogattam,  nem tudtam választani.
- Szerintem ez nagyon jól néz ki. - mutatott az ágy szélén levő ruhákra.

- Tényleg tetszik?
- Ilyennel  sosem viccelődnék. Igen, nagyon tetszik. 
- Jó, jó elhiszem. Na, de fordulj el. - nyomtam a fejéhez egy párnát.


El kezdtem levenni a pólóm, az az Harry-ét, ami a térdemig ért. Össz vissz csak is fehérnemű volt rajtam. Tekintetem Harry felé invitáltam aki éppen fel emelte a fejét, hogy meg leshessen. 
- Harryyhh! - felsikítottam és hozzá vágtam a pólót. 
- Na most mi az ? - nevetett. 
- Hát ööhm, nem is tudom. - hasaltam le mellé. - Ez a látvány is tetszik? 

Mély hangon dörmögött egyet. - Még talán jobban is. - kacsintott egyet. 
- Haha, de nem veheted ki a részed belőle. - gyorsan fel kapkodtam a szoknyát és a toppot. Majd felhúztam a bakancsot is. 
- Iszonyat csinos vagy. - ölelte át a derekam és közel húzott magához, el hintett egy apró szájra puszit. 
- Oh, köszönöm. Na, de rólad se felejtkezzünk meg. Iszonyat szexi vagy. - haraptam meg az alsó ajkam.

- Ooooh. - fel húzta a szemöldökét. - Csak a tied a szexi testem. - egy kacsintással invitált felém.
- Na indulunk? - nagy mosoly ült az arcomon.


Hazz megfogta a karom és el indultunk. Egy eléggé ismerős hely felé tartottunk.
Fel ismertem a környéket. Harry a Drunk Skunk-ba hozott. Tudja, hogy régen Jack-el ide jártunk?......Kezdek félni.
Az idő hüvős volt, de kellemes. Enyhébb nyári este. Pont ilyen estére való idő. Meg érkeztünk, messzebb parkolt le a bártól. Meg is értem, nem szeretem ezt a környéket.
- Harry, miért jöttünk ide? - zavarodottan kérdeztem, szorosan kulcsoltam össze a kezeinket. 
- Miért mi a baj? - nézett rám. 
- Semmi semmi csak, fura ez a hely. 
- Nem lesz baj, kicsim! - karolta át a derekam. 

Be értünk a szórakozó helyre. Feszülten körbe-körbe néztem, hogy nem-e ismerem fel valakit. VALAKIT. Le ültünk a bár legmesszebb pontjára. Egy emelkedőn voltak a székek és az asztal. Be lehetett látni az egész helyt ami tele volt fiatal ittas állapotban lévő emberekkel. 
- El megyek hozok valami alkoholt. - hajolt a fülemhez és ordította hiszen a zene hangosan dübörgött. 
Bólintottam egyet. Elővettem a telefonom ami rezgett a táskám mélyén. 
"Szia baby. Láttunk, hogy itt vagy a drágalátos kis göndörkével. Nagyon kis csini vagy abban a szoknyában.;) Légy óvatos, drága. 
Üdv, 
Zayn és Jack."
Amikor el olvastam ezt az üzenetet azt hittem, hogy ott sírom el magam, de nem szabadna. Miért keserítik az életemet? Miért nem lehetek Harry-vel boldog? Miért nem? A telefont bele dobtam szintén a táska legmélyére. Nem akartam látni. Egyszerűen a kezembe se akarom fogni ma. Csak is Harry fog érdekelni egész este. Senki más. Vele fogok törődni. 
Meg könnyebbült a lelkem és a tudatom amikor láttam, hogy Harry felém tart 2 pohárral és nem más, csak Ő. 
- Itt is lennék. - nagy mosollyal ült le mellém szorosan. Le tette a poharakat. - Ugye nincs baj, gyönyörűm? 
- Nincs, nincs semmi baj! - mosolyogtam vissza rá. Igaz, az én mosolyom csak erőltetett volt. Annyit tettettem már a mű mosolyt, hogy fel sem lehet ismerni, hogy nem igazi. 
- Ha jól tudom a Jack Daniel's a kedvenced, igaz? - igen, emlékszik rá. 
- Teljes mértékkel. - pusziltam meg. 
- Iszogatunk és utána mit akarsz csinálni? - gödröcskésen rám mosolygott. Azt hiszem, Harry most nyugodt és csak én számítok neki. Olyan jó érzés tudni, hogy törődik velem valaki. 
- Egy kis séta? - bólintott, a kezét át tette a vállamon majd egy hatalmas csókot nyomott az ajkaimra. 

Nem akartam sokat inni. Féltem, hogy el vesztem a fejem és nem lesz jó vége. Kevesebbet ittam mint Harry, de próbáltam Harry-t is vissza tartani. 
- Kérlek Harry, ne idd már meg! - hozzá kell tennem, ő már eléggé részeg volt. 
- M-miért ne? - ki akartam venni a kezéből a poharat, de nem engedte azért sem. Az ölében ültem, egyszerűen csak fel emelt és oda ültetett. Nem tetszett a helyzet, de nem akartam ellenkezni. 
- Mert már elég lesz! Túl sok lesz! Harrryyyy!! - amikor a nevét ordítottam, ha jól számoltam a 9. pohár Wishey-cola-ját húzta le. Én csak 4-et ittam, de elég is volt. 
- UUUh...- kapott a fejéhez. - M-most már ténylegh elég. - már beszélni is alig tudott. Akkor is el kell menni sétálni, legalább kiszellőzteti a fejét. 
- Na, gyere Harry. Menjünk szerintem! MOST! - szinte úgy parancsoltam rá. Fel álltam, meg igazítottam a szoknyám. Nagy kiabálást hallottam a hátam mögött. Talán a bárpult fele lehetett. Meg fordultam, de 5 másodperc után vissza is kaptam a fejem az elég rossz állapotban lévő Harry-re aki a falat támasztotta. Kicsit elszörnyedtem. 
Át karoltam a derekát a bal kezét pedig át tettem a vállamon. Erős test alkata rám nehezedett. A térdeim meg rogytak, de össze szedtem magam és el indultunk az ajtó felé. Szerencsémre Harry bal oldalán álltam így a bárpult felől nem láttak rám. De viszont én oda láttam. Szó szerint, rohantam. 
- Kérlek Harry ne hagyd el magad! Ott egy pad! Bírd ki addig. - próbáltam erősebben tartani, de éreztem, hogy teljesen K.O lesz. Semmi tartás nem volt már benne. 

Végre. Le ültünk. Ahogy le ültettem Hazz-t a kezével magával rántott én pedig rá estem. Fantasztikus "póz". Meg fogta a tarkóm és el kezdett puszilgatni. Inkább csinálja ezt, most az egyszer hagyom minthogy el essen és törje össze magát. Jobb keze le vándorolt a fenekemre, egy hatalmasat bele markolt ami nyögést váltott ki belőlem. - jézusom..mit csinálok? Miket vállt ki belőlem Harry? - a bal keze még mindig a tarkómon volt, majd amikor tudta, hogy nem fogom el húzni a fejem, le vezette a derekamra. El húztam, meg akartam szólalni, de hamar be fogta a szám. 
- Csss, gyönyörűm! - mind a 2 tenyere a derekamon pihent, majd meg emelt. 
- Nem, Harry! - gyorsan fel ugrottam. - Nem szabadna ezt csinálnunk!! Azt hittem, hogy ez az este jó lesz, Hazz. Téged is jobban érdekel az alkohol mint én vagy bármi más. Vagy csak annyira kellenék.....- itt el akadtam a beszédben. Le ültem a pad másik végére, Harry-től messzebb. A könyökömet a térdemre tettem, a kezembe temettem az arcom. - Ugye csak arra kellenék? 
- Mi?? Normális vagy Cara? Ha csak arra kellenél már meg tettem volna és nem védenélek meg még az életem árán is. NEM. Eszembe sem jutott, hogy cs-csak arra kellenél! Ezt verd ki a fejedből. 

Közelebb csúszott majd meg puszilta a homlokom. Amikor a tekintetem el vettem csodás szemeiről a zaj felé meg láttam egy magas vékony alakot előttem. Csöpögött az eső így a kapucni a fejébe volt húzva. Feszes fekete farmer volt rajta, torna cipő, még hozzá fehér. Egy jóval nagyobb fekete pulcsi és egy Nirvana feliratú póló. Ez a póló ismerős volt. Nagyon is.
- Menjünk. - remegő hangon súgtam a fülébe. Feje a vállamon volt, azt hiszem, hogy el aludt. Neee..csak ezt ne. Harry meg sem mozdult. Teljesen kiütötte magát. A csuklyás alak ide ért a padhoz. Meg ragadta a bal kezem és fel rántott. Harry mint egy darab bot eldőlt. A sötét alak rángatott, erősen szorította a csuklóm. 
- Hello, édes! - álltunk meg és lehúzta a kapucnit. Jól gondoltam, ki más lett volna? 
- Te meg mi a faszt keresel itt??? Hm??? Engedj el te rohadék! - ütöttem a vállát, ordítottam vele. 
- Húúú a kis vadmacska! - kacsintott és meg ragadta az állam. - Engem te ne ütögess vagy meg bánod! Amúgy is, hogy nem engem választottál hanem Harry-két, de így még jobban! - el engedte. Rángatott tovább és belökött a kocsijába. 
- Még is hova viszel?! 
Nem kaptam rá választ. Csak el indultunk. A  kocsi zárt lenyomta nehogy esetleg kitudjak ugorni az autóból, cseles. Iszonyatosan gyorsan hajtott. Olyan környékre mentünk ahol az se tudtam mi fán terem. Sötét és el hagyatott. Inkább ijesztő. "Menyasszony" pózba vett ki a kocsiból és berohant a faház szerűségbe. Kívülről el hagyatott és lepukkant, ami belülről nem mondható el. Belülről egy csodásan meg csinált, rendezett lakás volt. Míg én elcsodálkoztam ő csak lelökött a kanapéra. Be ütöttem a lábam a dohányzó asztalba. Fel húztam és a kezem oda kaptam. Iszonyatosan fájt. Azt hiszem, hogy ez nem az én napom. A fájdalom érzését az a gondolatom is leküzdötte, hogy mi lehet Harry-vel és mit akar tőlem Zayn? 
Az orrom előtt csettintett egyet Zayn, elbambultam. - Hé! Ne ábrándozzál! - fel vitt a szobájába. Neki lökött az ajtónak. 

A kezeimet oda nyomta. A nyakamnak esett. Zayn keményen ledöntött az ágyra. Igen, meg tette. Az a rohadék szemét, megtette velem. Akaratlanul is, de meg. Undorodom ettől az embertől. Sosem bírtam, de ezek után a hányinger fog el kapni, ha meg látom. 
Az érzés, fájdalmas volt. Sírtam. Csak azt akartam, hogy vége legyen. Amikor Zayn végzett velem csak úgy ott hagyott. Össze kuporodtam az ágyon, a hasam elé húztam a párnát és a könnyeim csak úgy potyogtak a fehér lepedőre. Ami most ebben az esetben meg volt gyűrődve, hiszen abba kellett kapaszkodnom. Fhuj, hadd ne keljen róla beszélnem. Iszonyat rossz érzés. 
Hamar felkapkodtam a ruháim és kisuhantam. Vissza mentem oda ahonnan el rángatott Zayn. Nem volt ott Harry. Meg fogtam a fejem és körbe-körbe mászkáltam. Hova tűnhetett? Oda rohantam ahol a kocsival le parkolt. Az sem volt a helyén. Remélem Harry nem ült be ittas állapotban a kocsiban. Szakadó esőben pont, hogy el értem egy buszt. Semmi kedvem nem volt szét ázni ennél jobban is. Előkutattam a telefonom a táskám legmélyéből. Tárcsáztam Harry-t, de csak a hangpostája kapcsolt be. 
"Hello. Harry Styles-t hívtad! Igeeeen Harryyyyy-t! - ez én voltam - Szóval, ha ezt hallod akkor nem vagyok elérhető! Ne haragudj! Próbáld újra később! Igen, próbáld újra később! Szerintem velem van! Hahaha..vicceltem. - ez is én voltam. Közös hangposta. - Szia!"
Oh, ez a hangposta. Amikor ezt csináltuk éppen az anyukájától jöttünk haza. Kinyomtam és vissza dobtam. Le szálltam, fel vettem a dzsekim és a kapucniját a fejembe húztam. Rohantam haza. 

Még is mi történik?!

Hali újra! El kezdek egy újabb részt, nem akarok senkit se kínozni, hogy lassan hozom a részeket. Szóval itt lenne egy újabb rész. Sajnálom, de meg szabom. 2 koment után jön csak a következő rész. Bocsánat Jó olvasást:* Niki xx.

Az utolsó 4 kört nem tudtam le futni, végig Zayn irányába néztem. Meg botlottam a cipő fűzőmben és el estem. Ez gáz. A tanár oda kiáltott nekem, hogy üljek le a kis padra és ne akadályozzam a többiek munkáját ha én már ilyen ügyetlen vagyok. Át lépkedtem a sorokat, lassan oda mentem Zayn-hez. Körbe néztem, hogy nem-e figyel valaki vagy hallgatózik-e. 
- Te meg mit keresel itt?? - bukott ki belőlem az első kérdés a sok közül. 
- Neked is szia, Cara. Rég nem találkoztunk, hogy vagy? - úgy tett mintha semmi sem történt volna, nem haragudnék rá vagy bármi ilyesmi. 
- Ne tereld a témát. Azt kérdeztem, hogy mit keresel itt?? - mordultam rá. 
- Nem hozzád jöttem. - nevetett fel. 
- Hát akkor meg?? - szemeim tágra nyitottam. 
-Jack-hez meg a többiekhez. A haverokhoz jöttem. Na jóó..egy részben hozzád is jöttem, gyönyörű. - utoljára így Harry hívott. Mit akar Zayn? 
- Mrs.Bell! Mrs.Beell!!!! - kiáltott oda a tanár. 
- Most rögtön jöjjön ide és szálljon be maga is a pom-pom lányokhoz mert nincs itt a csapat kapitány. - amikor ezt kimondta egyből a szív roham kerülgetett. Ki nem állhatom ezt a féle rajongást, hogy a lányok ezekkel a "szőr pamacsokkal" ugrálnak fel-le. És még akkor nekem kell helyettesítenem a csapat kapitányukat? Jól van.., de csak 1-szer.
Nagyjából...teljesen tudtam a koreográfiát hiszen amikor a lányok próbáltak én mindig néztem őket és megrögzült bennem. Jézus, ez ijesztő tőlem. Végig láttam, hogy Jack és Zayn engem sasolnak. Oh istenem, miért én? Amikor már az utolsó lépéseknél jártunk, nekem kellett az úgymond "piramis " tetején lennem, Jack-ék el indultak. Malik felém tartott. Jack talpnyalói újra mögém kerültek. Mit akarnak??? - teljesen ijedt voltam, remegett a lábam is. Most csak is Harry-t akartam. Ő is rossz állapotban van most, de még is megvédene, azt akarom, hogy itt legyen mellettem. 
- Jaaaj Cara,annyira jól csináltad! - csapott a seggemre Jack. 
- Hééj! - ijedtem meg ugrottam egy kicsit. 
- Most velünk fogsz jönni, cica. - kacsintott rám Zayn. Megfogták a karomat a talpnyalók és el kezdtek a fiú öltöző felé terelni. - Vetkőzz, ribanc. - szólalt meg már újra, Zayn. Össze kellett szednem magamat, nem hagyhattam, hogy kihasználjanak. Erősnek kell lennem, ellent kell mondanom. - Hogy is, NEM! 
- Oh, de kis makacs valaki. - szólalt meg Jack amikor be lépett az ajtón a ruháimmal és a táskámmal. - Vetkőzz ha azt mondjuk! - dobta oda a kezembe az összes cuccom. 
- Még is mit akartok? Miért nem engedtek el? 
- Phh ...és még kérdezős ködik. - Zayn a flegma fejét invitálta felém. Jack az én irányomba tartott, majd meg fogta a pólóm alját és el kezdte le húzni rólam.
- Jack. - halkan motyogtam, féltem.
- Cssss!! - lehúzta rólam a pólót, majd félre dobta az egyik padra.

A rövid nadrágomon meg fogta a fűzőket, majd ki kötötte és le rántotta rólam. Kezem egyből a combjaim elé tettem. Még is mi történik?! Mit akarnak velem tenni?
Jack a mutató ujjával végig simított a csípő csontomon. Még a hideg is kirázott, régen mindig ezt csinálta, hogy le vegyen a lábamról.
- Semmit sem változtál, Cara. Még mindig lázba hozlak ha hozzád érek. Tudom, hogy még szeretsz, le sem tagadhatod. - nevetett gúnyosan.
- Menj a picsába! - löktem el. Vagy is, csak próbáltam.
- Cara, nézz ide! - Zayn vigyorgott és felém tartotta a telefonját, majd villant a vaku. Oh, hogy az a .....

A rendes pólóm magam elé kaptam, nem akartam, hogy élvezzék a látványt. Undorodom mind a kettő féregtől. Harry-t akarom, ahogy ezt már mondtam. Ilyenkor persze sosem keres. Szükségem van rá. Zayn fel állt és neki lökött a szekrényeknek. A hideg vason csak úgy csattant a hátam. A fájdalomtól össze szorítottam a szememet.
Hajamból kicsúszott a haj gumi így amikor lehajtottam a fejem, a hosszú egyenes tincsek a szemem elé borultak, így el takarták fájdalmas arc kifejezésem. Zayn fel emelte a kezét és a fülem mögé tűrte a kósza szálakat.
- Olyan gyönyörű vagy, de el rontod a szépséged azzal, hogy sírsz. El kenődik a sminked, édesem. - hüvelyk ujjával letörölte a szemem alatti fekete elmosódott sminket.
- Te és az a barom okoztok mindent! - emeltem fel a tekintetem.
- Oh nem, mi nem akarunk téged bántani, de ha nem ellenkeznél nem lenne ez! - hozzám simult. Ott álltam egy száll fehérneműben két undorító ember előtt. A talpnyalók el mentek.
- Öltözz fel. - nyomta a kezembe a ruhákat. - Rossz rád nézni, csont és bőr vagy. Amikor meg ismertelek nem voltál ennyire vékony. Az jobban tetszett. - markolt a fenekembe. - Még a segged is jobb volt. - undorodó arcot vágott.

A tény az tény, hogy vagy 4 napja nem ettem és a mindennapi tesik meg dolgoztatnak. Az ősök is mondták, hogy fogytam és magamon is látom. A rövid nadrágjaim le esnek rólam. A pólók nagyok rám. Sápadt vagyok mostanság, ezért használok több sminket is, ami most úgy el lehet kenődve, szerintem úgy nézek ki mind egy panda.

Vissza vettem a farmerom, majd a pólóm és a Converse csukám is. Hajam hagytam kibontva, örülök ha el takarja az arcom. A gatya zsebembe volt a telefonom ami rezgett. Ezek szerint kaphattam már egy jó pár üzenetet.
- El mehetek a mosdóba? - halkan fordultam feléjük.
Össze néztek, majd vissza rám és bólintottak. Fogtam magam és gyorsan el szaladtam. Még be sem értem a mosdóba, de a telefonom elő rántottam, fel oldottam és meg nyitottam a több mint 10 üzenetet. Persze, mind Harry-től érkezett és az összes abból állt ki, hogy "Mi van velem? Miért nem válaszolok már reggel óta azokra a szaros üzenetekre? Reméli nincs baj."...- De Harry, nagyon is nagy baj van!! - motyogtam magamba. Rá léptem, hogy új üzenet létrehozása, de annyira remegett a kezem, hogy majdnem le esett. Arra a döntésre jutottam, hogy inkább fel hívom. Még is gyorsabb és praktikusabb is. Tárcsáztam, hálát adtam az égnek, hogy kicsöngött.
- Cara, az istenért is, miért nem válaszoltál az üzenetekre??? - szólalt bele mély és kemény hangon, de ott volt az aggodalom is.
- H..Harry, gyere a sulihoz! - meg remegett a hangom. Kezem a szám előtt tartottam, hogy a hangom ne szűrődjön ki annyira a wc-ből, kinézem még azt is ebből a két istentelen emberből, hogy el jöttek utánam és hallgatóznak.
- Mi? Miért?? Mi a baj, Cara?? - hallottam a háttér zajt, ahogy le vert valamit és már kapkodta magára a cuccokat.
- Zayn.. - csak ennyit bírtam kimondani, rám tört a sírás.
- Mi van azzal a fasszal??! - el tudom képzelni, ahogy kezét ökölbe szorítja. Be csapta az ajtót, azt is hallottam ahogy "életre keltette" kocsija motorját. Már úton van, valamiért meg nyugodtam egy nagyot kicsit.
- Ide jött. Siess, kérlek. - hangom a végére teljesen el halkult majd kinyomtam.

Ahogy le tettem, a zárt el fordítottam és kinyitottam résnyire az ajtót, meg pillantottam a földön azokat a bizonyos cipőket. Hamar vissza rántottam volna, de ők gyorsabbak voltak. Ki ráncigáltak a "menedékemből" és újra neki löktek.

- Kitől kérsz te segítséget, cica? Talán félsz tőlünk? - tornyosult felém, Jack.
Szipogtam, zihálva vettem a levegőt. - Senkitől és egyáltalán nem félek! - próbáltam az erősebbik felemet mutatni.
- Hajaj, Cara. Ilyen állapotban még hazudni sem tudsz! Eléggé ismerlek már és hazudtál már nekem egy párszor. Igaz akkor sikerült is. - Jack meg fogta a hajam és el kezdte csavargatni az ujja körül.
Neki támaszkodtam az ajtónak és le csúsztam. Nem bírom tovább. Teljesen kikészítenek és el szívják az összes erőm.

Már el vesztettem minden reményt, arra gondoltam, hogy meg vernek esetleg el visznek és bezárnak egy hideg helyre, minden fény és élettelen helyre. De akkor meg hallottam egy hangot, a megmentőm hangját. Ezt a hangot bárhonnan fel ismerem.

- Hé Zayn, nézd csak ki van itt. - szórakozottságot hallottam Harry hangjában.
Mind a két srác az ő irányába emelte a fejét én pedig fel pattantam, egyenesen Harry karjaiba futottam. Amikor át öleltem a derekát, szorosan össze zárult, izmaitól dagadó kezével.
- Te mit keresel itt, Styles? - meglepettség ült le Zayn arcán.
- Ezt előbb nekem kéne kérdeznem, Malik. Talán nem csajozni jöttél? Azt hiszed, hogy így meg tudod szerezni a lányokat? - nevetett fel Harry. Nekem is mosolyt csalt az arcomra.
- Na, mert mintha te jobban tudnád ezt. Azt hiszed, ha adod az ártatlant akkor a csajok a karjaidba menekülnek? - szólalt meg Jack a háttérből.
- Hát, ahogy látod, igen. A karjaimba menekülnek. Amúgy már bocs, de te ki vagy itt nekem, hogy meg mond, hogy és mit csináljak? - haha, ez vicces. Jack annyira gyerekes.
- Ezt most meg úsztad Cara, de vigyázz magadra! Nehogy el kapjon valaki a sötét utcán, vagy esetleg fényes nappal is?? Hm, ki tudja? - Az utolsó előtti mondatnál a hideg is át futott rajtam. "Nehogy el kapjon valaki a SÖTÉT utcán"....már az utcára se mehetek ki? Attól kell rettegnem, hogy el kapnak? Fantörpikus! ....El mentek. Amikor az ajtón mentek ki, Zayn egyenesen Harry mellkasába bele nyomta a vállát. Bunkó paraszt, még a szívem is össze szorult amikor Harry a fájdalomtól össze kuporodott a földön.
- Harry! - guggoltam le hamar mellé.
- Nincs semmi baj! A lényeg, hogy te jól vagy. Ugye nem bántottak. - jobb kezével az államhoz nyúlt. Meg vizsgálta az arcom, hogy nincsenek-e rajta zúzódások vagy bármi ilyesmi.
- Nem, Harry. Nincs semmi bajom, de kérlek menjünk haza!!! - borultam az ölébe.