Én ezt nem akarom!

Helloka! :) Meghoztam az új részt! Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket. Én úgy vagyok vele, hogy minden rész egyre szarabb és szarabb lesz. Kezdem úgy érezni, hogy nincs tehetségem az íráshoz. Így voltam az előző blogommal is, de ott addig küzdettek, hogy ne hagyjam abba, hogy eljutottam 44 részig. Szeretem ezt a blogot írni...és titeket is szeretlek! <3 Csak miattatok nem fogom abbahagyni! :') 3 komment után jön a következő rész. Bocsi a sok dumáért, de ezt le kellett írnom. Jó olvasást :* Nikixx.

Egy iszonyatos nagyot nyeltem. Harry tud mindenről? Akkor nekem is és Zayn-nek is vége. 

- Hogy mondtam volna el, Harry? Hogy mondhattam volna el, hogy Zayn megerőszakolt?? Hogy? Ha tőlem tudod meg akkor vége lenne. - ahogy kiejtettem azt a szót, hogy "megerőszakolt" teljes erőből rá nyomott a fékre. Szerencse, hogy be voltam kötve különben le fejeltem volna a műszer falat. Az út közepén álltunk. Hamar egy hosszú kocsi sor lett utánunk. Mindenki dudált és villogtatott. 

- Hogy mi van, Cara?? Ugye ezt nem mondtad komolyan? - fordult felém. Bal keze a kormányon maradt, szorította teljes erejéből. Láttam ahogy a kézfején kidudorodnak az erei. Jobb kezét pedig az ülésem fej támlájára tette, azt szorította. Szinte az egész teste meg volt feszülve az idegességtől. Smaragd zöld szemei most nem éppen a megszokott színűek voltak. A dühtől égő, vér ágas tekintettel találtam magam szembe, ami csak rám szegeződött. 

Szó szerint reszkettem, annyira meg ijesztett. 

- H..hazudtál? - remegett meg a hangom, az ajkamba haraptam, hogy ne sírjam el magam. Így csak a könnyek gyűltek fel a szemembe. 

- Ooh..nem is tudom, hogy ki nem mondta nekem el az igazságot. Ha ez kell, hogy kihúzzam belőled, akkor igen. Hazudtam. - kezét a váltóra tette és irgalmatlan tempóban el indult. 

- Most még is hova mész? Hm?? - előtört belőlem a sírás. 

- A Starbucks-ba, ahova el indultunk utána pedig meg látogatjuk kedves Malik barátunkat. 

- Ne, csak kérlek ne bántsd Zayn-t! Akármit is tett csak kérlek ne bántsd! - fogtam meg a kezét. 

- Még, hogy ne bántsam? Cara...tisztában vagy te a dolgoknak, hogy mit is tett? Tudod te mit tett? Csak...csak...- elhúzta a száját. 

- Csak???? - figyelmemet ezzel a kis szóval is felkeltette. "Csak." 

- Csak meg akarlak óvni. Kicsit hülyén hangzik, de te jelented számomra a mindent. Te vagy az életem, élek-halok érted! Megváltoztattad az életemet. Mindenhogyan! Minden értelemben, Cara. Feltudod te ezt fogni? Igaz, nem tudsz még mindent rólam, de akkor is. Egy pozitív jelenség vagy számomra, ha elveszítenélek, egy világ törne össze bennem. 

- Akkor miért nem mondod el azt a "mindent"? Miért tartogatod magadban az "életed" előtt? 

- Mert nem mondhatom. Majd egyszer mindenre sor kerül, de ezt nem fogja ilyen könnyen meg úszni Zayn! Biztos, hogy nem. Ezzel a tettével túlságosan is messzire ment. Átlépte a határokat. - halál komolyan beszélt Harry. 

Tenyerembe temettem az arcom.

***

Pár perc múlva éreztem ahogy a kocsi lelassít, kicsit előre dőltem. Igen, megérkeztünk a szokásos helyünkre. Ha az időnk engedi Harry-vel mindig ide jövünk. Ez a környéken a legnyugisabb hely ahol kettesbe tudunk lenni, de még is emberek közt. 

Le állította a kocsit, majd bent ültünk még percekig. 

- Gondolkozz el, utána beszélhetünk! - kiszállt, megvárta míg én is majd lezárta a kocsit. Meg sem várt, el indult. Lassan mentem utána, a 2 lépés távolságot meg tartottam azért.  Hallottam ahogy kikér 2 kávét, majd fizetni indult. Le ültem a szokásos helyünkre, a legtávolabbi asztalhoz. 

Harry vissza ért, le tette elém a kávét majd le ült velem szembe. El kezdte szürcsölni a forró "életforrást". Meg akartam szólalni, de csak addig jutottam el, hogy egy nagy levegőt vegyek és kinyissam a szám. Egyszerűen nem mertem hozzá szólni. "Gondolkozz el, utána beszélhetünk!" 

Ez a mondat kattogott az agyamban. Valakinek meg szólalt a telefonja én pedig el kezdtem az ujjaimmal dobolni. 

Harry levágta a poharat az asztalra. 

- Befejeznéd? - morrant rám. 

Egyből befejeztem. Nem akartam még  jobban, ennél is jobban fel idegesíteni. 

- Harry?! - igen, legalább ennyit sikerült kinyögnöm. Hűűűhaaa, Harry. Ezzel aztán sokat el értem. 

- Hmmm??! - tekintetét felém invitálta. 

- Szóóóval csak annyi, hogy köszönöm! - babráltam az ujjaimmal. 

- Mit köszönsz? Azt, hogy megtette? Azt, hogy nem tudtalak meg védeni? Ezt köszönöd? Ezért meg ölném magam, hogy ilyet tett veled, de nem hagyom, hogy szenvedés nélkül megússza ez a patkány gyerek!! - hajolt közelebb hozzám, könyökét az asztalra tette. 

- Nem, azt köszönöm, hogy meg próbálsz óvni és a....

- A??? 

- A kávét is! - direkt elfordítottam a fejem, nem akartam, hogy Harry lássa elpirultam. 

- Nagyon szívesen. - mély, rekedtes hangon. Harapdáltam a szám, megfogta a kezem így nem tudtam tovább babrálni vele. Hajam félig belelógott a szemembe így fel tudtam nézni Harry, hogy ne lássa a tekintetem. 

Kezét nyújtotta felém, beletúrt a hajamba, eltűrte a fülem mögé. 

- Gyönyörű vagy amikor el pirulsz. De miért takarod? Talán szégyenled magad előttem? 

- N-nem, dehogy is! Eszembe se jutott i...- megcsókolt. Hát igen, a legjobb mód, hogy elhallgattass egy lányt. Be is vállt nála. 

- Akkor jó! - kacsintott. - Mehetünk? 

- Ne, kérlek. Harry. Még mindig itt tartasz? Hagyd Zayn-t! Megtörtént, ennyi. Nincs semmi bajom. 

- Azért nem akarod ennyire, hogy ne bántsam Zayn-t mert érzel iránta valamit! Haha...valahol sejtettem. Ezért még nagyobbat fog kapni, garantálhatom! 

- Harry, mindent összevissza beszélsz! Utálom Zayn-t, sőőőt..ki nem állhatom. Azt hiszed ezek után akarok tőle valamit? Még, hogy élveztem? Oh, kérlek! Hagyjuk ezt az egészet. - kulcsoltam össze a kezünket, mélyen a szemeibe néztem. Próbáltam nyugtatni. 

- Majd még meg beszéljük! 

El indultunk, de most akkor mi van? Nem tudok kiigazodni Hazzon. Egyszer ezt mondja, utána pedig azt mondja. Én nem tudom hol is lakik Zayn így ismeretlen utak felé tartottunk. 

-