Kiderül minden, vagy nem?

Hello, sziasztok! :) Meghoztam az újabb részt. Köszönöm az eddigi megtekintéseket, nagyon jól esnek és a visszajelzések is. A következő rész 3 komment után jön. :) Jó olvasást :* Nikixx. 

Szinte úgy rontottam be az ajtón. Nem is érdekelt, hogy nem csuktam be rendesen csak rohantam és kerestem. 

- Harryyy!! - ezt hajtogattam az egész házban, miközben kutattam Harry-t. Be a fürdőbe, át a nappalin majd fel a hálószobájába. Lelkem meg nyugodott amikor meg láttam, hogy hason kiterülve, fél oldalasan horkolt az ágyban. Fél cipő a lábán, gatyája a segge alá tolva. Inge pedig a hasa közepéig kigombolva. Le ültem az ágy szélére, magamba mosolyogtam és el kezdtem simogatni a göndör fürtjeit. Le vettem a csurom vizes bőrkabátom, a cipőm és a gatyám is. Szerencsémre, Zayn csak a lábam szorította miközben meg tette velem. De azt nagyon is. Le vettem róla a ruhákat és a cipőjét is. Be takartam majd én is bebújta mellé. Vissza gondoltam az estre. Szemeimbe könnyek gyülekeztek. Ahogy néztem a békésen és ittas állapotban lévő Harry-t, abba belegondolva, hogy ő ezt sosem fogja meg tudni. Mert tőlem biztos nem! Kicsit elszomorító. Ő berúgott, jól érezte magát én pedig egy kínszenvedésen mentem keresztül amit még nem is élveztem. Meg töröltem a szemem majd egy gyenge puszit leheltem a homlokára majd el fordultam és el aludtam. 

*Harry szemszöge*

Reggel iszonyatos fejfájásra kelni, fantörpikus érzés. De amikor megtörlöd a szemed, és meg pillantasz magad mellett egy angyalt, akit meg világít a nap gyenge sugara. Csodás érzés. Fel ültem és azon tanakodtam, hogy még is hova tűnt el tegnap oly hirtelen. Az estéről vannak egy kis emlékezet kiesés, például az, hogy Cara miért kiabálta a nevem amikor eldőltem a padon. És, hogy jutottam haza. Ez számomra egy rejtély marad, ha valaki nem meséli el. Nem volt kedvem fel ébreszteni. Olyan gyönyörű amikor alszik. A sugarak megvilágították napbarnított arcát. Amikor jobban szemléltem, láttam ahol lefolyt a könnye a plédre. Cara sír álmába. Fel kell keltenem! 

- Gyönyörűm! - fölé hajoltam és puszilgattam az arcát, amin enyhe pír volt. El kezdett mozgolódni, csak jobban magára húzta a takarót. - Kelj fel, kérlek! 
- Mmmhh.. - hallottam egy halk megszólalást a 'burok' alól. - Hagyjál Zayn! - lökött le magáról. 
MI VAN? Zayn? Ez kezd kétség kívül fura lenni. Úgy döntöttem, hogy le megyek és hagyom, hadd keljen fel és le jön majd. 

***

Körülbelül, 1 óra múlva hallottam a lépteket lefelé haladni a lépcsőn. Apró, puha léptek. 
- Jó reggelt, gyönyörű! - szokásosan üdvözöltem. - Kérdezhetek valamit, amit nagyon furcsálok? 
- Neked is, jobb reggelt. - na, itt már most valami nem stimmel. - Persze, csak kérlek..ne fárassz! 
Ez nagyon elgondolkodtató. Hm...mi lehet Cara-val? Mi történt tegnap este? Valami amiről én nem tudok és nem védtem meg. Nagy baj történt és én nem voltam ott. A picsába is. Ideges lettem, nagyon. 
- Jobb reggelt? Ilyen iszonyatos fejfájással? Ez szerintem, vagy is részemről nem fárasztás csak kíváncsiság, hogy még is miért Zayneztél le? És miért löktél el magadtól reggel amikor fel akartalak kelteni mert sírtál? Ezt még is mivel magyarázod? És azt, hogy ott hagytál és eltűntél?? - emeltem meg a hangom. 
- Ooooh, már megbocsáss, de senki sem mondta, hogy le kell innod magad a sárga földig, sőt..én még mondtam is, hogy elég lesz, de neeeem..te csak ittál tovább. Le Zayneztelek?? Ööhm..hát izé...biztos csak rosszat álmodtam, vagy inkább biztosan! Nem tűntem el, csak nem tudtam mit csinálni veled.... teljesen be voltál rúgva. Ez minden. - az elején a dühtől ordítva magyarázott nekem, a végén pedig hazugságot éreztem a szavaiban. 
- Cara..., - ültem le mellé, megfogtam a kezét. - tudom, hogy nem álmodtál rosszat. Mond el, kérlek szépen, hogy mi történt. - néztem a szemeibe. 
- Harry..az isten szerelmére. Semmi  sem történt! Semmi az égadta világon! Értsd már meg! - fel állt, rántotta magával az összes poharat. Ahogy el kezdett volna rohanni, belelépett az össze tört darabokba. Össze esett. Felkaptam és el vittem a kanapéig. Majd ott letettem. 
- Hozok gyorsan kötszert!!!! - felrohantam a fürdőbe, kinyitottam a kis szekrényt amiben gyógyszerek és kötszer volt tárolva. Kiborítottam mindent mire meg találtam a fertőtlenítő szert és a kötszert. Ott hagytam mindent és lerohantam. A látvány amit ott láttam, egy hatalmas vér folt a fehér szőnyegen, Cara a bokájánál fogva szorította a lábát, hogy álljon a vérzés, kicsit sokkoló volt. Le guggoltam, hogy jobban oda férjek. 
- Ez most csípni fog. - borítottam rá a szeszt a vattára, majd a sebre helyeztem. Ahogy gondoltam is felszisszent majd meg szorította a vállam, hogy éreztesse mennyire fáj. - El hiszem Cara, hogy fáj! - próbáltam kevesebb időt rajta hagyni. Kb. 2-3-szor át törölgettem a sebet, majd bekötöttem az egész lábfejét. - Ügyesen kibírtad, drága! - meg csókoltam. 
- Ne haragudj! - súgta a fülembe. 
- Miért haragudnék? - zavarodottan rá néztem. 
- El törtem egy csészét és.... nem mondtam el az igazságot! - dőlt neki a kanapé háttámlájának. 
- Hagyd a fenébe azt a csészét! Nehogy nagyobb baj történjen! Még is csak hazudtál, valahogy gondoltam...- lehajtva ráztam a fejem. 
- N...
- Ne, ne is mondj semmit. Nem vagyok kíváncsi az igazságra! Egyszer úgy is kiderül, de akkor nagy balhét csapok ha nagy baj történt! Ebbe belegondolhattál volna! Hidd el, így lesz. - teljesen komolyan gondoltam, hogy nagy baj lesz, ha kiderül minden szóról-szóra. 
Töltöttem egy másik csészébe teát és óvatosan oda adtam a kezébe. 

*Cara szemszöge*
"Nagy balhét fogok csapni.." 
Ez a mondat kattogott az agyamban miközben aprókat kortyolgattam a langyos teából. Ha kiderül, hogy Zayn meg erőszakolt és Harry nem tudott ez ellen semmit sem tenni, vége mindennek. Előre félek a holnaptól. Esetleg a ma estétől. Kinézem Zayn-ből, hogy esetleg meg írja üzenetben, vagy felhívja....a legvégső esetben eljön személyesen. Ebbe belegondolni is szörnyű. Ezt a kis gondolat menetemet Harry borította fel. 
- Hé Cara, meghívhatlak egy kávéra a Starbucks-ba? - fél mosollyal tette fel a kérdést. 
- Öhhm..hát természetesen! - gondolkodtam. Féltem, hogyha kimegyek az utcára bárhol össze futhatok Zayn-el. BÁRHOL. 
- Rendben! Akkor körülbelül 1 óra múlva indulnánk is, ha úgy neked jó! - tette el az utolsó csészét is a szekrénybe. 
- Hát, persze. - óvatosan fel álltam, de a jobb talpamra nem nagyon tudtam rá állni. Oda rohant Harry, hogy át tudjam tenni a kezem a vállán. Segített fel menni az emeltre. 
- Segítsek, vagy innentől megy? - aggodalommal teli tekintettel meredt rám. 
- Menni fog! - mosolyogtam rá, majd meg fogtam a kilincset Hazz válla helyett. 

Be mentem, és be csuktam magam után. Körbe néztem amiben meg tudtam volna kapaszkodni. Nem találtam így inkább el ugráltam a szekrényig. Nagy nehezen fel küszködtem magamra pár göncöt. Már úgy vagyok vele, hogy kinek öltözzek ki? Harry-nek ha így tetszem, ha egyáltalán tetszem, akkor így, ha nem, akkor sehogy sem. Ennyi. Átlagosan öltöztem fel. 

Direkt vettem fel bakancsot, hiszen egy torna cipőbe nem hiszem, hogy belefért volna a bekötözött lábfejem. Ebbe is, hogy éppen. 
Nagy nehezen lebattyogtam a nappaliba ahol Harry már várt. 
- Nem fogsz fázni? - nézett végig rajtam. 
- Azért fel veszem ezt is. - kaptam ki a kezéből a bőrdzsekim. 
- Hahaha, de kis vicces vagy Cara. - nyomott egy puszit a számra. - Indulhatunk, hölgyem? - karon fogott. 
Nevetettem. Miért van az, hogy ha Harry-vel vagyok elfelejtem minden bajomat? Ő mellette sosem lehet unatkozni, gondolni a rossz dolgokra. Vele minden tökéletes. 
- Amúgy nagyon csinos vagy. - nyitotta ki az ajtót, de nem nézett rám. 
Be ültem, rá néztem. Szúrós pillantásait végig siklatta az egész utcán, majd a házra és végül vissza rám. Szemöldöke össze volt ráncolva. Most megint ideges lett? Nem értem. 
- Harry, baj van? - szegeztem tekintetem rá mikor be ült mellém. - Harry, kérdeztem valamit!!!! - nem válaszolt, figyelembe sem vett. Olyan mintha megszűntem volna mellette lenni. El indította a kocsit és el indult. - Mi van veled? VÁLASZOLJ MÁR AZ ISTEN SZERELMÉRE! Harry a kurva életbe is! - csaptam a combomra idegességemben. 
- Mindent tudok. Mindent. És te nem voltál képes elmondani..................