Mi fog otthon várni?! /1.rész/

Sziasztok! Köszi a megtekintéseket. Képzeljétek, hogy jártam. Tableten elkezdtem írni ezt a részt, erre mit ad Isten? Nem mentettem el a fél részt. Pedig már a FELE MEG VOLT. :( Kezdhetem újra az egészet. :/ De remélem meg érte várni rá. :) Jó olvasást. :* Nikixx.
Ui.: 
Ezt a részt ketté osztottam, remélem nem baj! 
:) 

Furcsálom magam mostanában. Zayn-nel tökre jól elvagyok, Harry-t meg elhanyagoltam. 

Elmentem sétálni a városba, el ütöttem az időt minden félével. Teljesen kifáradtam ma, lefutottam 4 km-t, a suliba tesin, kivagyooook. Haza mentem, este 10-kor le is dőltem. 

*** 

Reggel kopogtattak az ajtómon ami nem szokásuk. 

- HAGYJATOK ALUDNI, MÉG KORÁN VAN! - kiabáltam elég hangosan, hogy meghallják odakintről is. 

- Nem Cara, elkésel a suliból. Már fél  8 van! - amikor meg hallottam az időt, fel pattantam és rá néztem a telefonom kijelzőjére. 

- A kurva életbe! - igen, tényleg annyi volt. Egyből húztam fel az egyik lábamra a gatyát, el kezdtem ugrálni a szekrény felé. Kikaptam egy pólót, majd egy zoknit és fel a cipőt. Hajam csak valami össze vissza féle kontyba össze kötöttem. A késés oka pedig az, hogy az ébresztőt kikapcsoltam tegnap, hiszen időben, sőt még korábban is fel keltem. Este pedig csak úgy bedőltem az ágyba a kelés pedig teljesen kiment a fejemből. Amikor el készülődtem, le ültem az ágyra és egy borítékot pillantottam meg a képernyőn. Meg nyitottam, hiszen nem most kaptam már, hanem tegnap amikor el indultam Zayn-től. Huuuha, azóta nem néztem meg, remélem nem volt fontos. 

"Szia Cara. Emlékszel még rám? Egykor még tök jól elvoltunk. Barátok voltunk, nem igaz? Hmmm, én emlékszem rá. Milyen jó is volt. Na jóó, nem erről szerettem volna írni neked. Nos, figyelj. Én át gondoltam a dolgokat, és úgy gondolom, hogy meg kéne beszélnünk ami történt közöttünk. Én nem akarok veled rosszban lenni egy ilyen hülyeség miatt. Figyelj, be vallok neked valamit; Kedvellek és ez semmin sem változtat. Szerinted miért tettem amit tettem? Pontosan ezért. Csak téged akartalak meg védeni, értsd meg kérlek!  Olyan jó a társaságod. Eddig kellemesen csalódtam benned. Sokkal másabbra számítottam, hogy nem ilyen leszel. De tévedtem, jó értelemben! Kérlek szépen, én nagyon szeretnék rendbe hozni mindent. Lehetne, hogy ma a sulihoz érted megyek tanítás után? Valahogy kérlek jelezz majd vissza! :) Ezer millió csók, Harry. xx" 

ÚÚÚRISTEN. Nos, erre nem tudok semmit sem mondani. Ezt gondolhattam volna, hogy kapok majd egy ilyen üzenetet. Számára fontos lehet ez az üzenet és az én válaszom is, de... számomra többé kevésbé. Heheheh. Akkora egy bunkó vagyok, most. Na jó, vissza írok neki. Igen, vissza. 

"Hello Harry. - hozzá teszem, nem fogok neki nyalni össze vissza. Amilyen vagyok alapba, ha egy emberre haragszom egy """kicsit""" - Nos, én is gondolkodtam kettőnkről, de nem jutottam sokra. Igen, egykor tökéletes barátok voltunk. Miért írjuk múlt időben, hogy VOLTUNK? Már nem vagyunk azok? Egy kis veszekedés minden barátságban van. Hát, ez aranyos tőled, hogy kedvelsz meg minden, de ez egy kicsit sok volt tőled. Nagyon rosszul esett amit tettél. Nem hallgattál rám, nem kellett volna ilyen durvának lenned. Ezt meg lehetett volna beszélni is, nem kellett volna ilyen durvának lenned, Harry. Nem kell engem meg védeni! Tudok vigyázni magamra! De azért kedves gesztus. Jó jó jó, megbeszéltük. 1-re gyere a suli elé, a nagy lépcsőhöz. Sziiia, Cara." 

El indultam a suliba. Kinyitottam a szekrényemet és egy boríték volt a szemem előtt. Kezembe vettem és fel nyitott a szélét. Hmm, megint egy üzenet. 

"Caraaa! Na ki írt neked? ZAYN! :) Csak azért írok, hogy keress meg ma a suliba ;) Ha megtalálsz lesz egy meglepetésem. Igen, már jöttem ma. Remélem örülni fogsz nekem! Sok-sok olyan csókot mind a padon, Zaynie. :* xx" 

Zaaaayn. - elmosolyodtam. - Nagyon aranyos tőle, hogy írt. Milyen gyorsan jött már suliba. Nagyon várom a találkozást. Kíváncsi vagyok hogy fogjuk fogadni egymást, esetleg úgy mint a kórházban vagy megint bunkó lesz??

Felsiettem a biosz terembe hiszen nekik ott van órájuk. Mielőtt beléptem volna az osztályba az aulába megpillantottam amint az egyik padon a telefonját nyomkodta. 
- Szia Zayn. - indultam el felé, majd halkan ráköszöntem. 

Tekintetét fel emelte és elmosolyodott. Egy pár kisebb-nagyobb zúzódás még elhelyezkedett az arcán, de nem volt komoly. Borostája úgymond eltakarta. 
- Szia gyönyörű - állt fel - csodás vagy ma is. - kezeit a derekam felé invitálta. 
- Hm, köszönöm bókod. Hogy vagy? Tegnap engedtek csak ki, nem igaz? Ennyire hiányzik a suli?! - kezem a vállára helyeztem.
- Hahahaha - hangosan felnevetett - dehogy is. Nem a suli hiányzott, csak Te az unalmas életemből. - fülem mögé tűrte a kósza hajszálakat amik belelógtak a szemembe. Mélyen a szemébe néztem. 
- Igazat mondasz...- motyogtam. 
- Tessék?! - kérdezett vissza. 

Nem válaszoltam csak egy szájra puszit nyomtam neki. Hirtelen felkapott és meg pörgetett, el csattant a folyosó közepén egy csók. Szerencsére a hajam rálógott Zayn fejére, így talán nem lehetett annyira kivenni, hogy még is mi történt. Amikor letett, szorosan meg öleltem. 
- Olyan finom vagy, életem. - duruzsolta. 

A kellemes kis "együtt létünket" a csengő szó zavarta meg.
- Mennem kell. - kaptam fel a táskám, puszit nyomtam férfiasan szőrős arcára és lerohantam a töri terembe. 
Leültem a helyemre és elővettem a cuccaimat. 
Az óra furcsán gyorsan el telt. Amikor a tömeg vonult ki a teremből valaki megragadott és félre rántott. 
- Hiányoztál. - nyomott neki a szekrényeknek. Najó, ez kezd furcsán ijesztő lenni. Oké, bízok Zayn-ben, de mégis bennem van az, hogy 
"Cara, ne bízz benne, hiszen Ő erőszakolt meg..." másik részről pedig; "Cara, szeresd, öleld, csókold ameddig lehet. Kitudja mikor ér véget a szeretet. 
Minden értékes percet meg kell becsülni. Bízz benne és foglalkozz vele, 
Harry-t pedig hanyagold most." 

Ezt a gondolat menetemet Zayn szúrós arca zavart meg, amit éppen a nyakamra helyezett. 
- Zayn, nekem ma hazakell mennem. Majd beszélünk telefonon, vagy holnap együtt mehetnénk suliba, de rohanok. Puszillak. - puszi helyett csók lett. Elrohantam. 

Amikor befordúltam az utcánkba Harry kocsiját messziről kiszúrtam. Komolyan eljött a lakásunkhoz?! És beis ment? Nem hiszem el ez a gyerek mikre nem képes. 

Csodás délután.

Sziiasztok manóim! :) Meghoztam az újabb részt, remélem most nem várattalak meg Titeket annyira mint a múltkor. Remélem erre is kapok pár véleményt, örülnék neki. 3 komi után új rész. Jó olvasást :* Nikixx.

A suli úgymond ma, átlagos volt, amennyire az én életem átlagos lehet. Éppen tartottam kifele a suliból a táskámból kutatva egy szál cigiért amikor félre léptem és el estem a lépcsőn. Igen, ez olyan fontos nekem, hogy az összes csitri lány kiröhögjön.. azt hiszik, ha benne vannak a "kurvulda" csapatban akkor menők lesznek. Hát, az én szememben nem éppen. Szerintem abban, hogy egy szál bugyiban, és egy olyan szoknyában ami a fél picsájukat nem takarja el, és egy pom-pomt rázogatva fenomenálisak..., mondhatom. 

Figyelembe se vettem őket, majd el indultam haza. 

***

Berontottam az ajtón, majd át öltöztem egy másik ruhába, lefürödtem és fel kapkodtam valami "csinosabb" göncöt, hiszen Zayn-hez még se akarok gáz cuccokban menni. 

Ja, valahogy ez sikerült a kapkodásból. Lementem a nappaliba, kérnem kellett anyámtól pénzt, tisztára csóroskodom mostanában. Nem volt még kajára se pénzem. 

- Szia anya. Ugye tudod, hogy mennyire szeretlek? - most be vetem a cuki kislány szerepet. 

- Szia. Igen, igen tudom... mi kell? - tudtam, hogy ezt fogja válaszolni, már ismer, ha valamire szükségem van, akkor szoktam mondani neki, hogy nagyon szeretem. 

- Meg látogatom egy jó barátomat a kórházba és szeretnék venni neki valamit. Arra kéne pénz, adsz? 

A kezembe nyomta a bankkártyáját evvel arra célozva, hogy oké, oké csak menjek már. Adtam neki egy puszit és el indultam. 

Az utam egy bevásárló központ felé vettem. Gondoltam veszek valami kis rágcsát neki, meg esszük mi közbe ott vagyok nála. 

*** 

Egyedül álltam a liftbe, a legfelső emeletre azaz a 10.-re kellett mennem. Szívem meg könnyebbült amikor meg állt. Kiléptem és a kórtermébe érve láttam ahogy jobban van, az ablaknál állt és kifelé bámult. 

- Szia, Zayn! - léptem be. 

Megfordult, végig nézett rajtam és egy hatalmas mosoly kerekedett az arcára. 

- Neked is szia. - közelített felém. A para bennem volt, de még mindig gyengébb jelenleg nálam, nem tudna semmit tenni velem. Oda jött és szorosan meg ölelt, majd a nyakamhoz helyezte a fejét, éreztem ahogy beleszippant a parfümöm illatába. - Bearanyoztad a napomat, avval, hogy most itt vagy. - halkan duruzsolta. 

- Hmm, ez kedves. Én is örülök, hogy jobban vagy. Már járkálhatsz? - emeltem fel a tekintetem a gyönyörű szemébe. A mosoly mintha oda fagyott volna az arcomra, de nem erőltetett volt. 

- Igen, járkálhatok. Hehe, ha gondolod ki is mehetnénk a hátsó kertbe, leülni a padra stb. Nem gondolod? - fogta meg a kezem. 

Kicsit, """kicsit""" zavarba jöttem. Ez egy ilyen váratlan fordulat volt Zayn-től. Csak bámult rám, hogy mi lesz a válaszom, de én lefagytam. 

- Cara? 

- Ja, persze igen, kimehetünk, hogy is ne! - pirultam el. Ilyen közel még sosem voltam Zayn-hez, és ..nem is olyan rossz a társasága, amilyennek bemutatta magát az elején. 

Szorosan össze kulcsoltuk egymás kezét, közel egymáshoz elindultunk ki. Leültünk egy padra majd el kezdtünk beszélgetni. 

- Cara..- húzódott közel hozzám. - Nem félsz ezek után tőlem? 

- Nem. Azt érzem, hogy.. meg változtál? Vagy ezt lehet csak én veszem észre rajtad, de ez az igazság. Egyre jobban kedvellek. Minden olyan jó most, tök jó lenne ha így is maradna, nem igaz? 

- De. - fejével láthatóan közelített az enyémhez. 

Ez még a kézfogásnál is jobban meglepett. De akaratlanul is, elmosolyodtam. Ez olyan, olyan édes, de még is forró volt. Egyszerűen csak élveztem. 

- Ugye nem baj? - elhúzta a fejét, kezét a tarkómra helyezte. 

- Nem, semmi baj. Ez csak egy baráti csók volt. És, tetszett is. - pirultam mint a vadalma. 

- Haha, ezt jó hallani. 

Kb. 2 óra ücsörgés a padon és a megannyi beszélgetés után el indultunk vissza a kórterembe. Hiszen Zayn-nek lassan újabb vizsgálatai lesznek. 

- Amúgy, hoztam neked nasit. - kitettem a kis polcára. 

- Oh, köszönöm, de nem kellett volna. - húzott oda magához és megint meg csókolt. 

Csörgött a telefonom. Ki a fene lehet az?  *meglepődött fej.* - Zayn, mennem kell most már tényleg. - húzódtam el. 

- Rendben, meg értem. Szia és köszi ezt a csodás délutánt neked. 

Egy mosolyt hagytam ott neki és haza mentem. A telefont el is felejtettem, most teljesen boldog voltam. Nem értem. Hiszen csak csók volt köztünk még is annyira fel vagyok töltve. Majd minden kiderül szép sorjában. 

Tudom, tudom, nagyon rövidke lett ez a rész, de nem akartalak titeket megvárathatni. Remélem tetszik azért a rész a rövidsége ellenére! 3 komi után hozom a részt! :) Puszi :* Nikixx. 

Látogatás.

Sziasztok! Úúúúristeeeeeeeeen :'3 Annyira, de annyira imádlak titeket. <3 Ezek a komentek, amiket az előző résznél kaptam. Komolyan megkönnyeztem, de tényleg.:') I.M.Á.D.L.A.K. titeket.:) Remélem erre a részre is kapok ennyi kommentet. Igaz, én 3-mat írtam, de ahelyett kaptam 5-öt. Annyira aahhw. Jó olvasát. :* Nikixx. Ui. Tudom, nagyon sokat kellett várni erre a részre, de hát suli van és nem ülhetek annyit a gépnél. :( Sorry <3.

Haza értem. Tudtam, hogy mi fog otthon fogadni, fel voltam készülve rá. A vizes kapucnit ledobtam magamról, hajamat meg igazítottam, hogy még is csak jobb színben fessek az ősök előtt. Táskámat ledobtam a cipős szekrény mellé, majd be mentem. Ott ültek a kanapén, apám telefonált, mind mindig a szaros üzleti ügyeit intézte. Anyám pedig valami főzős műsort bámult. Mint egy elbaszott család, de tényleg. Meg álltam a hátuk mögött majd köszöntem. 

- Sziasztok! - mind a ketten mint valami rugó, ahogy kimondtam azt az egy szót rám kapták a fejüket. 

- Kicsim! Hol voltál? Miért vagy meg ázva? - pattant fel anya és rohant oda hozzám. Végig néztem az arcom, hogy nincs-e semmi bajom majd levettem rólam a kabátot. 

- Anya. - vagy 1000 éve nem hívtam így. - Nincs semmi bajom. És...- apa a szavamba vágott, ahogy szokott is. 

- Ugye nem fiúnál voltál, Cara? Hm? - éppen mikor anyám vizsgálódott rajtam, akkor tette le a telefont. 

- Jaj, te meg foglalkozz a szaros üzleti ügyeiddel. Mert azok mindig fontosabbak! - kirántottam a kezem anyám fogásából majd a táskámmal együtt fel mentem a szobámba. Be csaptam az ajtóm. Igen, csupa nagy betűkkel ki volt rá írva, hogy "BE VAN CSUKVA, IGAZ? OLVASNI TUDSZ, IGAZ? HÚZZ EL INNEN! ÉS NE IS PRÓBÁLJ MEG HALLGATÓZNI!"

Le dőltem az ágyra. Én ezt nem bírom. Egész végig azon kattogtam, hogy Harry mit művelhet magával. És Zayn, Zayn-el mi lehet a kegyetlen verés után. Ott fekszik még az udvar közepén, esőtől szét ázva? Nem tudok semmit, de most nem is érdekel. 

***

Reggel siettem. Későn keltem. Kimerült voltam teljesen így a forró zuhany után bedőltem az ágyba, az órám pedig nem húztam fel. Felkapkodtam magamra valami ruhát és el indultam. 

Szó szerint futottam. Annyi a szerencsém, hogy elég közel lakom a sulihoz. Nem foglalkozva senkivel, bementem a suliba, a szekrényemhez majd a terembe. Mindenki bent ült már, de a tanár, általában késni szokott. De csak a töri tanár, leültem a helyemre és úgy tettem mintha nem késtem volna. Körbe néztem figyelmesen, Jack-et kiszúrtam, de Zayn, Zayn nem volt bent órán. ÚR ISTEN. Ez már most rosszat jelent. Kétségbe estem, hogy minden miattam van. MINDEN. Bárhol járok, vagyok...én okozom a bajokat. Jobb lenne ha nem is lennék és akkor senkinek sem történne semmi baja. 

El ment az óra, majd kicsöngettek. Éppen a hátamra vettem a táskát amikor valaki meg fogta a vállam. Egy erős kezet éreztem magamon. Nem is lehetne más. 

- Hello, szöszke. - fordított szembe magával, Jack. - Ugye azt tudod, hogy egyszer kerül a kis göndörke a kezeim közé, de ott mindennek vége van? - nyomott a falnak, a kezét pedig a fejem mellé helyezte. Eltörpültem mellette. A fejem teteje ért a mellkasa közepéig, amikor felpillantottam rá,  a szemébe düht láttam. Ki akartam bújni a keze alatt, de az alsó testét hozzám nyomta így teljesen fogságban tartott. Oh basszus!!! - Hhmm, milyen rég éreztem magamnak téged. Ezen változtatni kéne, valamikor. - a fülemhez hajolt, milliméterekre voltak az ajkai. - Megfoglak szerezni újra! - suttogta. Még a hideg is kirázott. Jack mindenre képes. Kezem ökölbe szorítva a mellkasára tettem és el akartam tolni, de ezt a szikla tömböt nem lehet. 

***

Éppen hazafelé tartottam amikor kaptam egy üzenetet. Már megint ki az?! 

"Hello, édes. Megint én vagyok az. Csak el felejtettem neked mondani, hogy láttam, hogy az első órán kerested Zayn-t a szemeddel. Mindent láttam. Haha. Ennyire hiányozna? Megbántad, hogy megveretted Harry-vel, igaz? Ebből csak annyit akartam kihozni, hogy Zayn kórházba van. Szerintem nagyon örülne neki ha meglátogatnád! ;) Jack."

Oh jézusom. Ez komoly?? Mind miattam van. Nem merem meglátogatni, egyszerűen, nem. Azt se tudom, hogy Harry-vel mi van, se azt, hogy Zayn-el mi van. Felmentem a Twittere miközben ültem a metrón, semmi érdekes nem volt. Miközben azon kattogtam, hogy mi is legyen.., beszéljek-e Harry-vel vagy meglátogassam Zayn-t? Túl mentem az állomáson. Nem érdekelt, leszálltam és bolyongtam a városban. Be mentem a plázába, valamivel el kellett foglalnom magam, hogy ne ezen a 2 srácon kattogjak. 

*** 

Reggel nagy nehezen fel tápászkodtam. Amikor haza értem a "figyelem terelés" programomból, vettem egy forró fürdőt, majd bedőltem az ágyba, de az agyam nem állt meg egy percre sem. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből, hogy miattam van egy srác kórházba. 

Igen, egy hülye vagyok! Egyszerűen nem bírom elviselni, hogy nem tudom mi van Zayn-el. Bementem hozzá. 

- Jó napot! - haladtam oda a recepcióhoz. Nem tudtam Zayn melyik osztályon van így kénytelen voltam meg kérdezni. 

- Jó napot, hölgyem. - nézett rám a kedves néni. 

-Azt szeretném megkérdezni, hogy Zayn Malik, melyik osztályon van? - fél mosolyt ejtettem felé. 

- Ön, hozzá tartozója? - uhhm, na ne. Kénytelen vagyok neki azt mondani, hogy igen? 

- Igen, a....... - nyeltem egyet. - A barátnője vagyok. És hát, szeretném meg látogatni. - utálok hazudni, főleg így. 

- Rendben van! Akkor fel megy a 3.-ik emeletre ott jobbra és a 134-es kórterem. - na végre, hogy kinyögte. 

- Köszönöm! Viszlát. - el indultam a lift felé. 

Oda értem a kórterem elé. Vettem egy nagy levegő, majd be mentem. Egyedül volt a szobában, nem volt társasága. 

A látvány ami fogadott, borzalmas volt. Az arca tele zúzódásokkal, szája fel volt repedve, szeme alatt hatalmas kék-zöld karikák, szemöldöke fölötti rész össze volt öltve, kézfeje szintén sebes és repedezett.

Miután végig vizsgáltam, meg szólaltam nagy nehezen. 

- Sz-szia! - az ágy végéhez mentem és meg fogtam az anyagot. 

- Hello, Cara. 

- Ho-hogy vagy, Zayn? - remegett a hangom. Ilyen közel még nem voltam hozzá, hogy nem kényszerített rá..úgy, hogy önszántamból beszélgetek vele. Képes vagyok még ezek után is hozzá szólni. 

- Kösz kérdésedet. Ahogy látod repdesek az örömtől olyan jól vagyok. - a bunkó stílusa meg maradt neki, még most is. 

- Látom a bunkó köcsög stílusodat még most sem verte ki belőled Harry! - le ültem mellé egy székre. 

- Meg ne említsd annak a fasznak a nevét! Látni se és hallani se akarok róla. 

- Sajnálom Zayn. 

- Nem kell sajnálni semmit! Van ez így. Meg küzdöttünk a "prédáért". Ő nyert, én elveszítettelek téged. Nem kaphattalak meg. Csak akarattal. 

- Nem, nem akarattal, kijavítanálak... erőszakkal. Szükséged van valamire? 

- Rád.... - bökte ki. 

- Nem erre gondoltam. - forgattam meg a szemeim. 

- Nem, kösz. Csak annyi, hogy látogass meg kérlek, többször! - nyújtotta a kezét. Az erő, ami benne volt, egyszerűen még annyira se volt képes, hogy 10 centire fel emelje az ágytól. Meg fogtam neki. Fel álltam és oda bújtam mellé. 

Uram isten, mit csinálok? Miért engedem ilyen közel magamhoz? Talán lelkiismeret furdalásom van? 

- Tetszik ez a közelséged. Miért nem félsz tőlem? - tette a kezét a derekamra. 

- Mert nem tudnál semmit sem tenni. Erőd sincs Zayn. Ezt a kis fényt is én tartom benned, ezt tudom. 

- Ez így van, ahogy mondod. - felnéztem rá. Csillogtak gyönyörű sötét barna szemei, de viszont könnyek töltötték el. Megpusziltam az arcát. Felszisszent. - Oh istenem, ne haragudj!! 

- Semmi baj, legalább érezhettem a puha ajkaid. - mosolyra húzódott az ajka. 

Nevettünk. Lehet Zayn nem is olyan rossz amilyennek látszik is valójában. Lehet csak teszi a fejét és belül egy kedves, törődő srác. 

- Mennem kell. Délután is bejövök majd hozzád! - szálltam ki mellőle. 

- Hova mész? - tekintete meglepődött volt. 

- Suliba. Zayn kérhetek valamit? Leállítanád.... - mikor kimondtam volna a nevét betoppant az ajtón, Jack. - Na.... - felhúztam a szemöldököm. 

Nem kaptam rá választ, hogy leállítja-e Jack-et, nyomtam egy puszit az arcára, majd enyhén meg öleltem. 

- Szia, majd akkor délután. - mosolyogtam, fel vettem a táskám, kikerültem Jack-et és elmentem. 

Háát, meghoztam volna ezt a részt is. 3 komment után hozom csak az új részt. Remélem meg értitek. Sokat jelentene nekem a kritika. Jöhet hideg-meleg. Mind a kettőnek örülnék! :) Nikixx.