Sziasztok! Köszi a megtekintéseket. Képzeljétek, hogy jártam. Tableten elkezdtem írni ezt a részt, erre mit ad Isten? Nem mentettem el a fél részt. Pedig már a FELE MEG VOLT. :( Kezdhetem újra az egészet. :/ De remélem meg érte várni rá. :) Jó olvasást. :* Nikixx.
Ui.:
Ezt a részt ketté osztottam, remélem nem baj!
:)
Furcsálom magam mostanában. Zayn-nel tökre jól elvagyok, Harry-t meg elhanyagoltam.
Elmentem sétálni a városba, el ütöttem az időt minden félével. Teljesen kifáradtam ma, lefutottam 4 km-t, a suliba tesin, kivagyooook. Haza mentem, este 10-kor le is dőltem.
***
Reggel kopogtattak az ajtómon ami nem szokásuk.
- HAGYJATOK ALUDNI, MÉG KORÁN VAN! - kiabáltam elég hangosan, hogy meghallják odakintről is.
- Nem Cara, elkésel a suliból. Már fél 8 van! - amikor meg hallottam az időt, fel pattantam és rá néztem a telefonom kijelzőjére.
- A kurva életbe! - igen, tényleg annyi volt. Egyből húztam fel az egyik lábamra a gatyát, el kezdtem ugrálni a szekrény felé. Kikaptam egy pólót, majd egy zoknit és fel a cipőt. Hajam csak valami össze vissza féle kontyba össze kötöttem. A késés oka pedig az, hogy az ébresztőt kikapcsoltam tegnap, hiszen időben, sőt még korábban is fel keltem. Este pedig csak úgy bedőltem az ágyba a kelés pedig teljesen kiment a fejemből. Amikor el készülődtem, le ültem az ágyra és egy borítékot pillantottam meg a képernyőn. Meg nyitottam, hiszen nem most kaptam már, hanem tegnap amikor el indultam Zayn-től. Huuuha, azóta nem néztem meg, remélem nem volt fontos.
"Szia Cara. Emlékszel még rám? Egykor még tök jól elvoltunk. Barátok voltunk, nem igaz? Hmmm, én emlékszem rá. Milyen jó is volt. Na jóó, nem erről szerettem volna írni neked. Nos, figyelj. Én át gondoltam a dolgokat, és úgy gondolom, hogy meg kéne beszélnünk ami történt közöttünk. Én nem akarok veled rosszban lenni egy ilyen hülyeség miatt. Figyelj, be vallok neked valamit; Kedvellek és ez semmin sem változtat. Szerinted miért tettem amit tettem? Pontosan ezért. Csak téged akartalak meg védeni, értsd meg kérlek! Olyan jó a társaságod. Eddig kellemesen csalódtam benned. Sokkal másabbra számítottam, hogy nem ilyen leszel. De tévedtem, jó értelemben! Kérlek szépen, én nagyon szeretnék rendbe hozni mindent. Lehetne, hogy ma a sulihoz érted megyek tanítás után? Valahogy kérlek jelezz majd vissza! :) Ezer millió csók, Harry. xx"
ÚÚÚRISTEN. Nos, erre nem tudok semmit sem mondani. Ezt gondolhattam volna, hogy kapok majd egy ilyen üzenetet. Számára fontos lehet ez az üzenet és az én válaszom is, de... számomra többé kevésbé. Heheheh. Akkora egy bunkó vagyok, most. Na jó, vissza írok neki. Igen, vissza.
"Hello Harry. - hozzá teszem, nem fogok neki nyalni össze vissza. Amilyen vagyok alapba, ha egy emberre haragszom egy """kicsit""" - Nos, én is gondolkodtam kettőnkről, de nem jutottam sokra. Igen, egykor tökéletes barátok voltunk. Miért írjuk múlt időben, hogy VOLTUNK? Már nem vagyunk azok? Egy kis veszekedés minden barátságban van. Hát, ez aranyos tőled, hogy kedvelsz meg minden, de ez egy kicsit sok volt tőled. Nagyon rosszul esett amit tettél. Nem hallgattál rám, nem kellett volna ilyen durvának lenned. Ezt meg lehetett volna beszélni is, nem kellett volna ilyen durvának lenned, Harry. Nem kell engem meg védeni! Tudok vigyázni magamra! De azért kedves gesztus. Jó jó jó, megbeszéltük. 1-re gyere a suli elé, a nagy lépcsőhöz. Sziiia, Cara."
El indultam a suliba. Kinyitottam a szekrényemet és egy boríték volt a szemem előtt. Kezembe vettem és fel nyitott a szélét. Hmm, megint egy üzenet.
"Caraaa! Na ki írt neked? ZAYN! :) Csak azért írok, hogy keress meg ma a suliba ;) Ha megtalálsz lesz egy meglepetésem. Igen, már jöttem ma. Remélem örülni fogsz nekem! Sok-sok olyan csókot mind a padon, Zaynie. :* xx"
Zaaaayn. - elmosolyodtam. - Nagyon aranyos tőle, hogy írt. Milyen gyorsan jött már suliba. Nagyon várom a találkozást. Kíváncsi vagyok hogy fogjuk fogadni egymást, esetleg úgy mint a kórházban vagy megint bunkó lesz??
Felsiettem a biosz terembe hiszen nekik ott van órájuk. Mielőtt beléptem volna az osztályba az aulába megpillantottam amint az egyik padon a telefonját nyomkodta.
- Szia Zayn. - indultam el felé, majd halkan ráköszöntem.
Tekintetét fel emelte és elmosolyodott. Egy pár kisebb-nagyobb zúzódás még elhelyezkedett az arcán, de nem volt komoly. Borostája úgymond eltakarta.
- Szia gyönyörű - állt fel - csodás vagy ma is. - kezeit a derekam felé invitálta.
- Hm, köszönöm bókod. Hogy vagy? Tegnap engedtek csak ki, nem igaz? Ennyire hiányzik a suli?! - kezem a vállára helyeztem.
- Hahahaha - hangosan felnevetett - dehogy is. Nem a suli hiányzott, csak Te az unalmas életemből. - fülem mögé tűrte a kósza hajszálakat amik belelógtak a szemembe. Mélyen a szemébe néztem.
- Igazat mondasz...- motyogtam.
- Tessék?! - kérdezett vissza.
Nem válaszoltam csak egy szájra puszit nyomtam neki. Hirtelen felkapott és meg pörgetett, el csattant a folyosó közepén egy csók. Szerencsére a hajam rálógott Zayn fejére, így talán nem lehetett annyira kivenni, hogy még is mi történt. Amikor letett, szorosan meg öleltem.
- Olyan finom vagy, életem. - duruzsolta.
A kellemes kis "együtt létünket" a csengő szó zavarta meg.
- Mennem kell. - kaptam fel a táskám, puszit nyomtam férfiasan szőrős arcára és lerohantam a töri terembe.
Leültem a helyemre és elővettem a cuccaimat.
Az óra furcsán gyorsan el telt. Amikor a tömeg vonult ki a teremből valaki megragadott és félre rántott.
- Hiányoztál. - nyomott neki a szekrényeknek. Najó, ez kezd furcsán ijesztő lenni. Oké, bízok Zayn-ben, de mégis bennem van az, hogy
"Cara, ne bízz benne, hiszen Ő erőszakolt meg..." másik részről pedig; "Cara, szeresd, öleld, csókold ameddig lehet. Kitudja mikor ér véget a szeretet.
Minden értékes percet meg kell becsülni. Bízz benne és foglalkozz vele,
Harry-t pedig hanyagold most."
Ezt a gondolat menetemet Zayn szúrós arca zavart meg, amit éppen a nyakamra helyezett.
- Zayn, nekem ma hazakell mennem. Majd beszélünk telefonon, vagy holnap együtt mehetnénk suliba, de rohanok. Puszillak. - puszi helyett csók lett. Elrohantam.
Amikor befordúltam az utcánkba Harry kocsiját messziről kiszúrtam. Komolyan eljött a lakásunkhoz?! És beis ment? Nem hiszem el ez a gyerek mikre nem képes.
Felsiettem a biosz terembe hiszen nekik ott van órájuk. Mielőtt beléptem volna az osztályba az aulába megpillantottam amint az egyik padon a telefonját nyomkodta.
- Szia Zayn. - indultam el felé, majd halkan ráköszöntem.
Tekintetét fel emelte és elmosolyodott. Egy pár kisebb-nagyobb zúzódás még elhelyezkedett az arcán, de nem volt komoly. Borostája úgymond eltakarta.
- Szia gyönyörű - állt fel - csodás vagy ma is. - kezeit a derekam felé invitálta.
- Hm, köszönöm bókod. Hogy vagy? Tegnap engedtek csak ki, nem igaz? Ennyire hiányzik a suli?! - kezem a vállára helyeztem.
- Hahahaha - hangosan felnevetett - dehogy is. Nem a suli hiányzott, csak Te az unalmas életemből. - fülem mögé tűrte a kósza hajszálakat amik belelógtak a szemembe. Mélyen a szemébe néztem.
- Igazat mondasz...- motyogtam.
- Tessék?! - kérdezett vissza.
Nem válaszoltam csak egy szájra puszit nyomtam neki. Hirtelen felkapott és meg pörgetett, el csattant a folyosó közepén egy csók. Szerencsére a hajam rálógott Zayn fejére, így talán nem lehetett annyira kivenni, hogy még is mi történt. Amikor letett, szorosan meg öleltem.
- Olyan finom vagy, életem. - duruzsolta.
A kellemes kis "együtt létünket" a csengő szó zavarta meg.
- Mennem kell. - kaptam fel a táskám, puszit nyomtam férfiasan szőrős arcára és lerohantam a töri terembe.
Leültem a helyemre és elővettem a cuccaimat.
Az óra furcsán gyorsan el telt. Amikor a tömeg vonult ki a teremből valaki megragadott és félre rántott.
- Hiányoztál. - nyomott neki a szekrényeknek. Najó, ez kezd furcsán ijesztő lenni. Oké, bízok Zayn-ben, de mégis bennem van az, hogy
"Cara, ne bízz benne, hiszen Ő erőszakolt meg..." másik részről pedig; "Cara, szeresd, öleld, csókold ameddig lehet. Kitudja mikor ér véget a szeretet.
Minden értékes percet meg kell becsülni. Bízz benne és foglalkozz vele,
Harry-t pedig hanyagold most."
Ezt a gondolat menetemet Zayn szúrós arca zavart meg, amit éppen a nyakamra helyezett.
- Zayn, nekem ma hazakell mennem. Majd beszélünk telefonon, vagy holnap együtt mehetnénk suliba, de rohanok. Puszillak. - puszi helyett csók lett. Elrohantam.
Amikor befordúltam az utcánkba Harry kocsiját messziről kiszúrtam. Komolyan eljött a lakásunkhoz?! És beis ment? Nem hiszem el ez a gyerek mikre nem képes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése