Utálom a fiúkat!

Hello!! :) Nem rég tettem fel az új részt, de már el is kezdtem a még újabb részt. Remélem ez is tetszeni fog. Mit gondoltok az új kinézetről? :) Jó olvasást :* Niki xx. /Figyelmeztetés!!! Ebben a részben sok lesz a káromkodás, és néhány helyen elég durva lesz. Ezért előre bocsánatot kérek, de csak a karakterek formáit írom le. Remélem azért nem nagy baj../

Ahogy mondtam este, reggel korán haza megyek. Hagytam is egy üzenetet Harry-nek a helyemen. 

"Szia Hazz!
 Ne haragudj, hogy nem ébredhetsz mellettem, de haza mentem. Majd még beszélünk! Köszönöm a szép estét neked. xx 

                                                                        Cara."

Az ajtóból még vissza néztem a mélyen szunyáló göndörkére, egy mosolyt hagytam ott neki és el mentem. Próbáltam halkan, minden zizzenésen nélkül ki menni. Szerintem senkit sem keltettem fel. 

Gyorsan szedtem a lábaimat, siettem haza. Nagy volt a köd, hideg volt. Fáztam. London utcái ilyenkor félelmetesek. Szerencsére közel volt a buszmegálló Harry-ék házához. Pont annyi pénz volt nálam, hogy egy jegyet tudjak venni. Fel szálltam és le ültem. Nem akartam hallgatni ahogy az öreg nénikék miről trécselnek így inkább be dugtam a fül hallgatóm és el varázsoltam magam az én világomba. Kb. 1 órás volt az út, busszal. Le szálltam, szinte itt hidegebb volt mint Holmes Chapel felé. 

Fel rohantam a szobámba és a fürdőbe vettem az irányt. Forró vizet engedtem a testemre, jól esett.

Fel kapkodtam pár ruhát, lazát..csak semmi kiöltözés. 

Valahogy így öltöztem fel. Szintén a hátamra kaptam a hátizsákom és a kezembe pedig a deszkám. El indultam. Semmi SMS-es nem zavart most meg. De egy nagy furaság történt velem. El estem. Életembe nem estem még el, de ez most meg lepett. Szerencsémre, a sulitól még 1 utcára voltam, így össze tudtam magam rendesen szedni. Inkább gyalogoltam tovább és nem a deszkán mentem. Nem lett volna szerencsés, hogy a suli előtt is eltaknyoltam volna. 

Miért vagyok így össze zavarodva?? - ezek cikáztam át az agyamon. - 

A suli elé értem, fel gyalogoltam a sok lépcsőn és előre toltam a hatalmas ajtót. Úgy utálom amikor be kell menni a suliba, mindenki ott beszélget a barátnőjével vagy barátjával és egyből belépsz az ajtón minden szempár rád szegeződik. 

Mint minden reggel a szekrényem felé vettem az irányomat. Le hajtottam a fejem és a fül hallgatom másik végét kerestem amikor nekem jöttek. Fel kaptam egyből a fejem. Már kezdtem volna a szavamba, hogy bocsánat, bocsánat, de meg láttam, hogy ki is volt az. Na ki lehetett??? Kettőt találhattok........Jack. 

- Nézz már a lábad elé, gyökér! - szitkozódtam. 

- Oh jaj, neked is jó reggelt, édes. - el vette a deszkám. Ha ahhoz hozzá ér valaki, olyan vagyok mint egy védelmező oroszlán. Kitéptem a kezéből, el indultam, de vissza rántott. Ki esett a kezemből. Nagyot csattant ahogy le ért a földre. Ha eddig nem az összes fej felénk volt fordítva akkor már biztos voltam benne. 

- Mit akarsz már, Jack?? Miért nem hagysz élni? - löktem meg a vállát. 

- Húú, de nincs jó kedvébe valaki. - gúnyosan fel nevetett - Talán nem volt jó az éjszakád az újdonsült barátoddal? Velem sosem volt ilyen bajod, cica. 

- Tűnj már a szemem elől, te balfék! - próbáltam hátrálni, de akkor bele ütköztem a talpnyaló "baráti" körébe. Ketten álltak mögöttem. Az egyik gorilla a jobb kezemet a másik troll a bal kezemet szorította. Még a végén össze roppantanak.

- Jaj, gyönyörűm. Miért vagy ilyen velem? Akkor nem vágtál hozzám ilyen szépeket amikor boldoggá tettelek. Pedig nagyon élvezted azt tudom. - egyenesen a szemembe nevetett. Undorodom ettől az embertől. 

- Egy szánalmas és nyomorult köcsög vagy! Nyald ki a kis pom-pom picsák seggét!!! - kirántottam a kezem fel kaptam az életem egyik részét és el rohantam. 
Bedobáltam a cuccokat a szekrénybe majd be mentem a lány mosdóba. Le hajtottam a wc-t és le ültem. Könyökömet a térdemre tettem majd el kezdtem kutatni a táskámban a másik életemet; a telefonomat. 
Ahogy gondoltam, volt már üzenetem is és nem fogadott hívásom is. Mind ez kitől? Harry-től. 
Csak át futottam hamar az üzenetet, semmi különöset nem írt benne csak kérdőre vont, hogy még is miért mentem el olyan korán. Most úgy tettem, mint ahogy ő szokott. Nem válaszoltam rá. Se az üzenetekre, se a hívásokra. 
Fel húztam a lábam és össze kuporodtam. Pár lány már dühösen dörömbölt az ajtón. Kb. mikor már az 5.-ik emberke jött az ajtó elé és verte azt, káromkodott egy sort majd el ment, a hatodikat meg előztem, kimentem mielőtt ezt meg tehette volna. 
Mint ahogy minden lány egy kis könny hullatás után, mi is az első dolga? Belenézni a tükörbe és meg igazítani a sminkjét. Én is így tettem. Össze szedtem magam, nem akartam azt, hogy bárki is észre vegye rajtam, hogy sírtam vagy bármi ilyesmi. 
Ki léptem számomra menedéket nyújtott helyről. A zsibongás lett úrrá a fülemben. 
Lassan a kémia terem felé tartottam, be mentem majd le ültem a helyemre. 
Szerencsére egyedül ülök, így vissza tudtam írni Harry-nek, de közben jött egy üzenetem Annabell-től is.. 
"Ne haragudj Harry, hogy olyan korán le léptem, de haza kellett jönnöm ruháért és össze pakolni a cuccom. Most nincs semmi rendben. Fura dolgok történnek velem. Találkoznunk kell. Cara xx" - válaszoltam hamar aggódó üzenetére. 
Bell-nek nem volt időm már vissza írni. Sajnálom, szegénnyel már nem beszéltem 2 napja. Azért még is csak ő mutatta be Harry-t, na meg Zayn-t is. 
Csoda, egyszer oda figyeltem az órákra. Ilyen se volt még. 
Az utolsó óra, tesi. Ugyan úgy utálom mint Jack-et. Mondhatjuk, hogy ez az ő órája, de csak is azért mert a kosár-kosár-kosár. Mindig csak a kosár. 
Ballagtam az öltöző felé. Minden lány, a pom-pom kisasszonyoktól kezdve a stréberekig mindenki az emeletre tódult. De én a felső szinten belül nem jobbra hanem balra vettem az irányt. Hogy miért? Erről a sebről már Harry-nek is beszéltem. Na, emiatt öltözök csak ritkán a többi lánnyal. Elég ha Harry és az a mocsok tud róla. Ja, hogy azt még nem is mondtam ki tette? Megint kettőt találhattok, Jack. 
Fel vettem a laza, szinte térdig érő pólót és egy rövid nadrágot, majd vissza a converse csukám, le mentem. 
Már mindenki 2 oszlopban állt. Egyik oldalon a lányok, másikon a fiúk, középen meg hagyva az utat a tanár úrnak. Jack végig engem méregetett én pedig kínomba nem tudtam már, hogy merre nézzek. 
- Jó napot, fiatalok! - ez a mindennapi mondat csendült fel a tanár szájából. 
- Jó napot, Mr. Davids! - egyhangúan, az egész osztály vissza köszönt. 
El indultunk a terembe. Mint szinte mindig 10 kör futással kezdtük. Amikor a 6.-ik körömet kezdtem volna éppen, fel pillantottam a hatalmas lelátóra és meg láttam egy ismerős alakot. Végig azon kattogtam, hogy fel ismerjen hiszen elég messze volt. Amikor a legközelebbi ponthoz értem, fel ismertem. Zayn volt az. 
Mi a szart keres itt??? 

Talán meg beszéljük??

Sziasztok! :) Köszönöm az eddigi meg tekintéseket és kommenteket! Bocsánat, hogy erre a részre ennyit kellett várni, de nem voltam sokat itthon, sem gép közelben és nem tudtam írni, de ezt most bepótolom. Jó olvasást :* Niki xx.

Végig idegesen néztem az utat. A szám belsejét szinte már szét haraptam. Le hajtottam a nap ellenzőt, hogy a kis tükörben egy szem pillantás vegyek Anne-ra. Hamar cselekedtem, hogy ne lássa Hazz, utána úgy tettem mintha csak a sminkemet néztem volna mint általában minden picsa teszi egy helyes pasi mellett akivel csak a pénzük miatt van együtt. 
Már be sötétedett és egy kicsit hűvös szél fújt. Nem volt nálam pulcsi. Fantörpikus!...
Harry most egyáltalán nem mutatta az udvarias énjét. Ki szállt és be csapta maga után az ajtót..nem, hogy nekem még az anyukájának se nyitotta ki az ajtót. Mondhatom nagyon kedves. 
- Kicsit nem csipkednétek már magatokat? - lökte oda nekünk. 
- Harry..., állj már le. Szerintem elég volt. - szúrósan rá néztem. Szerintem egyből le vágta, hogy az anyukája meg ütésére gondoltam. 
Harry reakciója csak annyi volt, hogy fel rántotta a szemöldökét. 
Egy elég úgy mond puccos étterem felé tartottunk. Gondolom ahova be parkolt az az étterem parkolója volt. Utoljára ilyen helyen akkor voltam amikor az őseim össze házasodtak. Jézusom, de utálom az ilyen helyeket. 
Be mentünk, Harry a portás felé ment. Itt még ilyen is van?? El töltött egy jó 5 percet, el beszélgetve és nevetgélve. Majd amikor vissza fordult egyből lefagyott a mosoly az arcáról. Kezem össze volt kulcsolva a mellkasom előtt, keresztbe tett lábakkal álltam. Tipikus én beállás. Végig őt néztem ahogy felénk tart. Magassága ahogy közelített felém, meg ijesztett. 
Ahogy gondoltam...felém tartott. Hozzám simult és kezét a derekamra vezette. Úgy mosolygott rám mintha mindent el felejtett volna egy kis beszélgetés alatt. Meglep a hirtelen reakció váltása. Rémítő és fura is egyben. 
Bal kezével amelyikkel szorosan magához húzott, meg rántotta előre, hogy induljak el vele. Anne előttünk haladt az úriemberrel aki mutatta az asztalunkat, mögöttük pedig mi kullogtunk. Tekintetem a sokkal magasabb, smaragd zöld szemű göndörkére emeltem. Szemöldöke össze volt ráncolva, szikrázó elbűvölő zöld szemei most feketék és ridegek voltak. 
El értünk az asztalunkhoz. Az étterem, legeldugottabb legsötétebb helyén volt. Most pont Harry-hez illik ez a kis környezet. 
Kihoztak egy étlapot, a göndörke rendelt egy üveg bort.. ki volt írva az ára..hát...nagyon nem az én pénztárcámhoz volt kalkulálva. Még a szemem is majdnem kifolyt amikor bele kortyoltam a borba. Finom volt meg minden, de ennyi pénzért? Igaz....Harry sztár, nem igaz? 
Harry is ivott, hogy fog így vezetni?? És Anne ezt nem ellenzi? Mi van? Én ezt nem értem. Igaz, Anne azóta nem szólalt meg míg el nem indultunk otthonról.
Harry édesanyja egész végig feszülten ült előttem, majd fel állt és el ment, gondolom a mosdóba. 
- Harry, neked mi a bajod?? Nem vagy normális? - fordultam felé. 
- Miért ne lennék normális? 
- Meg ütöd az anyukádat és úgy beszélsz velem mint egy darab papír fecnivel? 
- Mi közöd van hozzá, hogy mit csinálok?? Még is mi? Nem is ismered a múltam, egyáltalán nem. Még engem sem ismersz!! - emelte fel a hangját. Szinte mindenki ránk nézett. Körbe néztem majd vissza fordultam, egyenesen a dühös tekintetébe néztem. 
Akaratlanul is, de meg fogtam a kezét. Próbáltam meg nyugvást adni neki.
- Kérlek, meséld el. - bújtam oda hozzá. Ha könyörgésről van szó, profi vagyok benne. 
- A múltam miatt. Erről még nem beszéltem neked, de lehet nem is fogok. - vissza jött Anne. Éppen, hogy kihúztam volna belőle egyből vissza váltott bunkóba. Nem hiszel el. - kicsit mérges lettem. 
Meg rendeltük a kaját és meg ittuk az egész üveg bort. 
Azt kell, hogy mondjam, engem ez a bor meg ütött, de ahogy láttam Anne-t is, csak Harry volt még eléggé józan. 
Meg vacsoráztunk majd fizettünk. Vagy is, Harry állta az egész vacsorát. Ez olyan első randi feeling volt amúúúgy. 
Fel álltunk és Harry újra át karolt. Lehet, hogy egy kicsit meg nyugodott? Reménykedni tudok csak. 
Kérdően néztem rá amikor kinyitotta nekem az ajtót. Be ültem és be csukta magam után. Végig kísértem a szememmel ahogy a kocsi előtt el szalad jobb kezét pedig végig húzza a motor ház tetőn. 
Hatalmas fekete Range Rover-ének a motorját ˝életre˝ keltette. 
Haza értünk, most nem az út szélén parkolt le hanem le állt a garázsba. Legalább ott nem fújt a szél és nem kellett szét fagynom. Fel mentünk, Anne egyből el vonult a szobájába mi pedig Harry-ébe. Valahogy nem sok kedvem van vele aludni, de..., legalább ki tudom belőle húzni az okot, hogy még is miért?...
Előre engedett és be csukta az ajtót, kulcsra zárta. 
- Minek zárod be??! - kérdően néztem az ajtóra majd rá. 
- Nem tudom, nehogy megszökj! Féltenélek! - mély rekedtes hangon közeledett felém, alsó test részével hozzám simult. Simogatta a derekam, majd egy kicsit lejjebb. 
- Nem szöknék meg. Félek. - teljesen el varázsolt és ahogy inge ki volt gombolva mellkasa feléig, férfias illat áradt belőle, a mellkasához nyomtam a fejem. 
Az ágy felé terelt, de előtte be kapcsolt a laptopjáról egy kis halk eléggé romantikus zenét. 
Honnan tudta, hogy ez a kedvenc számom??!!! Turkált a telefonomban? Mind egy is, nem ez a lényeg. 
- Ha..Harry mire készülsz?? - nem néztem a szemébe mert tudtam volna, hogy be adom a derekam. Simogatta a mutató ujjával az arcom, csípőnket egyszerre mozgattuk jobbra-balra. 
- Táncoljunk, kérlek! - suttogta a fülembe amitől kirázott a hideg. Egyet értően bólintottam. 

El kezdtünk táncolni. Sosem szerettem ha meg pörgetnek, de Harry kivételes volt ebben. Amikor oda forogtam hozzá és át karolt, egy hajszál sem fért volna el köztünk, olyan közel voltunk egymáshoz. Fel néztem rá. A szemeit és tökéletes mosolyát vizslattam. 
- Mond el kérlek! - suttogtam. 
- Már mondtam, minden a múltam miatt volt. - érzéstelenül válaszolt.
- Bővebben?? - simogattam a mellkasát és kigomboltam a textil darabon még egyet. 
Harry nagyot sóhajtott, össze szedte gondolatait és ahogy éreztem, az egész teste meg feszült. 
- Apám miatt. Gyűlölöm, érted Cara..., GYŰLÖLÖM!! - utálattal teli hangnemben mondta, öklét össze szorította, szorosan meg öleltem. Nem tudtam mit tenni, le akartam nyugtatni. 
- Kérlek, Harry. Nyugodj meg! - szorosan öleltem, próbáltam le fogni, hogy ne törjön szét újra egy emléket, be csuktam a szemem. 
Éreztem ahogy lassabban veszi a levegőt, izmai újra vissza térnek a megszokott állapotba, lenyugodott. 
Fejét a nyak hajlatomba tette és bele sóhajtott majd meg puszilta. 
- Köszönöm, hogy segítesz. - szája milliméterekre volt a bőrömtől. Egy észre vétel, ha közel vagyunk egymáshoz Harry mindig suttog. 
- Ez csak természetes! - nyugtatóan mosolyogtam rá. 
Közelített a fejével és el csattant egy lágy csók. 
- Ismerem az érzést, hogy utálsz valakit a teljes szívedből. - ráztam a fejem és le ültünk az ágy szélére. 
- Te még is kit utálsz?? Hiszen te fiatal vagy, nincs gondod arra, hogy utálnod kellene valakit. Hmm?? Talán ismerem? - hatalmasat kezét a combomra helyezte és fel-le kezdte el simogatni. 
- N..nem ismerheted. Ő egy faszfej. - kezemmel babráltam az ölembe, közben le hajtottam a fejem és a hajam el takarta a szemem ami Harry-t idegesítette. El tűrte a fülem mögé a hajamat. 
- Ki az? - kíváncsiskodó tekintettel. 
- Jack. - motyogtam. 
- Ki az a Jack?? Cara, ki az a Jack?? Mit nem mondtál még el nekem??? Cara?? - újra frusztrált lett. Nem, nem és nem....nem lehet!!! Nem mondhatom el! 
- A volt barátom, a suliban ő a kosárcsapat elnöke. Minden talpnyalója utána szokott loholni, szánalmasak. Úgy tesznek mintha ők lennének a suli nagyjai közben egy senkik. Az én szememben egy senkik. 
- Értelek. 
Más reakciót vártam Harry-től, de ez is meg tette. Jobb is, hogy nem dramatizálta túl az egész dolgot. Végre le nyugodott és ez a lényeg. Ma péntek van. Korán haza kéne mennem, nem mehetek ebben a ruhában suliba. Majd ha le fekszünk, írok egy levelet hajnalok-hajnalán, hogy haza mentem. 

Első éjjel vele?!

Hey! :))) Köszönöm az eddigi megtekintéseket. Nem annyira sok, de még is örülök neki:))) Meghoztam a következő részt. Jó olvasást. :* Niki xx

 

*Vissza tekintés*
- Nem téged néztelek. - zavarba jött.
- Aha gondolom - gyorsan fel kapkodtam a ruhákat majd be dobtam a levett ruhákat a táskába.
- Na? Indulhatunk? - kedvesen rám nézett és el indult a helyre ahova el akart vinni.


- Azt hiszem, hogy válaszolnom se kell.
- Nem is vagy kíváncsi, hogy hova megyünk?
- Nem. Legyen az egy fura meglepetés hova is viszel.
- Oké. Remélem nem fogsz nagyon meglepődni. - kínosan mosolygott.
- Miért kéne meglepődnöm, Harry??? - egyre jobban kíváncsivá tett, hogy még is hova akar vinni.
- Azt mondtad, hogy nem vagy kíváncsi rá. Szerintem egy fura meglepetés lesz számodra,de majd meglátjuk hogyan is fogod fogadni. - egy csíntalan mosolyt rejtett el ajkain.
- Jól van, Styles. Egyre jobban kíváncsivá tettél. - fintorogva néztem rá.

Az út mondhatjuk elég csendesen, zavarba ejtően csendesen telt. Valahogy próbáltam oldani a köztünk lévő vibrálást így halk zenét kapcsoltam. Szerintem már is oldottam a feszültséget hiszen Harry a kormányon kezdte el ütni az ütemet én pedig a lábammal dobogtattam.
Eléggé eltértünk már az én kis megszokott környékemtől amit ismerek Londonból.
Igen, itt lakom már mióta, de arra még nem volt időm, hogy a teljes várost be utazzam.
- Harry még is hova megyünk, most már nagyon kíváncsivá tettél. -fordultam felé, értelmes választ várva.
- Holmes Chapel felé tartunk.
- De hiszen te ott születtél, nem? - döbbentem le - Miért viszel oda? - nagyon sok kérdés járt a fejembe még is miért tartunk a szülő városa felé.
- Az már tényleg ott kiderül. - mosolyra húzódott a szája.
Mire készül? De most tényleg. Kb. még fél órát kocsikáztunk amikor meg állt egy hatalmas fehér ház előtt. Ki szállt, át rohant a kocsi másik felére és udvariasan ki nyitotta nekem az ajtót. Tartotta a karját, hogy karoljak belé. Kérdően rá néztem ő pedig csak megrántotta  a bal karját. Nem tudtam mást tenni, belé karoltam. El indultunk a széles járdán ami egy nagy fekete ajtó felé vezetett. 3 kisebb lépcsőn fellépkedtünk és már ott is voltunk az ajtó előtt. Harry szorosabban magához húzott, jobb kezével meg nyomta a csengőt. Hol vagyunk???? - zavart vagyok, azt kell mondjam - Egy kedves fiatalabb nő nyitotta ki az ajtót, szintén csinosan volt fel öltözve.
"Még is hol vagyunk és miért?" ..ezek jártak a fejemben.
Amikor kitárult az ajtó Harry-nek egyből mosolyra húzódott a szája. Ki lehet ő?
- Szia Harry - ölelte meg a hölgy - hú, de csodás barát nőd van! - nézett végig rajtam. BARÁT NŐ??? Ahogy ezt magamba gondoltam vághattam egy elég fura fejet.
Rám nézett Hazz és oldalba lökött.
- Csókolom - kis mosollyal, de még is szimpátiát sugalva meg öleltem.
- Anne vagyok,Harry anyukája. Te pedig?
- Cara vagyok. - Harry kicsit idegesen rám nézett. Mi?? Mondjam azt, hogy a barát nője vagyok? - Harry barát nője. - kínosan el nevettem magam és a hajamba túrtam.
- Nagyon örülök,
Harry ilyen csodás barátnőt szerzett magának. Be kell valljam, hogy az előző barát női valahogy nem nagyon illetek hozzá, de te nagyon is. - végig kedvesen mosolygott rám.
Harry még is miért hazudik neki, hogy a barát nője vagyok?
- Be mehetnénk, anya? - nevetve kérdezte Harry.
- Ja, igen, persze! - arrébb állt az ajtóból és be mentünk.

Hazz egyből a nappali felé indult, gyors léptekkel. Miért siet ennyire? Le ültünk, még mindig szorosan egymás mellé.
- Harry te normális vagy? - tört ki belőlem ez az egy kérdés a 100 közül.
- Kérlek, Cara. Segítened kell! Hazudj. - nézett mélyen a szemembe.
- Ajjhh Harry, de miért kell ezt tennünk?! - össze húztam a szemöldököm.
- Mert. - érzéstelenül mondta így nem tudtam, hogy most hogyan is gondolja ezt az egészet.
- Mi lenne ha én nem vállalnám be ezt az ''áll barátnő'' szerepet?  Akkor mit hazudnál anyucinak? - flegmán,nagyon flegmán hozzá vágtam.
Oda hajolt a nyakamhoz, szája szinte súrolta a bőrömet. Még a hideg is kirázott.
- Jobban szeretnél mint az eddigi összes barátodat. - mély, rekedtes hangon duruzsolta a nyakamba.
- Hogy is ne! - csak előre bámultam,előre a nagy plazma tv-re amire rá verődött a napfény így láttam magunkat.
- Ma itt alszol, velem. Szuper lesz, hidd el.
- Nem hiszem, Styles. - ráztam meg a fejem.
- Imádom amikor így szólítasz, Cara. - hangsúlyozta ki a nevem.
- Utálom amikor megpróbálsz levenni avval a lábamról, hogy jobban kihangsúlyozod a nevem. - nevettem fel, majd be jött Anne.
- Látom milyen jól elnevetgéltek. Nagyon aranyosak vagytok. - ült le a mellettünk lévő fotelba. Lábait keresztbe tette kezeit össze kulcsolva letette az ölébe. Állandó mosoly volt az arcán, rémisztő volt.
- Tudná mennyire imádom a kis fiacskáját. - gúnnyal teli hangnemben fordultam oda Harry felé.
- Igen, anya szerintem is jól meg vagyunk. - vigyorgott.
- Akkor, most van 6 óra. Egy fél óra múlva el indulhatnánk. - fel állt, meg igazította a szoknyáját és várt a válaszunkra.
- Még is hova megyünk fél óra múlva?! - értetlen fejet vágtam, Harry nem említett nekem semmit, hogy hova is megyünk még.
- Harry nem is mondtad, Cara-nak? - fordította a fejét egyenes Harry felé.
- Ooh, kiment a fejemből. - kapott a fejéhez - Ma este vacsorázni megyünk.

Tényleg azt hittem, hogy fel robbanok az idegességtől. Mit akar még Harry?! Leszek az ''áll barátnője''..elfogadom, hogy valamiért kell hazudnia, nem tudom,hogy mi miatt. De ez már túl sok, hogy ilyen vacsora meg itt alszok ma nála...ez már számomra TÚL sok. 

- Oh, tényleg? - színleltem a jó pofizást - Fantasztikus!! Nagyon örülök. 

- Akkor, induljunk el szerintem! - Anne hatalmas mosollyal nézett minket ahogy szorosan egymás mellett ültünk. Tényleg nem látszik, hogy csak teszem a ˝barátnő˝ szerepet? 

Kétségbe voltam esve. Most mit csináljak? Kell beszélnem erről Harry-vel. Én ezt nem akarom. Harry egy rendes srác.., helyes, segítő kész, de most csak kihasznál. Igen, kihasznál az anyukája előtt. 

- Beszélhetnénk??? - húztam félre a pólójánál fogva. 

- Mondjad csak szívem!! - ölelte át a derekam. Mi a francot csinál?? - meglepődött fej - ..ahogy az anyja ki ment a mi kis körzetünkből el is lökött magától. 
- Te nem vagy normális. - forgattam meg a szemeim. 
- De, teljesen normális vagyok, hiszen CSAK az áll barátnőm vagy. Miért, mit vártál? Azt, hogy majd meg csókollak vagy ölelgetlek? - szemöldökét fel húzta és úgy mordult rám. Mi történt vele?? Eddig kedves volt és szeretetteljes. Most pedig ellenszenves és durva, nem értem. 
- Nem értelek. - ráztam meg a fejem - Olyan bunkó lettél. - fogtam magam és ki mentem az udvarra, le ültem a lépcsőre. 

Kint ültem vagy 10 percet egyedül és mindenen el gondolkodtam. Hirtelen hallottam ahogy csapódott az emeleten az ajtó. Mi a fene? Felpattantam és be siettem a házba. Fel oda ahonnan a hang szűrődött. Amit láttam elképesztő volt. 
Beléptem a szobába és egy törött kép tartó fogadott az ajtóban, Harry a falnak neki támaszkodva volt a jobb kezével, balt pedig a törzse mellé engedte, a kéz feje ökölbe volt szorítva.
Le guggoltam, hogy meg nézhessem mi is van a képen....Egy családi fotó, ami most darabokra törött. Kezembe vettem a képet és fejem az idegességtől meg feszült fiút néztem. 
- Harry?! Mi történt? - lágy és kedveskedő hangon. Próbáltam a hangulatot oldani, hogy kedvesen szólok hozzá. 
- Nem mindegy??? Mit érdekel az téged?? Egyáltalán minek jöttél fel ide? Menjél vissza a kocsihoz, most! - szinte parancsolt. 
Meg forgattam a szemem, meg fordultam és az ajtó felé vettem az irányt. A kijárat mellett volt egy kis asztal, le tettem oda a képet, meg álltam egy percre, fejem éppen annyira el fordítottam a hátam mögé, hogy lássam a dühös Harry-t aki a tekintetével késztette arra, hogy menjek már ki. Úgy is tettem. Lent az anyukája egy zsepit szorongatott a kezében, közben az autó oldalának volt dőlve. 
- Mi a baj, Anne? - mentem oda hozzá. 
- Semmi. - szipogva egy fél mosolyt ejtett felém. 
- Látom. - fogtam meg a kezét. 
- Harry...- halkan motyogta. 
- Mi van Harry-vel? - nagyon kíváncsi lettem tényleg mi is történt ott fent. 
- M..- meg remegett a szája mert vissza tartotta a sírást. - meg ütött. - kezét arra a pontra emelte. 
- Ho..hogy micsoda?? - tátottam el a szám. Mi van??? Harry meg ütötte az anyukáját? - És még is miért? 
- Azt nem mondhatom el...!!! Legyen ennyi elég, Cara. - tolt el magától mert kilépett az ajtón, az a szörnyű alak. 
Be ültünk a kocsiba, Harry vezetett én pedig mellette ültem az anyós ülésen, édesanyja a hátul foglalt helyet. Mint valami őrült, olyan tempóban és stílusban vezette a hatalmas fekete járműt. Ezt a kocsit mindenhol meg ismerem, még álmomból fel keltve is. 

Fura meglepetés?

Hello!! :) Meghoztam a második részt.:) Remélem tetszeni fog. Jó szórakozást. ;) Nikixx

*Vissza emlékezés*

 Be mentem és be csuktam halkan az ajtót. Neki dőltem most persze háttal és le csúsztam. El bambultam a messzi távolba, majd fel álltam és be mentem a konyhába, ittam egy pohár vizet, fel mentem a szobámba és nagy mosollyal rá ugrottam az ágyamra.......

Hasaltam az ágyon, már fent voltam Twitteren, jött egy váratlan üzenetem. 

"Helloka! :) 

 Harry-vel csak úgy le léptetek, kaptam 3 puszit és ennyi. Kicsit rosszul esett, Cara... - Zayn''

''Szió! :) 

  Bocsi Zayn, de Harry akart hazahozni. Szerintem örülnöd kéne, hogy ennyit is kaptál. Legalább Anabella-t haza kísérted vagy ilyesmi? - Cara'' 

''Nem ment haza. Nálam van, de miért érdekel ez ennyire?? - Zayn'' 

Amikor el olvastam az utolsó mondatot is....egyből fel ugrottam az ágyról. Hatalmas mosollyal az arcomon kerestem a nagy kupiba a telefonom. Nem is kellett volna keresnem hiszen az asztalon volt. Fel kaptam onnan és tárcsáztam a hívás listán lévő első számot ami Anabella volt.

- kicsöng - 

- Halo?! - álmos és fáradt hangot hallottam a telefon másik felén. Lehet, hogy nincs is semmi köztük, vagy csak Zayn hazudott, hogy féltékennyé tegyen ezzel? Hm... 

- Szia Bell! Cara vagyok! - ezt a kis gondolat menetemet azért se vette el a boldogság. Széles mosollyal beszéltem, ez meg is hallatszott. 

- Mit akarsz? Rá néztél már az órára, hogy mennyi az idő?! 

- Igen tudom, hogy mennyi az idő, de Harry nem rég ment el és beszéltem Zayn-nel. Tényleg ott vagy nála? - csillant fel a szemem, nagyon kíváncsi voltam.  

- Öhm, tessék???! - értetlenül.

- Nem vagy ott Zayn-nél? - állam majdnem a földig le esett. 

- Nem, nem vagyok Zayn-nél. Itthon alszom..vagy is csak aludtam, de miért is??? 

- Hazudott. 
- Tessék? - gondolom nem értette mert a 'hazudott' szót csak úgy magamnak motyogtam. 
- Semmi Bell! Bocsi, hogy ezzel zavartalak! Jó éjt! - el köszöntem tőle és vissza ültem a laptopom elé. 

"Te hazug!" - illettem meg ilyen csodás és tömör mondattal. 
"Oh, igen? Miért is vagyok.."hazug"?? - Zayn
"Talán mert olyanokat tudsz te is hazudni! Félre ismertelek volna, Zayn? Téged is?'' - Cara 
''Ooooh...nem, nem ismertél félre csak a másik énemet mutatom.;)" - Zayn
'' Szóval a nagyképű bunkó stílusodat? Hm?? - Cara 
''Talán.'' - Zayn 
''Azt hiszem, hogy ennek a beszélgetésnek itt és most vége. Szerintem gondolkodj el azon, hogy mit is mondasz mielőtt beszélsz! BUNKÓ! - ezzel a szép és kerek mondattal köszöntem el tőle. Biztos vagyok benne, hogy nem írt vissza, de nem is nagyon érdekelt. Harry se jött fel, gondolom be aludt, hiszen ő is fáradt volt. Le csaptam a laptopom tetejét és egy bögre tea mellett ültem és csak bámultam a lábam. 

A telefonomat vizslattam, azon belül a képek mappát, a buliról volt pár meg örökített pillanat, de amikor azokra a képekre értem, amin Zayn-nel vagyok... Az ujjam egyből a törlés gombra haladt. Igen, kitöröltem őket. Hogy miért?? Szerintem ez a beszélgetés meg mutatta, hogy milyen is valójában Zayn. Egy bunkó, hazug..olyan szinte mint a többi, de még is vonzó és helyes. Szóval...még magam sem tudom, hogy mit akarok..
Kb. olyan hajnali 4 óra lehetett amikor el aludtam. 
   Reggel apám rontott be a szobába, fel rángatta a redőnyt..
- Jó reggelt álomszuszék!!! - szó szerint le rántotta rólam a takarót. 
- Mi van már?? - mordultam fel, a párnát a fejemre tettem.
- Hogy mi van már? Talán iskola van! És talán fel kéne kelned! 
- Jól van már...kelek, kelek csak húzz ki innen! - kicsit meg emeltem a hangom. 
A párnát neki dobtam az ajtónak ahogy ki ment. "Kurva élet.." motyogtam magamba miközben kimásztam a meleg ágyból. A fürdőbe vettem az irányt, meg mostam az arcom és a fogam is. Ki sminkeltem magamat halványan. 
A táskámba be dobáltam pár könyvet, minden tantárgyhoz egy-egy könyvet, füzetet. Még egy utolsó pillantást vetettem az óriás tükörbe és le mentem. 
- Itt a reggelid. - adta oda anyám a szendvicset. 
- Kösz. - el tettem és már indultam is az ajtó felé, de meg álltam mert mondani akart valamit. 
- Cara, ki volt itt tegnap este? 
- Ki lett volna?? Csak én voltam itthon, egymagam. - nem akartam el mondani Harry-t mert akkor ezzel basztattak volna, hogy minek hozok haza fiúkat, meg nem is ismerem őket..jaj.
- Aha persze, Cara. Azért ne nézz minket madárnak. Láttuk este a kocsit a ház előtt le parkolni. - ezek figyelnek engem???? 
- Jól van! Haza hozott az egyik barátom, semmi több. 
- Igen?? Azért maradt itt a senkinek a kabátja, igaz?? - miközben anya engem faggatott apa meg jelent Harry kabátjával. 
- Mi a fasz?? - kaptam ki a kezéből. - Ti komolyan leskelődtök utánam??? 
- Nem, nem leskelődünk csak hallottunk titeket. 
- Jól van, pont leszarom! Én most megyek. - ezzel a mondattal le zártam a beszélgetésünket és el indultam a suliba. 
   Az úton pont amikor meg álltam egy kereszteződésbe meg csörrent a telefonom. A Harry név villogott a kijelzőn. Fel vettem. 
- Háló? 
- Hello, édes! - mély, de kedves hangon szólított meg. 
- Mond!? 
- Csak azért hívlak, hogy ma lesz egy meglepetésed a sulid előtt. - a hangjában hallottam, hogy fülig ér a szája. 
- Ohha, már várom. - el indultam közben. 
- Nem is vagy kíváncsi, hogy mi lesz az? 
- Hát..ami a sulinál van az csak rossz lehet. - nevettem - De..lehet, hogy ha a te meglepetésed akkor nem lesz az. 
- Csak időbe érj a sulihoz. - le tette. 
Egész úton ezek a mondatok cikáztak át a fejemen. Mi lesz a meglepetése??? Eléggé siettem a sulihoz. Egyszer az életbe előbb is oda értem mint becsöngetés. Fura. Fel kaptam a gördeszkát a kezembe, futottam, szó szerintem, de tényleg. Éppen fordultam volna be a lépcső felé amikor a járda szélén meg látok egy eléggé ismerős fekete nagy autót. 
- Harry?? - ezt motyogtam magamba, szemeim tágra nyíltak. 
El indultam a kocsi felé. Be néztem az ablakon. A hátam mögött egy hatalmas alakot pillantottam meg. Ajkai közel jártak a nyakamhoz, mély hangon dünnyögött a fülembe. 
- Szia, gyönyörűm! - fogta meg 2 kezével a derekamat. 
- Hát te mit keresel itt?? - csodálkozva fordultam meg, hogy alaposan lássam, hogy bizony ő Harry. 
- Fura meglepetés, igaz? - mosolya a füléig ért. 
- Igen, eléggé fura meglepetés, mondhatom. - mosolyodtam el én is szerényen. 
- Nem engem vártál, ugye? 
- De neked örülök! Egy csodás, de fura meglepetés! - öleltem meg. 
- Hm..ennek örülök! - puszilta meg a homlokom. 
Fel kapott, lábaimmal át öleltem a derekát. Át karoltam a vállát, így rá láttam a sulira. A figyelmem az igazgatóra terelődött aki az emeletről az ablakból bámult ki...
- Áj áj áj, Harry tegyél le kérlek!!! - sürgettem és gyorsan le másztam az öléből. 
- Mi a baj?? - nézett a suli felé. 
- Az igazgató. Az ablakból figyelt minket. 
- És?? 
- Nem tudom! - el mosolyodtam és közel a szájához meg pusziltam. - Ma. 
- Mi lesz ma, Cara? - nagy érdeklődéssel fel figyelt rám. 
- Ma, nem jössz át? - akartam volna a szemébe nézni, de napszemüvege el takarta csodás, smaragd zöld szemeit. 
- Hát öhm izé..nem jönnél inkább te át? - igaz, jobb lenne ha én mennék át, anyámék megint leskelődnének, arra meg nincs nagy ingerem. 
- Jó ötlet! 
- Akkor jó na, de most sipirc a suliba és tanulj!! Este megyek érted, de majd még beszélünk! - meg csókolt. Kicsit meglepődve néztem rá, de ez édes volt tőle. 
- Furcsa ajándék. - nevettem el magam. 
Gödröcskéi megjelentek. Meg öleltem és be mentem. Még szinte mindenki a folyosón beszélgetett valakivel. Ahogy beléptem a folyosóra mindenki rám nézett. Igen, azt hiszem, hogy csak én vagyok az a lány akinek nincsen puszi pajtása, vagy nincs benne a pom-pom csapatba. Én én vagyok és élem a kis életemet a suliban, egyedül. Folytattam utamat a szekrény felé. Ott állt a suli nagymenő csávója, Jack. Jack...a volt barátom. Igen, egy szóval...UTÁLOM. 
Oda értem a szekrényemhez, meg álltam mert ő nagysága nem volt képes elvonszolni onnan a seggét a kis bandájával egyetembe. 
- El mennél?? - néztem rá flegmán. 
- Oh, édes. Már nem akarsz itt smárolni a szekrény előtt? Neki dőlve? És nem akarod, hogy simogassam a derekadat vagy esetleg itt várjalak órák után? - nevettek fel a bandájával. 
- Nem, képzeld nem akarom mert utállak! - köptem a szavakat a szemébe. 
- Ohhh..te kis vadmacska! - ölelte körbe a derekamat, erősen úgy ahogy régen. Tudja, hogy ettől mindig meg halok. 
- Engedj el! - nem hagytam most magam a csábításnak, keményen el löktem neki a szekrénynek. 
- Ezt szerintem nem kellett volna!!! - szemöldökét össze ráncolta és el lökte magát a szekrénytől. Sokkal alacsonyabb voltam nála így magas termetével fölém tornyosult és mérgesen tekintett le rám. Még a hideg is kirázott. 
- Mi..miért??? - meg remegett a hangom. Picsába...
- Nocsak nocsak, talán félsz, Cara?? - a nevemet erősebben ki hangsúlyozta. 
- Nem félek. Tőled?? SOHA! 
- Nem úgy tűnt! Még találkozunk, édes! - végig simított az arcomon, végig a szemembe nézett és el mentek. 
Nem néztem utánuk csak a szekrényemre tereltem a figyelmem. "Mit akar tőlem? Miért nem hagy békén??" ..ezek cikáztak végig a gondolatomba amikor a táskám be dobtam a szekrénybe és a kellő könyveket, füzeteket ki vettem belőle. Amikor éppen fordultam meg csöngettek. Gyorsabban szedtem a lépteimet és be mentem az osztályba. Le ültem szintúgy a legmesszebb helyre, hogy ne legyek közel a tanárhoz. 
Rezgett a telefonom. Még jó, hogy le némítottam. 
Elővettem és a pad alatt gyorsan meg néztem. 
"Hello, drága! - egyből tudtam, hogy Harry írt. El mosolyodtam. 
 Remélem nem óra közben írok:) Csak azt akarom kérdezni, hogy minden rendben, ugye???" - úr isten, Harry tudja???" ..Ezt gondoltam magamba. Gyorsan fel kaptam a fejem, hogy ne legyen annyira fel tűnő, hogy a pad alatt matatok. 
"Szia Harry! 
 Éppen most csöngettek be, még időbe vagy!:) Igen, miért mi baj lenne?? :o" 

Nem kaptam már választ rá. Mit sejthet Harry?? Remélem nem hiszi azt, hogy együtt vagyok Jack-el. Igaz..nem is ismeri. Nem is hallott még róla semmit, azt se tudja szerintem, hogy ő az ex barátom. 
Szép lassan el teltek az órák. Le ültem a folyosón mint a többiek is, elővettem a telefonom és a fül hallgatom. Magamba szálltam. Olvasgattam a friss híreket. Jött újra egy üzenetem. 
"Érted mehetek??:) El mehetnénk kettesbe valahova! De persze, ha csak te is el akarsz jönni! ;) Valahogy reagálhatnál rá! :)" 
"Hm.. Elmenjek vagy ne menjek?"..ezen gondolkozzak miközben a szemben lévő szekrény sort bambultam. 
"Persze, hogy értem jöhetsz! Pontosan 1 órára HA itt tudsz lenni az lenne a legjobb.És hova megyünk?:o" 
Szint úgy erre se kaptam választ. Nem értem ilyenkor Harry-t. 
   Be csöngettek az utolsó órára. Nagy nehezen azt is végig ültem. Szét firkáltam a füzet lapot és semmit se figyeltem. Talán ha 20 percet, végig azon kattogtam, hogy Harry hova akar vinni. 
Ki csöngettek és rohantam a cuccaimért. Hajam belelógott a szemembe és csak a földet bámultam. Neki mentem valakinek, ki zuhantak a könyvek a kezemből. Le guggoltam értük, egy kicsit meg emeltem a tekintetem. Gondolhattam volna..nem más volt mint Jack. Fel álltam, el indultam volna, de simán egy kézzel vissza húzott. 
- Hova, hova ilyen sietősen, baby? - tolt vissza maga elé. 
- Mennék haza. - néztem oldalra. 
- Khm..- köszörülte meg a torkát - Már nem is akarsz el jönni a kosár meccsekre vagy az edzésekre? - fogtam meg az állam és húzta fel az ő szem kontaktusával egy huzamba. 
- Nem, nem akarok be menni, bocs. Na, de ha el engednél nagyon örülnék neki! - próbáltam el indulni. 
El engedett én pedig rohantam a szekrényhez. Ki kapkodtam őket. Rá néztem az órára, 5 perc múlva 1 óra. Fel dobtam a táskát a hátamra majd a kezembe vettem a deszkámat. Rohantam kifele, pár emberkét majdnem fel löktem, de volt akiken sikerült át suhannom. Teljes erőmmel löktem ki a hatalmas ajtót, körül néztem, éppen közelített a hatalmas fekete Range Rover a suli elé. Rohantam le a lépcsőn, hozzám hívően majdnem el is estem, de épségben oda értem a járda széléig. Szinte egyszerre értünk oda. 
- Helloka! - gödröcskésen rám mosolygott és ki lökte az anyós ülés felőli ajtót, hogy be tudjak könnyen szállni. Úgy is tettem, majd a deszkát és a táskát a hátsó ülésre tettem. 
- Szia! Remélem nem baj! - néztem a hátsó ülésre. 
- Nem, nem baj! - meg puszilt. 
- Na? Hova megyünk? - kedvesen mosolyogtam rá. 
- Nézd mit vettem neked. - szállt ki és fel nyitotta a csomag tartót majd vissza jött ezzel. 

- Hazz, ez gyönyörű, de miért kaptam?? - tátottam el a szám. 
- Mert egy elég elegáns helyre fogunk menni és különben is, meg szerettelek volna lepni valamivel. 
- Hova megyünk? Most már igazán el árulhatnád! 
- Majd meglátod, de ezt fel kéne venned! 
- Itt??? - csodálkozva néztem rá. 
- Igen, itt. 
- Hát okéééé. - kicsit furán néztem rá, hátra ültem és el kezdtem öltözni, közben el indult. - NE LESKELŐDJ!!! - nevetve el takartam magam mert a vissza pillantó tükörből engem sas olt. 
- Nem téged néztelek. - zavarba jött. 
- Aha gondolom! - gyorsan fel kapkodtam a ruhákat majd be dobtam a levett ruhákat a táskába. 
- Na? Indulhatunk?? - kedvesen rám nézett és el indult a helyre ahova el akart vinni.