Első éjjel vele?!

Hey! :))) Köszönöm az eddigi megtekintéseket. Nem annyira sok, de még is örülök neki:))) Meghoztam a következő részt. Jó olvasást. :* Niki xx

 

*Vissza tekintés*
- Nem téged néztelek. - zavarba jött.
- Aha gondolom - gyorsan fel kapkodtam a ruhákat majd be dobtam a levett ruhákat a táskába.
- Na? Indulhatunk? - kedvesen rám nézett és el indult a helyre ahova el akart vinni.


- Azt hiszem, hogy válaszolnom se kell.
- Nem is vagy kíváncsi, hogy hova megyünk?
- Nem. Legyen az egy fura meglepetés hova is viszel.
- Oké. Remélem nem fogsz nagyon meglepődni. - kínosan mosolygott.
- Miért kéne meglepődnöm, Harry??? - egyre jobban kíváncsivá tett, hogy még is hova akar vinni.
- Azt mondtad, hogy nem vagy kíváncsi rá. Szerintem egy fura meglepetés lesz számodra,de majd meglátjuk hogyan is fogod fogadni. - egy csíntalan mosolyt rejtett el ajkain.
- Jól van, Styles. Egyre jobban kíváncsivá tettél. - fintorogva néztem rá.

Az út mondhatjuk elég csendesen, zavarba ejtően csendesen telt. Valahogy próbáltam oldani a köztünk lévő vibrálást így halk zenét kapcsoltam. Szerintem már is oldottam a feszültséget hiszen Harry a kormányon kezdte el ütni az ütemet én pedig a lábammal dobogtattam.
Eléggé eltértünk már az én kis megszokott környékemtől amit ismerek Londonból.
Igen, itt lakom már mióta, de arra még nem volt időm, hogy a teljes várost be utazzam.
- Harry még is hova megyünk, most már nagyon kíváncsivá tettél. -fordultam felé, értelmes választ várva.
- Holmes Chapel felé tartunk.
- De hiszen te ott születtél, nem? - döbbentem le - Miért viszel oda? - nagyon sok kérdés járt a fejembe még is miért tartunk a szülő városa felé.
- Az már tényleg ott kiderül. - mosolyra húzódott a szája.
Mire készül? De most tényleg. Kb. még fél órát kocsikáztunk amikor meg állt egy hatalmas fehér ház előtt. Ki szállt, át rohant a kocsi másik felére és udvariasan ki nyitotta nekem az ajtót. Tartotta a karját, hogy karoljak belé. Kérdően rá néztem ő pedig csak megrántotta  a bal karját. Nem tudtam mást tenni, belé karoltam. El indultunk a széles járdán ami egy nagy fekete ajtó felé vezetett. 3 kisebb lépcsőn fellépkedtünk és már ott is voltunk az ajtó előtt. Harry szorosabban magához húzott, jobb kezével meg nyomta a csengőt. Hol vagyunk???? - zavart vagyok, azt kell mondjam - Egy kedves fiatalabb nő nyitotta ki az ajtót, szintén csinosan volt fel öltözve.
"Még is hol vagyunk és miért?" ..ezek jártak a fejemben.
Amikor kitárult az ajtó Harry-nek egyből mosolyra húzódott a szája. Ki lehet ő?
- Szia Harry - ölelte meg a hölgy - hú, de csodás barát nőd van! - nézett végig rajtam. BARÁT NŐ??? Ahogy ezt magamba gondoltam vághattam egy elég fura fejet.
Rám nézett Hazz és oldalba lökött.
- Csókolom - kis mosollyal, de még is szimpátiát sugalva meg öleltem.
- Anne vagyok,Harry anyukája. Te pedig?
- Cara vagyok. - Harry kicsit idegesen rám nézett. Mi?? Mondjam azt, hogy a barát nője vagyok? - Harry barát nője. - kínosan el nevettem magam és a hajamba túrtam.
- Nagyon örülök,
Harry ilyen csodás barátnőt szerzett magának. Be kell valljam, hogy az előző barát női valahogy nem nagyon illetek hozzá, de te nagyon is. - végig kedvesen mosolygott rám.
Harry még is miért hazudik neki, hogy a barát nője vagyok?
- Be mehetnénk, anya? - nevetve kérdezte Harry.
- Ja, igen, persze! - arrébb állt az ajtóból és be mentünk.

Hazz egyből a nappali felé indult, gyors léptekkel. Miért siet ennyire? Le ültünk, még mindig szorosan egymás mellé.
- Harry te normális vagy? - tört ki belőlem ez az egy kérdés a 100 közül.
- Kérlek, Cara. Segítened kell! Hazudj. - nézett mélyen a szemembe.
- Ajjhh Harry, de miért kell ezt tennünk?! - össze húztam a szemöldököm.
- Mert. - érzéstelenül mondta így nem tudtam, hogy most hogyan is gondolja ezt az egészet.
- Mi lenne ha én nem vállalnám be ezt az ''áll barátnő'' szerepet?  Akkor mit hazudnál anyucinak? - flegmán,nagyon flegmán hozzá vágtam.
Oda hajolt a nyakamhoz, szája szinte súrolta a bőrömet. Még a hideg is kirázott.
- Jobban szeretnél mint az eddigi összes barátodat. - mély, rekedtes hangon duruzsolta a nyakamba.
- Hogy is ne! - csak előre bámultam,előre a nagy plazma tv-re amire rá verődött a napfény így láttam magunkat.
- Ma itt alszol, velem. Szuper lesz, hidd el.
- Nem hiszem, Styles. - ráztam meg a fejem.
- Imádom amikor így szólítasz, Cara. - hangsúlyozta ki a nevem.
- Utálom amikor megpróbálsz levenni avval a lábamról, hogy jobban kihangsúlyozod a nevem. - nevettem fel, majd be jött Anne.
- Látom milyen jól elnevetgéltek. Nagyon aranyosak vagytok. - ült le a mellettünk lévő fotelba. Lábait keresztbe tette kezeit össze kulcsolva letette az ölébe. Állandó mosoly volt az arcán, rémisztő volt.
- Tudná mennyire imádom a kis fiacskáját. - gúnnyal teli hangnemben fordultam oda Harry felé.
- Igen, anya szerintem is jól meg vagyunk. - vigyorgott.
- Akkor, most van 6 óra. Egy fél óra múlva el indulhatnánk. - fel állt, meg igazította a szoknyáját és várt a válaszunkra.
- Még is hova megyünk fél óra múlva?! - értetlen fejet vágtam, Harry nem említett nekem semmit, hogy hova is megyünk még.
- Harry nem is mondtad, Cara-nak? - fordította a fejét egyenes Harry felé.
- Ooh, kiment a fejemből. - kapott a fejéhez - Ma este vacsorázni megyünk.

Tényleg azt hittem, hogy fel robbanok az idegességtől. Mit akar még Harry?! Leszek az ''áll barátnője''..elfogadom, hogy valamiért kell hazudnia, nem tudom,hogy mi miatt. De ez már túl sok, hogy ilyen vacsora meg itt alszok ma nála...ez már számomra TÚL sok. 

- Oh, tényleg? - színleltem a jó pofizást - Fantasztikus!! Nagyon örülök. 

- Akkor, induljunk el szerintem! - Anne hatalmas mosollyal nézett minket ahogy szorosan egymás mellett ültünk. Tényleg nem látszik, hogy csak teszem a ˝barátnő˝ szerepet? 

Kétségbe voltam esve. Most mit csináljak? Kell beszélnem erről Harry-vel. Én ezt nem akarom. Harry egy rendes srác.., helyes, segítő kész, de most csak kihasznál. Igen, kihasznál az anyukája előtt. 

- Beszélhetnénk??? - húztam félre a pólójánál fogva. 

- Mondjad csak szívem!! - ölelte át a derekam. Mi a francot csinál?? - meglepődött fej - ..ahogy az anyja ki ment a mi kis körzetünkből el is lökött magától. 
- Te nem vagy normális. - forgattam meg a szemeim. 
- De, teljesen normális vagyok, hiszen CSAK az áll barátnőm vagy. Miért, mit vártál? Azt, hogy majd meg csókollak vagy ölelgetlek? - szemöldökét fel húzta és úgy mordult rám. Mi történt vele?? Eddig kedves volt és szeretetteljes. Most pedig ellenszenves és durva, nem értem. 
- Nem értelek. - ráztam meg a fejem - Olyan bunkó lettél. - fogtam magam és ki mentem az udvarra, le ültem a lépcsőre. 

Kint ültem vagy 10 percet egyedül és mindenen el gondolkodtam. Hirtelen hallottam ahogy csapódott az emeleten az ajtó. Mi a fene? Felpattantam és be siettem a házba. Fel oda ahonnan a hang szűrődött. Amit láttam elképesztő volt. 
Beléptem a szobába és egy törött kép tartó fogadott az ajtóban, Harry a falnak neki támaszkodva volt a jobb kezével, balt pedig a törzse mellé engedte, a kéz feje ökölbe volt szorítva.
Le guggoltam, hogy meg nézhessem mi is van a képen....Egy családi fotó, ami most darabokra törött. Kezembe vettem a képet és fejem az idegességtől meg feszült fiút néztem. 
- Harry?! Mi történt? - lágy és kedveskedő hangon. Próbáltam a hangulatot oldani, hogy kedvesen szólok hozzá. 
- Nem mindegy??? Mit érdekel az téged?? Egyáltalán minek jöttél fel ide? Menjél vissza a kocsihoz, most! - szinte parancsolt. 
Meg forgattam a szemem, meg fordultam és az ajtó felé vettem az irányt. A kijárat mellett volt egy kis asztal, le tettem oda a képet, meg álltam egy percre, fejem éppen annyira el fordítottam a hátam mögé, hogy lássam a dühös Harry-t aki a tekintetével késztette arra, hogy menjek már ki. Úgy is tettem. Lent az anyukája egy zsepit szorongatott a kezében, közben az autó oldalának volt dőlve. 
- Mi a baj, Anne? - mentem oda hozzá. 
- Semmi. - szipogva egy fél mosolyt ejtett felém. 
- Látom. - fogtam meg a kezét. 
- Harry...- halkan motyogta. 
- Mi van Harry-vel? - nagyon kíváncsi lettem tényleg mi is történt ott fent. 
- M..- meg remegett a szája mert vissza tartotta a sírást. - meg ütött. - kezét arra a pontra emelte. 
- Ho..hogy micsoda?? - tátottam el a szám. Mi van??? Harry meg ütötte az anyukáját? - És még is miért? 
- Azt nem mondhatom el...!!! Legyen ennyi elég, Cara. - tolt el magától mert kilépett az ajtón, az a szörnyű alak. 
Be ültünk a kocsiba, Harry vezetett én pedig mellette ültem az anyós ülésen, édesanyja a hátul foglalt helyet. Mint valami őrült, olyan tempóban és stílusban vezette a hatalmas fekete járműt. Ezt a kocsit mindenhol meg ismerem, még álmomból fel keltve is.