Utálom a fiúkat!

Hello!! :) Nem rég tettem fel az új részt, de már el is kezdtem a még újabb részt. Remélem ez is tetszeni fog. Mit gondoltok az új kinézetről? :) Jó olvasást :* Niki xx. /Figyelmeztetés!!! Ebben a részben sok lesz a káromkodás, és néhány helyen elég durva lesz. Ezért előre bocsánatot kérek, de csak a karakterek formáit írom le. Remélem azért nem nagy baj../

Ahogy mondtam este, reggel korán haza megyek. Hagytam is egy üzenetet Harry-nek a helyemen. 

"Szia Hazz!
 Ne haragudj, hogy nem ébredhetsz mellettem, de haza mentem. Majd még beszélünk! Köszönöm a szép estét neked. xx 

                                                                        Cara."

Az ajtóból még vissza néztem a mélyen szunyáló göndörkére, egy mosolyt hagytam ott neki és el mentem. Próbáltam halkan, minden zizzenésen nélkül ki menni. Szerintem senkit sem keltettem fel. 

Gyorsan szedtem a lábaimat, siettem haza. Nagy volt a köd, hideg volt. Fáztam. London utcái ilyenkor félelmetesek. Szerencsére közel volt a buszmegálló Harry-ék házához. Pont annyi pénz volt nálam, hogy egy jegyet tudjak venni. Fel szálltam és le ültem. Nem akartam hallgatni ahogy az öreg nénikék miről trécselnek így inkább be dugtam a fül hallgatóm és el varázsoltam magam az én világomba. Kb. 1 órás volt az út, busszal. Le szálltam, szinte itt hidegebb volt mint Holmes Chapel felé. 

Fel rohantam a szobámba és a fürdőbe vettem az irányt. Forró vizet engedtem a testemre, jól esett.

Fel kapkodtam pár ruhát, lazát..csak semmi kiöltözés. 

Valahogy így öltöztem fel. Szintén a hátamra kaptam a hátizsákom és a kezembe pedig a deszkám. El indultam. Semmi SMS-es nem zavart most meg. De egy nagy furaság történt velem. El estem. Életembe nem estem még el, de ez most meg lepett. Szerencsémre, a sulitól még 1 utcára voltam, így össze tudtam magam rendesen szedni. Inkább gyalogoltam tovább és nem a deszkán mentem. Nem lett volna szerencsés, hogy a suli előtt is eltaknyoltam volna. 

Miért vagyok így össze zavarodva?? - ezek cikáztam át az agyamon. - 

A suli elé értem, fel gyalogoltam a sok lépcsőn és előre toltam a hatalmas ajtót. Úgy utálom amikor be kell menni a suliba, mindenki ott beszélget a barátnőjével vagy barátjával és egyből belépsz az ajtón minden szempár rád szegeződik. 

Mint minden reggel a szekrényem felé vettem az irányomat. Le hajtottam a fejem és a fül hallgatom másik végét kerestem amikor nekem jöttek. Fel kaptam egyből a fejem. Már kezdtem volna a szavamba, hogy bocsánat, bocsánat, de meg láttam, hogy ki is volt az. Na ki lehetett??? Kettőt találhattok........Jack. 

- Nézz már a lábad elé, gyökér! - szitkozódtam. 

- Oh jaj, neked is jó reggelt, édes. - el vette a deszkám. Ha ahhoz hozzá ér valaki, olyan vagyok mint egy védelmező oroszlán. Kitéptem a kezéből, el indultam, de vissza rántott. Ki esett a kezemből. Nagyot csattant ahogy le ért a földre. Ha eddig nem az összes fej felénk volt fordítva akkor már biztos voltam benne. 

- Mit akarsz már, Jack?? Miért nem hagysz élni? - löktem meg a vállát. 

- Húú, de nincs jó kedvébe valaki. - gúnyosan fel nevetett - Talán nem volt jó az éjszakád az újdonsült barátoddal? Velem sosem volt ilyen bajod, cica. 

- Tűnj már a szemem elől, te balfék! - próbáltam hátrálni, de akkor bele ütköztem a talpnyaló "baráti" körébe. Ketten álltak mögöttem. Az egyik gorilla a jobb kezemet a másik troll a bal kezemet szorította. Még a végén össze roppantanak.

- Jaj, gyönyörűm. Miért vagy ilyen velem? Akkor nem vágtál hozzám ilyen szépeket amikor boldoggá tettelek. Pedig nagyon élvezted azt tudom. - egyenesen a szemembe nevetett. Undorodom ettől az embertől. 

- Egy szánalmas és nyomorult köcsög vagy! Nyald ki a kis pom-pom picsák seggét!!! - kirántottam a kezem fel kaptam az életem egyik részét és el rohantam. 
Bedobáltam a cuccokat a szekrénybe majd be mentem a lány mosdóba. Le hajtottam a wc-t és le ültem. Könyökömet a térdemre tettem majd el kezdtem kutatni a táskámban a másik életemet; a telefonomat. 
Ahogy gondoltam, volt már üzenetem is és nem fogadott hívásom is. Mind ez kitől? Harry-től. 
Csak át futottam hamar az üzenetet, semmi különöset nem írt benne csak kérdőre vont, hogy még is miért mentem el olyan korán. Most úgy tettem, mint ahogy ő szokott. Nem válaszoltam rá. Se az üzenetekre, se a hívásokra. 
Fel húztam a lábam és össze kuporodtam. Pár lány már dühösen dörömbölt az ajtón. Kb. mikor már az 5.-ik emberke jött az ajtó elé és verte azt, káromkodott egy sort majd el ment, a hatodikat meg előztem, kimentem mielőtt ezt meg tehette volna. 
Mint ahogy minden lány egy kis könny hullatás után, mi is az első dolga? Belenézni a tükörbe és meg igazítani a sminkjét. Én is így tettem. Össze szedtem magam, nem akartam azt, hogy bárki is észre vegye rajtam, hogy sírtam vagy bármi ilyesmi. 
Ki léptem számomra menedéket nyújtott helyről. A zsibongás lett úrrá a fülemben. 
Lassan a kémia terem felé tartottam, be mentem majd le ültem a helyemre. 
Szerencsére egyedül ülök, így vissza tudtam írni Harry-nek, de közben jött egy üzenetem Annabell-től is.. 
"Ne haragudj Harry, hogy olyan korán le léptem, de haza kellett jönnöm ruháért és össze pakolni a cuccom. Most nincs semmi rendben. Fura dolgok történnek velem. Találkoznunk kell. Cara xx" - válaszoltam hamar aggódó üzenetére. 
Bell-nek nem volt időm már vissza írni. Sajnálom, szegénnyel már nem beszéltem 2 napja. Azért még is csak ő mutatta be Harry-t, na meg Zayn-t is. 
Csoda, egyszer oda figyeltem az órákra. Ilyen se volt még. 
Az utolsó óra, tesi. Ugyan úgy utálom mint Jack-et. Mondhatjuk, hogy ez az ő órája, de csak is azért mert a kosár-kosár-kosár. Mindig csak a kosár. 
Ballagtam az öltöző felé. Minden lány, a pom-pom kisasszonyoktól kezdve a stréberekig mindenki az emeletre tódult. De én a felső szinten belül nem jobbra hanem balra vettem az irányt. Hogy miért? Erről a sebről már Harry-nek is beszéltem. Na, emiatt öltözök csak ritkán a többi lánnyal. Elég ha Harry és az a mocsok tud róla. Ja, hogy azt még nem is mondtam ki tette? Megint kettőt találhattok, Jack. 
Fel vettem a laza, szinte térdig érő pólót és egy rövid nadrágot, majd vissza a converse csukám, le mentem. 
Már mindenki 2 oszlopban állt. Egyik oldalon a lányok, másikon a fiúk, középen meg hagyva az utat a tanár úrnak. Jack végig engem méregetett én pedig kínomba nem tudtam már, hogy merre nézzek. 
- Jó napot, fiatalok! - ez a mindennapi mondat csendült fel a tanár szájából. 
- Jó napot, Mr. Davids! - egyhangúan, az egész osztály vissza köszönt. 
El indultunk a terembe. Mint szinte mindig 10 kör futással kezdtük. Amikor a 6.-ik körömet kezdtem volna éppen, fel pillantottam a hatalmas lelátóra és meg láttam egy ismerős alakot. Végig azon kattogtam, hogy fel ismerjen hiszen elég messze volt. Amikor a legközelebbi ponthoz értem, fel ismertem. Zayn volt az. 
Mi a szart keres itt???