Hello!! :) Meghoztam a második részt.:) Remélem tetszeni fog. Jó szórakozást. ;) Nikixx
*Vissza emlékezés*
Be mentem és be csuktam halkan az ajtót. Neki dőltem most persze háttal és le csúsztam. El bambultam a messzi távolba, majd fel álltam és be mentem a konyhába, ittam egy pohár vizet, fel mentem a szobámba és nagy mosollyal rá ugrottam az ágyamra.......
Hasaltam az ágyon, már fent voltam Twitteren, jött egy váratlan üzenetem.
"Helloka! :)
Harry-vel csak úgy le léptetek, kaptam 3 puszit és ennyi. Kicsit rosszul esett, Cara... - Zayn''
''Szió! :)
Bocsi Zayn, de Harry akart hazahozni. Szerintem örülnöd kéne, hogy ennyit is kaptál. Legalább Anabella-t haza kísérted vagy ilyesmi? - Cara''
''Nem ment haza. Nálam van, de miért érdekel ez ennyire?? - Zayn''
Amikor el olvastam az utolsó mondatot is....egyből fel ugrottam az ágyról. Hatalmas mosollyal az arcomon kerestem a nagy kupiba a telefonom. Nem is kellett volna keresnem hiszen az asztalon volt. Fel kaptam onnan és tárcsáztam a hívás listán lévő első számot ami Anabella volt.
- kicsöng -
- Halo?! - álmos és fáradt hangot hallottam a telefon másik felén. Lehet, hogy nincs is semmi köztük, vagy csak Zayn hazudott, hogy féltékennyé tegyen ezzel? Hm...
- Szia Bell! Cara vagyok! - ezt a kis gondolat menetemet azért se vette el a boldogság. Széles mosollyal beszéltem, ez meg is hallatszott.
- Mit akarsz? Rá néztél már az órára, hogy mennyi az idő?!
- Igen tudom, hogy mennyi az idő, de Harry nem rég ment el és beszéltem Zayn-nel. Tényleg ott vagy nála? - csillant fel a szemem, nagyon kíváncsi voltam.
- Öhm, tessék???! - értetlenül.
- Nem vagy ott Zayn-nél? - állam majdnem a földig le esett.
- Nem, nem vagyok Zayn-nél. Itthon alszom..vagy is csak aludtam, de miért is???
- Hazudott.
- Tessék? - gondolom nem értette mert a 'hazudott' szót csak úgy magamnak motyogtam.
- Semmi Bell! Bocsi, hogy ezzel zavartalak! Jó éjt! - el köszöntem tőle és vissza ültem a laptopom elé.
"Te hazug!" - illettem meg ilyen csodás és tömör mondattal.
"Oh, igen? Miért is vagyok.."hazug"?? - Zayn
"Talán mert olyanokat tudsz te is hazudni! Félre ismertelek volna, Zayn? Téged is?'' - Cara
''Ooooh...nem, nem ismertél félre csak a másik énemet mutatom.;)" - Zayn
'' Szóval a nagyképű bunkó stílusodat? Hm?? - Cara
''Talán.'' - Zayn
''Azt hiszem, hogy ennek a beszélgetésnek itt és most vége. Szerintem gondolkodj el azon, hogy mit is mondasz mielőtt beszélsz! BUNKÓ! - ezzel a szép és kerek mondattal köszöntem el tőle. Biztos vagyok benne, hogy nem írt vissza, de nem is nagyon érdekelt. Harry se jött fel, gondolom be aludt, hiszen ő is fáradt volt. Le csaptam a laptopom tetejét és egy bögre tea mellett ültem és csak bámultam a lábam.
A telefonomat vizslattam, azon belül a képek mappát, a buliról volt pár meg örökített pillanat, de amikor azokra a képekre értem, amin Zayn-nel vagyok... Az ujjam egyből a törlés gombra haladt. Igen, kitöröltem őket. Hogy miért?? Szerintem ez a beszélgetés meg mutatta, hogy milyen is valójában Zayn. Egy bunkó, hazug..olyan szinte mint a többi, de még is vonzó és helyes. Szóval...még magam sem tudom, hogy mit akarok..
Kb. olyan hajnali 4 óra lehetett amikor el aludtam.
Reggel apám rontott be a szobába, fel rángatta a redőnyt..
- Jó reggelt álomszuszék!!! - szó szerint le rántotta rólam a takarót.
- Mi van már?? - mordultam fel, a párnát a fejemre tettem.
- Hogy mi van már? Talán iskola van! És talán fel kéne kelned!
- Jól van már...kelek, kelek csak húzz ki innen! - kicsit meg emeltem a hangom.
A párnát neki dobtam az ajtónak ahogy ki ment. "Kurva élet.." motyogtam magamba miközben kimásztam a meleg ágyból. A fürdőbe vettem az irányt, meg mostam az arcom és a fogam is. Ki sminkeltem magamat halványan.
A táskámba be dobáltam pár könyvet, minden tantárgyhoz egy-egy könyvet, füzetet. Még egy utolsó pillantást vetettem az óriás tükörbe és le mentem.
- Itt a reggelid. - adta oda anyám a szendvicset.
- Kösz. - el tettem és már indultam is az ajtó felé, de meg álltam mert mondani akart valamit.
- Cara, ki volt itt tegnap este?
- Ki lett volna?? Csak én voltam itthon, egymagam. - nem akartam el mondani Harry-t mert akkor ezzel basztattak volna, hogy minek hozok haza fiúkat, meg nem is ismerem őket..jaj.
- Aha persze, Cara. Azért ne nézz minket madárnak. Láttuk este a kocsit a ház előtt le parkolni. - ezek figyelnek engem????
- Jól van! Haza hozott az egyik barátom, semmi több.
- Igen?? Azért maradt itt a senkinek a kabátja, igaz?? - miközben anya engem faggatott apa meg jelent Harry kabátjával.
- Mi a fasz?? - kaptam ki a kezéből. - Ti komolyan leskelődtök utánam???
- Nem, nem leskelődünk csak hallottunk titeket.
- Jól van, pont leszarom! Én most megyek. - ezzel a mondattal le zártam a beszélgetésünket és el indultam a suliba.
Az úton pont amikor meg álltam egy kereszteződésbe meg csörrent a telefonom. A Harry név villogott a kijelzőn. Fel vettem.
- Háló?
- Hello, édes! - mély, de kedves hangon szólított meg.
- Mond!?
- Csak azért hívlak, hogy ma lesz egy meglepetésed a sulid előtt. - a hangjában hallottam, hogy fülig ér a szája.
- Ohha, már várom. - el indultam közben.
- Nem is vagy kíváncsi, hogy mi lesz az?
- Hát..ami a sulinál van az csak rossz lehet. - nevettem - De..lehet, hogy ha a te meglepetésed akkor nem lesz az.
- Csak időbe érj a sulihoz. - le tette.
Egész úton ezek a mondatok cikáztak át a fejemen. Mi lesz a meglepetése??? Eléggé siettem a sulihoz. Egyszer az életbe előbb is oda értem mint becsöngetés. Fura. Fel kaptam a gördeszkát a kezembe, futottam, szó szerintem, de tényleg. Éppen fordultam volna be a lépcső felé amikor a járda szélén meg látok egy eléggé ismerős fekete nagy autót.
- Harry?? - ezt motyogtam magamba, szemeim tágra nyíltak.
El indultam a kocsi felé. Be néztem az ablakon. A hátam mögött egy hatalmas alakot pillantottam meg. Ajkai közel jártak a nyakamhoz, mély hangon dünnyögött a fülembe.
- Szia, gyönyörűm! - fogta meg 2 kezével a derekamat.
- Hát te mit keresel itt?? - csodálkozva fordultam meg, hogy alaposan lássam, hogy bizony ő Harry.
- Fura meglepetés, igaz? - mosolya a füléig ért.
- Igen, eléggé fura meglepetés, mondhatom. - mosolyodtam el én is szerényen.
- Nem engem vártál, ugye?
- De neked örülök! Egy csodás, de fura meglepetés! - öleltem meg.
- Hm..ennek örülök! - puszilta meg a homlokom.
Fel kapott, lábaimmal át öleltem a derekát. Át karoltam a vállát, így rá láttam a sulira. A figyelmem az igazgatóra terelődött aki az emeletről az ablakból bámult ki...
- Áj áj áj, Harry tegyél le kérlek!!! - sürgettem és gyorsan le másztam az öléből.
- Mi a baj?? - nézett a suli felé.
- Az igazgató. Az ablakból figyelt minket.
- És??
- Nem tudom! - el mosolyodtam és közel a szájához meg pusziltam. - Ma.
- Mi lesz ma, Cara? - nagy érdeklődéssel fel figyelt rám.
- Ma, nem jössz át? - akartam volna a szemébe nézni, de napszemüvege el takarta csodás, smaragd zöld szemeit.
- Hát öhm izé..nem jönnél inkább te át? - igaz, jobb lenne ha én mennék át, anyámék megint leskelődnének, arra meg nincs nagy ingerem.
- Jó ötlet!
- Akkor jó na, de most sipirc a suliba és tanulj!! Este megyek érted, de majd még beszélünk! - meg csókolt. Kicsit meglepődve néztem rá, de ez édes volt tőle.
- Furcsa ajándék. - nevettem el magam.
Gödröcskéi megjelentek. Meg öleltem és be mentem. Még szinte mindenki a folyosón beszélgetett valakivel. Ahogy beléptem a folyosóra mindenki rám nézett. Igen, azt hiszem, hogy csak én vagyok az a lány akinek nincsen puszi pajtása, vagy nincs benne a pom-pom csapatba. Én én vagyok és élem a kis életemet a suliban, egyedül. Folytattam utamat a szekrény felé. Ott állt a suli nagymenő csávója, Jack. Jack...a volt barátom. Igen, egy szóval...UTÁLOM.
Oda értem a szekrényemhez, meg álltam mert ő nagysága nem volt képes elvonszolni onnan a seggét a kis bandájával egyetembe.
- El mennél?? - néztem rá flegmán.
- Oh, édes. Már nem akarsz itt smárolni a szekrény előtt? Neki dőlve? És nem akarod, hogy simogassam a derekadat vagy esetleg itt várjalak órák után? - nevettek fel a bandájával.
- Nem, képzeld nem akarom mert utállak! - köptem a szavakat a szemébe.
- Ohhh..te kis vadmacska! - ölelte körbe a derekamat, erősen úgy ahogy régen. Tudja, hogy ettől mindig meg halok.
- Engedj el! - nem hagytam most magam a csábításnak, keményen el löktem neki a szekrénynek.
- Ezt szerintem nem kellett volna!!! - szemöldökét össze ráncolta és el lökte magát a szekrénytől. Sokkal alacsonyabb voltam nála így magas termetével fölém tornyosult és mérgesen tekintett le rám. Még a hideg is kirázott.
- Mi..miért??? - meg remegett a hangom. Picsába...
- Nocsak nocsak, talán félsz, Cara?? - a nevemet erősebben ki hangsúlyozta.
- Nem félek. Tőled?? SOHA!
- Nem úgy tűnt! Még találkozunk, édes! - végig simított az arcomon, végig a szemembe nézett és el mentek.
Nem néztem utánuk csak a szekrényemre tereltem a figyelmem. "Mit akar tőlem? Miért nem hagy békén??" ..ezek cikáztak végig a gondolatomba amikor a táskám be dobtam a szekrénybe és a kellő könyveket, füzeteket ki vettem belőle. Amikor éppen fordultam meg csöngettek. Gyorsabban szedtem a lépteimet és be mentem az osztályba. Le ültem szintúgy a legmesszebb helyre, hogy ne legyek közel a tanárhoz.
Rezgett a telefonom. Még jó, hogy le némítottam.
Elővettem és a pad alatt gyorsan meg néztem.
"Hello, drága! - egyből tudtam, hogy Harry írt. El mosolyodtam.
Remélem nem óra közben írok:) Csak azt akarom kérdezni, hogy minden rendben, ugye???" - úr isten, Harry tudja???" ..Ezt gondoltam magamba. Gyorsan fel kaptam a fejem, hogy ne legyen annyira fel tűnő, hogy a pad alatt matatok.
"Szia Harry!
Éppen most csöngettek be, még időbe vagy!:) Igen, miért mi baj lenne?? :o"
Nem kaptam már választ rá. Mit sejthet Harry?? Remélem nem hiszi azt, hogy együtt vagyok Jack-el. Igaz..nem is ismeri. Nem is hallott még róla semmit, azt se tudja szerintem, hogy ő az ex barátom.
Szép lassan el teltek az órák. Le ültem a folyosón mint a többiek is, elővettem a telefonom és a fül hallgatom. Magamba szálltam. Olvasgattam a friss híreket. Jött újra egy üzenetem.
"Érted mehetek??:) El mehetnénk kettesbe valahova! De persze, ha csak te is el akarsz jönni! ;) Valahogy reagálhatnál rá! :)"
"Hm.. Elmenjek vagy ne menjek?"..ezen gondolkozzak miközben a szemben lévő szekrény sort bambultam.
"Persze, hogy értem jöhetsz! Pontosan 1 órára HA itt tudsz lenni az lenne a legjobb.És hova megyünk?:o"
Szint úgy erre se kaptam választ. Nem értem ilyenkor Harry-t.
Be csöngettek az utolsó órára. Nagy nehezen azt is végig ültem. Szét firkáltam a füzet lapot és semmit se figyeltem. Talán ha 20 percet, végig azon kattogtam, hogy Harry hova akar vinni.
Ki csöngettek és rohantam a cuccaimért. Hajam belelógott a szemembe és csak a földet bámultam. Neki mentem valakinek, ki zuhantak a könyvek a kezemből. Le guggoltam értük, egy kicsit meg emeltem a tekintetem. Gondolhattam volna..nem más volt mint Jack. Fel álltam, el indultam volna, de simán egy kézzel vissza húzott.
- Hova, hova ilyen sietősen, baby? - tolt vissza maga elé.
- Mennék haza. - néztem oldalra.
- Khm..- köszörülte meg a torkát - Már nem is akarsz el jönni a kosár meccsekre vagy az edzésekre? - fogtam meg az állam és húzta fel az ő szem kontaktusával egy huzamba.
- Nem, nem akarok be menni, bocs. Na, de ha el engednél nagyon örülnék neki! - próbáltam el indulni.
El engedett én pedig rohantam a szekrényhez. Ki kapkodtam őket. Rá néztem az órára, 5 perc múlva 1 óra. Fel dobtam a táskát a hátamra majd a kezembe vettem a deszkámat. Rohantam kifele, pár emberkét majdnem fel löktem, de volt akiken sikerült át suhannom. Teljes erőmmel löktem ki a hatalmas ajtót, körül néztem, éppen közelített a hatalmas fekete Range Rover a suli elé. Rohantam le a lépcsőn, hozzám hívően majdnem el is estem, de épségben oda értem a járda széléig. Szinte egyszerre értünk oda.
- Helloka! - gödröcskésen rám mosolygott és ki lökte az anyós ülés felőli ajtót, hogy be tudjak könnyen szállni. Úgy is tettem, majd a deszkát és a táskát a hátsó ülésre tettem.
- Szia! Remélem nem baj! - néztem a hátsó ülésre.
- Nem, nem baj! - meg puszilt.
- Na? Hova megyünk? - kedvesen mosolyogtam rá.
- Nézd mit vettem neked. - szállt ki és fel nyitotta a csomag tartót majd vissza jött ezzel.
- Hazz, ez gyönyörű, de miért kaptam?? - tátottam el a szám.
- Mert egy elég elegáns helyre fogunk menni és különben is, meg szerettelek volna lepni valamivel.
- Hova megyünk? Most már igazán el árulhatnád!
- Majd meglátod, de ezt fel kéne venned!
- Itt??? - csodálkozva néztem rá.
- Igen, itt.
- Hát okéééé. - kicsit furán néztem rá, hátra ültem és el kezdtem öltözni, közben el indult. - NE LESKELŐDJ!!! - nevetve el takartam magam mert a vissza pillantó tükörből engem sas olt.
- Nem téged néztelek. - zavarba jött.
- Aha gondolom! - gyorsan fel kapkodtam a ruhákat majd be dobtam a levett ruhákat a táskába.
- Na? Indulhatunk?? - kedvesen rám nézett és el indult a helyre ahova el akart vinni.
- Tessék? - gondolom nem értette mert a 'hazudott' szót csak úgy magamnak motyogtam.
- Semmi Bell! Bocsi, hogy ezzel zavartalak! Jó éjt! - el köszöntem tőle és vissza ültem a laptopom elé.
"Te hazug!" - illettem meg ilyen csodás és tömör mondattal.
"Oh, igen? Miért is vagyok.."hazug"?? - Zayn
"Talán mert olyanokat tudsz te is hazudni! Félre ismertelek volna, Zayn? Téged is?'' - Cara
''Ooooh...nem, nem ismertél félre csak a másik énemet mutatom.;)" - Zayn
'' Szóval a nagyképű bunkó stílusodat? Hm?? - Cara
''Talán.'' - Zayn
''Azt hiszem, hogy ennek a beszélgetésnek itt és most vége. Szerintem gondolkodj el azon, hogy mit is mondasz mielőtt beszélsz! BUNKÓ! - ezzel a szép és kerek mondattal köszöntem el tőle. Biztos vagyok benne, hogy nem írt vissza, de nem is nagyon érdekelt. Harry se jött fel, gondolom be aludt, hiszen ő is fáradt volt. Le csaptam a laptopom tetejét és egy bögre tea mellett ültem és csak bámultam a lábam.
A telefonomat vizslattam, azon belül a képek mappát, a buliról volt pár meg örökített pillanat, de amikor azokra a képekre értem, amin Zayn-nel vagyok... Az ujjam egyből a törlés gombra haladt. Igen, kitöröltem őket. Hogy miért?? Szerintem ez a beszélgetés meg mutatta, hogy milyen is valójában Zayn. Egy bunkó, hazug..olyan szinte mint a többi, de még is vonzó és helyes. Szóval...még magam sem tudom, hogy mit akarok..
Kb. olyan hajnali 4 óra lehetett amikor el aludtam.
Reggel apám rontott be a szobába, fel rángatta a redőnyt..
- Jó reggelt álomszuszék!!! - szó szerint le rántotta rólam a takarót.
- Mi van már?? - mordultam fel, a párnát a fejemre tettem.
- Hogy mi van már? Talán iskola van! És talán fel kéne kelned!
- Jól van már...kelek, kelek csak húzz ki innen! - kicsit meg emeltem a hangom.
A párnát neki dobtam az ajtónak ahogy ki ment. "Kurva élet.." motyogtam magamba miközben kimásztam a meleg ágyból. A fürdőbe vettem az irányt, meg mostam az arcom és a fogam is. Ki sminkeltem magamat halványan.
A táskámba be dobáltam pár könyvet, minden tantárgyhoz egy-egy könyvet, füzetet. Még egy utolsó pillantást vetettem az óriás tükörbe és le mentem.
- Itt a reggelid. - adta oda anyám a szendvicset.
- Kösz. - el tettem és már indultam is az ajtó felé, de meg álltam mert mondani akart valamit.
- Cara, ki volt itt tegnap este?
- Ki lett volna?? Csak én voltam itthon, egymagam. - nem akartam el mondani Harry-t mert akkor ezzel basztattak volna, hogy minek hozok haza fiúkat, meg nem is ismerem őket..jaj.
- Aha persze, Cara. Azért ne nézz minket madárnak. Láttuk este a kocsit a ház előtt le parkolni. - ezek figyelnek engem????
- Jól van! Haza hozott az egyik barátom, semmi több.
- Igen?? Azért maradt itt a senkinek a kabátja, igaz?? - miközben anya engem faggatott apa meg jelent Harry kabátjával.
- Mi a fasz?? - kaptam ki a kezéből. - Ti komolyan leskelődtök utánam???
- Nem, nem leskelődünk csak hallottunk titeket.
- Jól van, pont leszarom! Én most megyek. - ezzel a mondattal le zártam a beszélgetésünket és el indultam a suliba.
Az úton pont amikor meg álltam egy kereszteződésbe meg csörrent a telefonom. A Harry név villogott a kijelzőn. Fel vettem.
- Háló?
- Hello, édes! - mély, de kedves hangon szólított meg.
- Mond!?
- Csak azért hívlak, hogy ma lesz egy meglepetésed a sulid előtt. - a hangjában hallottam, hogy fülig ér a szája.
- Ohha, már várom. - el indultam közben.
- Nem is vagy kíváncsi, hogy mi lesz az?
- Hát..ami a sulinál van az csak rossz lehet. - nevettem - De..lehet, hogy ha a te meglepetésed akkor nem lesz az.
- Csak időbe érj a sulihoz. - le tette.
Egész úton ezek a mondatok cikáztak át a fejemen. Mi lesz a meglepetése??? Eléggé siettem a sulihoz. Egyszer az életbe előbb is oda értem mint becsöngetés. Fura. Fel kaptam a gördeszkát a kezembe, futottam, szó szerintem, de tényleg. Éppen fordultam volna be a lépcső felé amikor a járda szélén meg látok egy eléggé ismerős fekete nagy autót.
- Harry?? - ezt motyogtam magamba, szemeim tágra nyíltak.
El indultam a kocsi felé. Be néztem az ablakon. A hátam mögött egy hatalmas alakot pillantottam meg. Ajkai közel jártak a nyakamhoz, mély hangon dünnyögött a fülembe.
- Szia, gyönyörűm! - fogta meg 2 kezével a derekamat.
- Hát te mit keresel itt?? - csodálkozva fordultam meg, hogy alaposan lássam, hogy bizony ő Harry.
- Fura meglepetés, igaz? - mosolya a füléig ért.
- Igen, eléggé fura meglepetés, mondhatom. - mosolyodtam el én is szerényen.
- Nem engem vártál, ugye?
- De neked örülök! Egy csodás, de fura meglepetés! - öleltem meg.
- Hm..ennek örülök! - puszilta meg a homlokom.
Fel kapott, lábaimmal át öleltem a derekát. Át karoltam a vállát, így rá láttam a sulira. A figyelmem az igazgatóra terelődött aki az emeletről az ablakból bámult ki...
- Áj áj áj, Harry tegyél le kérlek!!! - sürgettem és gyorsan le másztam az öléből.
- Mi a baj?? - nézett a suli felé.
- Az igazgató. Az ablakból figyelt minket.
- És??
- Nem tudom! - el mosolyodtam és közel a szájához meg pusziltam. - Ma.
- Mi lesz ma, Cara? - nagy érdeklődéssel fel figyelt rám.
- Ma, nem jössz át? - akartam volna a szemébe nézni, de napszemüvege el takarta csodás, smaragd zöld szemeit.
- Hát öhm izé..nem jönnél inkább te át? - igaz, jobb lenne ha én mennék át, anyámék megint leskelődnének, arra meg nincs nagy ingerem.
- Jó ötlet!
- Akkor jó na, de most sipirc a suliba és tanulj!! Este megyek érted, de majd még beszélünk! - meg csókolt. Kicsit meglepődve néztem rá, de ez édes volt tőle.
- Furcsa ajándék. - nevettem el magam.
Gödröcskéi megjelentek. Meg öleltem és be mentem. Még szinte mindenki a folyosón beszélgetett valakivel. Ahogy beléptem a folyosóra mindenki rám nézett. Igen, azt hiszem, hogy csak én vagyok az a lány akinek nincsen puszi pajtása, vagy nincs benne a pom-pom csapatba. Én én vagyok és élem a kis életemet a suliban, egyedül. Folytattam utamat a szekrény felé. Ott állt a suli nagymenő csávója, Jack. Jack...a volt barátom. Igen, egy szóval...UTÁLOM.
Oda értem a szekrényemhez, meg álltam mert ő nagysága nem volt képes elvonszolni onnan a seggét a kis bandájával egyetembe.
- El mennél?? - néztem rá flegmán.
- Oh, édes. Már nem akarsz itt smárolni a szekrény előtt? Neki dőlve? És nem akarod, hogy simogassam a derekadat vagy esetleg itt várjalak órák után? - nevettek fel a bandájával.
- Nem, képzeld nem akarom mert utállak! - köptem a szavakat a szemébe.
- Ohhh..te kis vadmacska! - ölelte körbe a derekamat, erősen úgy ahogy régen. Tudja, hogy ettől mindig meg halok.
- Engedj el! - nem hagytam most magam a csábításnak, keményen el löktem neki a szekrénynek.
- Ezt szerintem nem kellett volna!!! - szemöldökét össze ráncolta és el lökte magát a szekrénytől. Sokkal alacsonyabb voltam nála így magas termetével fölém tornyosult és mérgesen tekintett le rám. Még a hideg is kirázott.
- Mi..miért??? - meg remegett a hangom. Picsába...
- Nocsak nocsak, talán félsz, Cara?? - a nevemet erősebben ki hangsúlyozta.
- Nem félek. Tőled?? SOHA!
- Nem úgy tűnt! Még találkozunk, édes! - végig simított az arcomon, végig a szemembe nézett és el mentek.
Nem néztem utánuk csak a szekrényemre tereltem a figyelmem. "Mit akar tőlem? Miért nem hagy békén??" ..ezek cikáztak végig a gondolatomba amikor a táskám be dobtam a szekrénybe és a kellő könyveket, füzeteket ki vettem belőle. Amikor éppen fordultam meg csöngettek. Gyorsabban szedtem a lépteimet és be mentem az osztályba. Le ültem szintúgy a legmesszebb helyre, hogy ne legyek közel a tanárhoz.
Rezgett a telefonom. Még jó, hogy le némítottam.
Elővettem és a pad alatt gyorsan meg néztem.
"Hello, drága! - egyből tudtam, hogy Harry írt. El mosolyodtam.
Remélem nem óra közben írok:) Csak azt akarom kérdezni, hogy minden rendben, ugye???" - úr isten, Harry tudja???" ..Ezt gondoltam magamba. Gyorsan fel kaptam a fejem, hogy ne legyen annyira fel tűnő, hogy a pad alatt matatok.
"Szia Harry!
Éppen most csöngettek be, még időbe vagy!:) Igen, miért mi baj lenne?? :o"
Nem kaptam már választ rá. Mit sejthet Harry?? Remélem nem hiszi azt, hogy együtt vagyok Jack-el. Igaz..nem is ismeri. Nem is hallott még róla semmit, azt se tudja szerintem, hogy ő az ex barátom.
Szép lassan el teltek az órák. Le ültem a folyosón mint a többiek is, elővettem a telefonom és a fül hallgatom. Magamba szálltam. Olvasgattam a friss híreket. Jött újra egy üzenetem.
"Érted mehetek??:) El mehetnénk kettesbe valahova! De persze, ha csak te is el akarsz jönni! ;) Valahogy reagálhatnál rá! :)"
"Hm.. Elmenjek vagy ne menjek?"..ezen gondolkozzak miközben a szemben lévő szekrény sort bambultam.
"Persze, hogy értem jöhetsz! Pontosan 1 órára HA itt tudsz lenni az lenne a legjobb.És hova megyünk?:o"
Szint úgy erre se kaptam választ. Nem értem ilyenkor Harry-t.
Be csöngettek az utolsó órára. Nagy nehezen azt is végig ültem. Szét firkáltam a füzet lapot és semmit se figyeltem. Talán ha 20 percet, végig azon kattogtam, hogy Harry hova akar vinni.
Ki csöngettek és rohantam a cuccaimért. Hajam belelógott a szemembe és csak a földet bámultam. Neki mentem valakinek, ki zuhantak a könyvek a kezemből. Le guggoltam értük, egy kicsit meg emeltem a tekintetem. Gondolhattam volna..nem más volt mint Jack. Fel álltam, el indultam volna, de simán egy kézzel vissza húzott.
- Hova, hova ilyen sietősen, baby? - tolt vissza maga elé.
- Mennék haza. - néztem oldalra.
- Khm..- köszörülte meg a torkát - Már nem is akarsz el jönni a kosár meccsekre vagy az edzésekre? - fogtam meg az állam és húzta fel az ő szem kontaktusával egy huzamba.
- Nem, nem akarok be menni, bocs. Na, de ha el engednél nagyon örülnék neki! - próbáltam el indulni.
El engedett én pedig rohantam a szekrényhez. Ki kapkodtam őket. Rá néztem az órára, 5 perc múlva 1 óra. Fel dobtam a táskát a hátamra majd a kezembe vettem a deszkámat. Rohantam kifele, pár emberkét majdnem fel löktem, de volt akiken sikerült át suhannom. Teljes erőmmel löktem ki a hatalmas ajtót, körül néztem, éppen közelített a hatalmas fekete Range Rover a suli elé. Rohantam le a lépcsőn, hozzám hívően majdnem el is estem, de épségben oda értem a járda széléig. Szinte egyszerre értünk oda.
- Helloka! - gödröcskésen rám mosolygott és ki lökte az anyós ülés felőli ajtót, hogy be tudjak könnyen szállni. Úgy is tettem, majd a deszkát és a táskát a hátsó ülésre tettem.
- Szia! Remélem nem baj! - néztem a hátsó ülésre.
- Nem, nem baj! - meg puszilt.
- Na? Hova megyünk? - kedvesen mosolyogtam rá.
- Nézd mit vettem neked. - szállt ki és fel nyitotta a csomag tartót majd vissza jött ezzel.
- Mert egy elég elegáns helyre fogunk menni és különben is, meg szerettelek volna lepni valamivel.
- Hova megyünk? Most már igazán el árulhatnád!
- Majd meglátod, de ezt fel kéne venned!
- Itt??? - csodálkozva néztem rá.
- Igen, itt.
- Hát okéééé. - kicsit furán néztem rá, hátra ültem és el kezdtem öltözni, közben el indult. - NE LESKELŐDJ!!! - nevetve el takartam magam mert a vissza pillantó tükörből engem sas olt.
- Nem téged néztelek. - zavarba jött.
- Aha gondolom! - gyorsan fel kapkodtam a ruhákat majd be dobtam a levett ruhákat a táskába.
- Na? Indulhatunk?? - kedvesen rám nézett és el indult a helyre ahova el akart vinni.
Szia!
VálaszTörlésElolvastam és megmondom őszintén hogy tetszett :)
Nagyon egyedi és néha én jövök zavarba hogy a csaj milyen laza.
Csak így tovább és remélem minél hamarabb lesz rész :)
Puszih
Dasie
Sziia!
TörlésKöszönöm szépen.:) Igen, próbálom mindennél lazábbra produkálni a lány profilját, hiszen ez a célom.
Most kicsit le maradtam a részekkel mert nem értem rá, de próbálom minél hamarabb hozni.:)
Puszi.xx