Talán meg beszéljük??

Sziasztok! :) Köszönöm az eddigi meg tekintéseket és kommenteket! Bocsánat, hogy erre a részre ennyit kellett várni, de nem voltam sokat itthon, sem gép közelben és nem tudtam írni, de ezt most bepótolom. Jó olvasást :* Niki xx.

Végig idegesen néztem az utat. A szám belsejét szinte már szét haraptam. Le hajtottam a nap ellenzőt, hogy a kis tükörben egy szem pillantás vegyek Anne-ra. Hamar cselekedtem, hogy ne lássa Hazz, utána úgy tettem mintha csak a sminkemet néztem volna mint általában minden picsa teszi egy helyes pasi mellett akivel csak a pénzük miatt van együtt. 
Már be sötétedett és egy kicsit hűvös szél fújt. Nem volt nálam pulcsi. Fantörpikus!...
Harry most egyáltalán nem mutatta az udvarias énjét. Ki szállt és be csapta maga után az ajtót..nem, hogy nekem még az anyukájának se nyitotta ki az ajtót. Mondhatom nagyon kedves. 
- Kicsit nem csipkednétek már magatokat? - lökte oda nekünk. 
- Harry..., állj már le. Szerintem elég volt. - szúrósan rá néztem. Szerintem egyből le vágta, hogy az anyukája meg ütésére gondoltam. 
Harry reakciója csak annyi volt, hogy fel rántotta a szemöldökét. 
Egy elég úgy mond puccos étterem felé tartottunk. Gondolom ahova be parkolt az az étterem parkolója volt. Utoljára ilyen helyen akkor voltam amikor az őseim össze házasodtak. Jézusom, de utálom az ilyen helyeket. 
Be mentünk, Harry a portás felé ment. Itt még ilyen is van?? El töltött egy jó 5 percet, el beszélgetve és nevetgélve. Majd amikor vissza fordult egyből lefagyott a mosoly az arcáról. Kezem össze volt kulcsolva a mellkasom előtt, keresztbe tett lábakkal álltam. Tipikus én beállás. Végig őt néztem ahogy felénk tart. Magassága ahogy közelített felém, meg ijesztett. 
Ahogy gondoltam...felém tartott. Hozzám simult és kezét a derekamra vezette. Úgy mosolygott rám mintha mindent el felejtett volna egy kis beszélgetés alatt. Meglep a hirtelen reakció váltása. Rémítő és fura is egyben. 
Bal kezével amelyikkel szorosan magához húzott, meg rántotta előre, hogy induljak el vele. Anne előttünk haladt az úriemberrel aki mutatta az asztalunkat, mögöttük pedig mi kullogtunk. Tekintetem a sokkal magasabb, smaragd zöld szemű göndörkére emeltem. Szemöldöke össze volt ráncolva, szikrázó elbűvölő zöld szemei most feketék és ridegek voltak. 
El értünk az asztalunkhoz. Az étterem, legeldugottabb legsötétebb helyén volt. Most pont Harry-hez illik ez a kis környezet. 
Kihoztak egy étlapot, a göndörke rendelt egy üveg bort.. ki volt írva az ára..hát...nagyon nem az én pénztárcámhoz volt kalkulálva. Még a szemem is majdnem kifolyt amikor bele kortyoltam a borba. Finom volt meg minden, de ennyi pénzért? Igaz....Harry sztár, nem igaz? 
Harry is ivott, hogy fog így vezetni?? És Anne ezt nem ellenzi? Mi van? Én ezt nem értem. Igaz, Anne azóta nem szólalt meg míg el nem indultunk otthonról.
Harry édesanyja egész végig feszülten ült előttem, majd fel állt és el ment, gondolom a mosdóba. 
- Harry, neked mi a bajod?? Nem vagy normális? - fordultam felé. 
- Miért ne lennék normális? 
- Meg ütöd az anyukádat és úgy beszélsz velem mint egy darab papír fecnivel? 
- Mi közöd van hozzá, hogy mit csinálok?? Még is mi? Nem is ismered a múltam, egyáltalán nem. Még engem sem ismersz!! - emelte fel a hangját. Szinte mindenki ránk nézett. Körbe néztem majd vissza fordultam, egyenesen a dühös tekintetébe néztem. 
Akaratlanul is, de meg fogtam a kezét. Próbáltam meg nyugvást adni neki.
- Kérlek, meséld el. - bújtam oda hozzá. Ha könyörgésről van szó, profi vagyok benne. 
- A múltam miatt. Erről még nem beszéltem neked, de lehet nem is fogok. - vissza jött Anne. Éppen, hogy kihúztam volna belőle egyből vissza váltott bunkóba. Nem hiszel el. - kicsit mérges lettem. 
Meg rendeltük a kaját és meg ittuk az egész üveg bort. 
Azt kell, hogy mondjam, engem ez a bor meg ütött, de ahogy láttam Anne-t is, csak Harry volt még eléggé józan. 
Meg vacsoráztunk majd fizettünk. Vagy is, Harry állta az egész vacsorát. Ez olyan első randi feeling volt amúúúgy. 
Fel álltunk és Harry újra át karolt. Lehet, hogy egy kicsit meg nyugodott? Reménykedni tudok csak. 
Kérdően néztem rá amikor kinyitotta nekem az ajtót. Be ültem és be csukta magam után. Végig kísértem a szememmel ahogy a kocsi előtt el szalad jobb kezét pedig végig húzza a motor ház tetőn. 
Hatalmas fekete Range Rover-ének a motorját ˝életre˝ keltette. 
Haza értünk, most nem az út szélén parkolt le hanem le állt a garázsba. Legalább ott nem fújt a szél és nem kellett szét fagynom. Fel mentünk, Anne egyből el vonult a szobájába mi pedig Harry-ébe. Valahogy nem sok kedvem van vele aludni, de..., legalább ki tudom belőle húzni az okot, hogy még is miért?...
Előre engedett és be csukta az ajtót, kulcsra zárta. 
- Minek zárod be??! - kérdően néztem az ajtóra majd rá. 
- Nem tudom, nehogy megszökj! Féltenélek! - mély rekedtes hangon közeledett felém, alsó test részével hozzám simult. Simogatta a derekam, majd egy kicsit lejjebb. 
- Nem szöknék meg. Félek. - teljesen el varázsolt és ahogy inge ki volt gombolva mellkasa feléig, férfias illat áradt belőle, a mellkasához nyomtam a fejem. 
Az ágy felé terelt, de előtte be kapcsolt a laptopjáról egy kis halk eléggé romantikus zenét. 
Honnan tudta, hogy ez a kedvenc számom??!!! Turkált a telefonomban? Mind egy is, nem ez a lényeg. 
- Ha..Harry mire készülsz?? - nem néztem a szemébe mert tudtam volna, hogy be adom a derekam. Simogatta a mutató ujjával az arcom, csípőnket egyszerre mozgattuk jobbra-balra. 
- Táncoljunk, kérlek! - suttogta a fülembe amitől kirázott a hideg. Egyet értően bólintottam. 

El kezdtünk táncolni. Sosem szerettem ha meg pörgetnek, de Harry kivételes volt ebben. Amikor oda forogtam hozzá és át karolt, egy hajszál sem fért volna el köztünk, olyan közel voltunk egymáshoz. Fel néztem rá. A szemeit és tökéletes mosolyát vizslattam. 
- Mond el kérlek! - suttogtam. 
- Már mondtam, minden a múltam miatt volt. - érzéstelenül válaszolt.
- Bővebben?? - simogattam a mellkasát és kigomboltam a textil darabon még egyet. 
Harry nagyot sóhajtott, össze szedte gondolatait és ahogy éreztem, az egész teste meg feszült. 
- Apám miatt. Gyűlölöm, érted Cara..., GYŰLÖLÖM!! - utálattal teli hangnemben mondta, öklét össze szorította, szorosan meg öleltem. Nem tudtam mit tenni, le akartam nyugtatni. 
- Kérlek, Harry. Nyugodj meg! - szorosan öleltem, próbáltam le fogni, hogy ne törjön szét újra egy emléket, be csuktam a szemem. 
Éreztem ahogy lassabban veszi a levegőt, izmai újra vissza térnek a megszokott állapotba, lenyugodott. 
Fejét a nyak hajlatomba tette és bele sóhajtott majd meg puszilta. 
- Köszönöm, hogy segítesz. - szája milliméterekre volt a bőrömtől. Egy észre vétel, ha közel vagyunk egymáshoz Harry mindig suttog. 
- Ez csak természetes! - nyugtatóan mosolyogtam rá. 
Közelített a fejével és el csattant egy lágy csók. 
- Ismerem az érzést, hogy utálsz valakit a teljes szívedből. - ráztam a fejem és le ültünk az ágy szélére. 
- Te még is kit utálsz?? Hiszen te fiatal vagy, nincs gondod arra, hogy utálnod kellene valakit. Hmm?? Talán ismerem? - hatalmasat kezét a combomra helyezte és fel-le kezdte el simogatni. 
- N..nem ismerheted. Ő egy faszfej. - kezemmel babráltam az ölembe, közben le hajtottam a fejem és a hajam el takarta a szemem ami Harry-t idegesítette. El tűrte a fülem mögé a hajamat. 
- Ki az? - kíváncsiskodó tekintettel. 
- Jack. - motyogtam. 
- Ki az a Jack?? Cara, ki az a Jack?? Mit nem mondtál még el nekem??? Cara?? - újra frusztrált lett. Nem, nem és nem....nem lehet!!! Nem mondhatom el! 
- A volt barátom, a suliban ő a kosárcsapat elnöke. Minden talpnyalója utána szokott loholni, szánalmasak. Úgy tesznek mintha ők lennének a suli nagyjai közben egy senkik. Az én szememben egy senkik. 
- Értelek. 
Más reakciót vártam Harry-től, de ez is meg tette. Jobb is, hogy nem dramatizálta túl az egész dolgot. Végre le nyugodott és ez a lényeg. Ma péntek van. Korán haza kéne mennem, nem mehetek ebben a ruhában suliba. Majd ha le fekszünk, írok egy levelet hajnalok-hajnalán, hogy haza mentem.