Szörnyű napok.

Sziiiasztoook! :3 Köszi a megtekintéseket és a dicséreteket. Örülök, hogy tetszett az utolsó rész. Bevallom eddig egy rész sem tetszett, de ez kicsit el nyerte a tetszésem. :) Remélem a következő részek is így fognak érdekelni Titeket. Jó olvasást :* Nikixx.

Szörnyű napok fognak következni, érzem. Előre félek. Végre úgymond egyedül voltam, és a patkányok társaságában. Annyira fáztam, hogy remegtem. Fel ültem, majd a pillantásaim a csuklómra vezettem. Szinte lesokkolt a látvány. Mit műveltem saját magammal és mit művelt Harry velem. Iszonyúan fájt. 

A csuklómon lévő bilincs teljesen kidörzsölte már, túl szorosan volt. Vérzett. Testem pedig tele volt kék-zöld foltokkal. Az arcomról pedig ne is beszéljünk. 

Fejem ráhajtottam a térdemre. Nem akartam látni Harry-t amint bejön. De sajnos ezt nem állhattam meg, hogy ne történjen meg. Mert meg fog. 

*** 

Nem sokkal később, már be is rontott. Ahogy láttam feldúlt volt. 

- Hello édeske. - guggolt le mellém - Mizujs édesem? Olyan sápadtnak tűnsz. Talán rosszul aludtál az éjjel? Fáj esetleg valamid? - kezdte el szorítani a csuklóm. A legfájdalmasabb pont jelenleg a testemen. 

- Menj a picsábaaa!!! - ordítottam, majd ellöktem. Nem kellett volna. 

Harry ahogy seggre ült, azzal a lendülettel a térdére ült. Meg fogta a lábaimat és oda húzott magához. 

- Ezt meg bánod Te mocskos kurva. - egy öklössel "szépítette" az arcom. 

- HAGYJÁL BÉKÉÉÉÉN!! - kapálóztam. 

- Ne kapálózz mert megbánod kislány! - fogta le a kezeim a fejem mellé. - Ennyire hiányod van Baby? Ki akarsz kapni?! Hmm.. majd később, most nincs kedvem a szexhez. Meg hozzád sem. Olyan rossz állapotban vagy. Hozd magad rendbe mire vissza érek. Vagy ha nem, még jobban kikapsz. - kacsintott majd el engedett. 

- Nem fogsz hozzám nyúlni!!! 

Iszonyatosan szomjas és éhes is voltam. Enni nem is tudtam volna. Inni is csak azt a vizet tudtam amit tegnap Harry fürdéshez hozott be. Inkább abból iszom és lefürdök. Nem akarom, hogy iszonyatosan fájó dolgot csináljon velem. Pedig megmondta. Ruha is volt a vödör mellett. Egy kivágott, csipkés szoknya. Amúgy is fázok, ebbe meg még jobban. Fel álltam, éppen, hogy el értem a lánc miatt a textil darabot és a vizet. 

Bele mártogattam a szivacsot, majd lemostam magam. Meg pillantottam egy ablakot. Ott kitudnék mászni. Mind egy, még is hogy? A lánctól nem tudnék. 

Fel vettem a ruhát. 

- BASZD MEG, STYLES! BASZD MEG MAGAD! - úgy néztem ki benne mint egy rossz kurva. Fél seggem kint volt, én ezt nem akarom! 

Pár óra múlva vissza érkezett Harry. 

- Oh, édes. De szex...iiii valaki. - kacsintott majd fel húzott a matracról. 

- Ha egyszer innen kijutok, Styles. Tudod, hogy nagyon meg fogod bánni?!! Igaz? Ebbe ugye tisztában vagy? Remélem tudod. - néztem mocskos tekintetébe. 

Hangosan kinevetett, hogy ezeket vágtam a fejéhez. - Annyira vicces vagy, Cara. Csak tudod, ha én innen nem viszlek ki, nem jutsz ki élve. - közel húzott magához, meg markolta a seggem. Válla mellett, meg láttam az üres vödröt. Fel tudnám használni szökésre. El kezdtem hátrálni, majd ahogy gondoltam egyből ledöntött. Kezeimet fel emeltem. Hagytam, hogy kezdjen el velem játszani. 

Abban a pillanatban mikor a bugyimhoz ért, fel emeltem mind a két kezemet, meg fogtam a vödröt és erősen, minden energiám bele adva, fejbe vágtam. Nem is kellett több. A bilincs kulcsot kivettem a gatyájából. Majd fel másztam az ablakba és kimentem. VÉGRE! Megszabadultam. 

Ahogy kiléptem az utcára, egyszerűen majdnem mezit láb, majdnem oda fagytam. Esett az eső, villámlott, dörgött. 

- Kérem, segítsen!! - mentem oda egy emberhez. Értetlenkedve nézett rám. Bassza meg, nem beszéli a nyelvem. Még is, hol vagyooook??? 

- Kérem, segítsen!! Nem tudom, hol vagyok. Még is hol vagyok??? - sorra mentem oda az emberekhez és kérdezgettem őket, de nem értették. Oda futottam egy rendőrhöz, de Ő sem értette a nyelvem. Majd az út közepén meg állt egy ember, kipattant a kocsiból és oda jött. 

- Hé! Nyugalom. Jól vagy?! Mi a baj? Mi történt? - tette fel a kérdéseket. 

Beültünk a kocsijába majd oda adta  a kabátját. 

- E-elraboltak. Kérem segítseeen! - sírtam. Az utolsó reményem ez a férfi. 

- Ön angolul beszél? 

- Igen, de itt nem. Hol vagyok??

- Bulgáriában. 

- HOL?! - hangon elcsuklott így ilyen magas sípoló hang jött ki. 

- Jól hallotta. De nem tudja, hogy került ide? 

- Nem, nem tudom. Elraboltak, majdnem meg erőszakoltak és meg vertek. Nem tudom, hogy kerültem ide! 

- Nyugodjon meg! Segítek magának. Meséljen el mindent. - előre ült majd el indultunk, valahova. 

- Tegnap, elraboltak London-ból. Igen, elraboltak. Majd az utolsó emlék mielőtt fel ébredtem itt Bulgáriában az volt, hogy egy pisztollyal fejbe vertek. Több emlék nincs meg. Most pedig úgy szöktem meg, hogy fejbe vágtam a fogva tartóm és kimásztam az ablakon. 

- Nyugodjon meg. Minden rendben lesz! Vissza fog jutni a határon. Nem fog itt maradni! Elintézem, de ehhez kell pár papírt intéznie. Haza megyünk és el intézzük. 

- Köszönöm.. - megbíztam ebben az emberben. 

Szerintem a lakására vitt. Majd adott női ruhákat. Még is honnan volt neki egy egész gardrób női ruhája?! 

- A ruhák a feleségemé voltak. Szerette a divatot, de sajnos meghalt. Nézzen csak körül. Biztos lesz magára való ruha. - itt hagyott. 

Válogattam majd fel vettem egy farmer gatyát, meg egy barna pulcsit és egy sport cipőt. Meg felelt. 

Kimentem a nappaliba. 

- Nos, el kéne mennünk el intézni a papírokat. Röpke pillanatok lesznek. Meg ígérem, hogy vissza fog jutni London-ba. 

- Köszönöm! 

*** 

Ültem az irodában, mellettem a férfi előttünk pedig egy elegánsan fel öltözött nő, haja kontyba kötve, szőke volt. 

- Maga lenne Cara Bell,igaz? - kérdezett a nő.

- Igen, én vagyok az. 

- Edward, hozzon kávét! Mind a kettőnknek! - csettintett egyett. 

- Hozom. - kiment a férfi, akinek már a nevét is tudom, Edward. 

- Figyelj ide Cara! Én tudok egyedül segíteni neked. Bennem bízhazhatsz csak. Tudom mire van most egy fiatal lánynak szüksége. Pénzre és ruhára. Én ezt meg tudom adni neked! - nyomott a kezembe egy vastag köteg pénzt. - A ruhát pedig a lakásomon tudom szolgáltatni neked. - állt fel. - Gyere velem. 

Kimentünk a parkolóba és beültünk egy szürke kocsiba. Rám adott egy pokrócot is. 

- Mesélj, hogy kerültél ide?

- Nem tudom. - böktem ki. 

- Hogy érted azt, hogy nem tudod?! Adtak valamiféle tudat modosítót, esetleg? Vaaagy,erre sem emlékszel? - hadarta el a kérdéseket. 

- Nem, nem emlékszem, hogy kerültem mégis ide. Az utolsó amire emlékszem azaz, hogy az elrablóm és fogva tartóm fejbe vágott egy pisztollyal,majd itt ébredtem fel - adtam a választ amire emlékeztem.

Pár másodpercen belűl meg is érkeztünk a lakására. 

Lezárta a gyújtást, majd felmentünk.

- Erre gyere! - kedves mosollyal invitát felém,majd egy hosszú lépcső soron mentünk le. - Tudod, nem mindenkinek adatik meg az a lehetőség,hogy gyereke lehessen. Ezt azért mondom mert nekem se lehet.

- Oh, nagyon sajnálom. 

- És, Te nagyon gyönyörű vagy, így nem tűrhetem el, hogy élj! - ahogy kimondta az utolsó szót belökött a "gardróbba".

Valahogy sejtenem kellett volna, hogy benne sem kell bíznom. Vissza hozott Harry-hez. Ugyan ott voltam ahonnan elszöktem. Fantörpikus. Azt hiszem, egész életemben ebben a szutykos, patkányokkal teli pincében fogom leélni az életem többi részét. Ez teljesen, elszomorít, nem így akartam leélni a fél életem. 
- SEGÍTSÉÉÉÉG!!! Engedjenek ki innen!! - dörömböltem az ajtón. 

Bocsi lányok aki már olvasta a részt, de frissítettem, mert nem fejeztem még be. Ne haragudjatok, de remélem így is jó lesz a sztori. Köszönöm a megtekintéseket! :* Nikixx.